Budapesten 75 éve, 1950-ben sok tervet vázoltak fel, 1950 októberében épp a trolibuszhálózat kiterjesztéséről a belvárosi villamoshálózat visszavágásáról és természetesen a metróról döntöttek. Új világ köszöntött be 1950-ben a magyar fővárosban is, hiszen szovjet mintára megalakultak a tanácsok, azaz megszűnt Budapest önrendelkezése. A főváros vezetésében a Szovjetunió által ránk erőszakolt rendszer működött, így szovjet mintára képzelték el a közlekedés jövőjét is, aminek az alapja a metró volt, amit troli egészített ki.
Budapest Város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága (rövidítve a VB, az a szerv, amely hivatalosan döntött a város ügyeiről, természetesen az állampártnak, a Magyar Dolgozók Pártjának engedélyével) 1950. október 20-án tárgyalt a főváros közlekedésének távlati terveiről. Az év folyamán korábban már voltak egyéb megbeszélések, a párt is foglalkozott Budapest jövőjével, például az MDP budapesti pártbizottsága 1950. január 6-án tárgyalta Budapest Általános Rendezési Tervének elképzelését, amely még a háború előtt megfogalmazott elképzeléseket használta fel. Az akkori városfejlesztési elgondolások a városszerkezetet lazítani kívánták, új városi központokat terveztek létrehozni, valamint az elképzelés városi gyorsforgalmi utakkal, a Hungária körúton vezetett autópályával és új déli hidakkal számolt, de csak a jövőben, hiszen ekkor a magánautózást erősen korlátozták.
A fővárosi VB előtt 1950 októberében nem egy átfogó rendezési terv feküdt, hanem „csak” a közlekedési elképzeléseket fogalmazták meg. Ennek időpontja nem véletlen, hiszen alig egy hónappal korábban, 1950. szeptember 17-én született döntés a metró megépítéséről a Népstadion és a Déli pályaudvar között, és úgy számoltak, hogy a metró 1955-ig el is készül. Ekkor magánautók hiányában a napi utazások közel 100 százalékát a tömegközlekedés bonyolította, a kerékpárok és motorkerékpárok, na meg a gyaloglás jelentett csak alternatívát. A Végrehajtó Bizottság közlekedési osztályának jelentése (amely megjelent a Források Budapest múltjából V./a 1950-1954 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 9. kötetében) az alábbi problémákat azonosította:
„1. A külső városrészek és a város belső forgalmát lebonyolító nagy sugárutakon százezres tömegek napi ki- és beszállítása.
2. A belső városrészeken a sűrű átmenő és helyi forgalom okozta torlódások, lényegében a jelenlegi lassú közlekedés gyorsítása.
3. A külső kerületek egymásközti összeköttetésének nagyfokú hiánya és ezek megoldására a transzverzális kapcsolatok útjában álló közlekedéstecnhikai akadályok, pl. szintbeli vasúti keresztezések.
4. A városi közlekedés legnagyobb tömegeit szállító villamosvasúti járművek korszerűtlensége, egyes vágányvezetések és a járműállomány nagy részének elavultsága.
5. A város ipar- és lakástelepítési programjából eredő közlekedésterhelési változások”
Erre a javaslat a következő megoldásokat kínálta: a HÉV-ek gyorsvasúttá fejlesztése, és továbbvezetése a belváros irányába. A sugárirányú közlekedés részére modern villamosokat kell biztosítani. A belvárosban a földalattit tartották a megoldás kulcsának, amellyel párhuzamosan a belvárosi villamosközlekedést folyamatosan fel kívánták számolni. A földalatti vasutat akkor még 1955-re megépíthetőnek gondolták, a Népstadion és a Déli pályaudvar között. Mindemellett a belvárosban mindenképp fokozni kívánták a trolibusz hálózatot, amellyel a villamosokat kívánták a belvárosban kiváltani. Akkor az alábbi hálózatot képzelték el, a már idézett előterjesztés szerint:
„1. Orczy tér—Baross utca—Molotov (ma Vigadó) tér, 2. Orczy tér—Fiumei út—Baross tér—Rottenbiller utca—Podmaniczky utca—Nyugati pályaudvar—Kossuth Lajos tér, 3. Orczy tér—Népszínház utca—Blaha Lujza tér, 4. Kossuth Lajos tér—Podmaniczky utca—Dózsa György út.”
Ezek a vonalak a belvárosi villamoshálózatot váltották volna ki, míg a metróhoz kapcsolódva további viszonylatokat vázoltak fel, amelyek az egyes metróállomásoktól szállították volna az utasokat tovább.
Az autóbuszoknak kiegészítő szerepet szántak, esetlegesen a város külső részén, a városrészek összekötésében látták alkalmazhatónak, hisz 1950-ben az autóbuszok a maiaknál sokkal kisebbek voltak, kevesebb utast tudtak szállítani, emellett az üzemanyag-felhasználást is korlátozták (ezért is tiltották a magánautózást). Jól látható, hogy 1950-ben a jövő fő tömegközlekedési eszközének a metrót és a trolibuszt tartották, valamint a villamost, de utóbbit nem a belvárosban. A külső városrészek elérésében a HÉV-eknek és a villamosoknak szántak szerepet.
Nyitókép: A budapesti forgalom 1950-ben (Fotó: Fortepan/Magyar Rendőr)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció