A budapesti városrendezési törekvések egyik emblematikus eredménye a Nagykörút kiépítése volt, mely a XX. század elejére készült el teljesen. Ugyanebben az időszakban vágták ketté Pest történelmi belvárosát, hogy minél gördülékenyebben haladhasson át a forgalom a Keleti pályaudvar felől Budára, a frissen átadott Erzsébet hídon keresztül. A két közlekedési ütőér találkozása tehát rendkívül forgalmas hely volt, ráadásul még itt állt a Nemzeti Színház is, így az emberek nemcsak áthaladtak itt, hanem célzottan is érkeztek ide. Üzleti szempontból magától értetődő volt egy bevásárlóközpont létesítése, hiszen az a hatalmas tömeg miatt tekintélyes bevételekkel kecsegtetett.
Egy nagyáruház emelésére csak azután adódott igazi lehetőség, hogy a Népszínház és a Szent Rókus Kórház között elterülő Apolló Mozi – egyébként is ideiglenesnek szánt – épületét 1923-ban lebontották. A telek a Kasselik Ferencz és Erzsébet Alapítvány tulajdonában állt, amelyet Kasselik Jenő hozott létre szülei emlékére – és róluk elnevezve –, kezelését pedig a mindenkori hercegprímásra bízta. Ezt a tisztséget 1913-tól Csernoch János töltötte be, aki remekül gazdálkodott a vagyonnal, több bérházat is építtetett. Azokat kezdetben Korb Flóris és Giergl Kálmán közös irodájával terveztette, az első világháború után azonban Reiss Zoltánnal működött együtt legszívesebben. Ő készítette a Corvin Áruház terveit is úgy, hogy az egyszerre feleljen meg a modern technikai és kényelmi elvárásoknak, valamint a két világháború között domináló konzervatív közízlésnek.
A telek formáját követve nagyjából trapéz alaprajzot készített, hiszen a Rákosi Jenő (ma Márkus Emília) és a Rökk Szilárd (ma Somogyi Béla) utcák nem párhuzamosak, az épület négy szárnya viszont a telekhatárokon áll. Középen egy téglalap alakú belső udvart alakított ki, ami miatt a Márkus Emília utcai traktus hátrafelé erősen elkeskenyedik. A másik három viszont teljesen szabályos, téglalap alakú hasáb, ami a mozdulatlanság, állandóság hatását kelti.
Ugyanezt a homlokzaton a klasszicizáló stílusokkal, vagyis az ókori görög-római építészet megidézésével lehetett elérni, melyek ősiségüknék fogva az állandóságot, a stabilitást jelentik. Az 1920-as években egész Európa ezt szomjazta: a szecesszió vibrálása után az emberek a nyugalmat keresték, ezt a természetes folyamatot pedig felerősítették az első világháború szörnyűségei, hiszen a létbizonytalanság közepette ösztönösen ragaszkodunk a biztos dolgokhoz, a jól ismert formákhoz.
A Corvin Áruház Blaha Lujza téri traktusát a tökéletes szabályosság jellemzi, mind a főhomlokzaton, mind a két rövid oldalhomlokzaton azonos ritmusban sorakoznak a nyílások: a földszinten félkörívesek, az emeleten vízszintes záródásúak. A kettő között övpárkány húzódik, a homlokzat tetejét pedig nagyon erős kiülésű főpárkány koronázza, mely fölött még bábkorlátos mellvéd fut végig. Az emeletet vájatolt törzsű, ión fejezetes falpillérek tagolják szakaszokra, melyek valójában három szintet is átfognak, hiszen az épület belül négyemeletes. A homlokzat azonban elrejti ezt, mert az egyemeletes látvánnyal nagyobb nyugalmat tud sugározni, illetve jobban tud kapcsolódni a történelmi előképekhez is.
Ybl Ervin művészettörténész 1926-ban megjelent tanulmányában így fogalmaz a főhomlokzat stílusáról:
„Michelangelo capitoliumi palota-homlokzatai az igazi ősei ennek a típusnak, mely a XVII. század második felében Franciaországban Perraultnak Louvre-colonnade-jában valósult meg talán legklasszikusabban. Itáliában aztán Turinban [Torinó - A Szerk.], Juvárának Palazzo Madama-jában jutott ez a típus ismét klasszikus érvényesüléshez, melynek a Corvin-Áruház is egyik kései leszármazottja.”
Rozsnyai József művészettörténész azonban talált kézenfekvőbb példákat is, hiszen az tudható, hogy Reiss Zoltán tanulmányutakat is tett Európában annak érdekében, hogy megfigyelje a modern áruházak követelményrendszerét. Minden bizonnyal hatott rá a Daniel Burnham által tervezett és 1909-ben átadott londoni Selfridges Áruház, melynek homlokzata hasonló felépítésű.
Bár a klasszicizáló stílusokat általában a visszafogott díszítettség jellemzi, kisebb-nagyobb ornamensek a Corvin Áruházra is kerültek: a földszint félköríves árkádjai között kör alakú domborműveket, az emeleti ablakok szemöldökébe pedig négyzetes mezőbe foglalt domborműveket helyeztek el, de a sarkokat is hangsúlyozták hasonló művekkel, az attikára pedig nagyméretű szobrokat állítottak. Ezek – a belső nagy udvar domborműveivel egyetemben – Beck Ö. Fülöp és Pongrácz Szigfrid alkotásai és guggoló, térdelő vagy álló figurákat ábrázolnak különféle tevékenység közepette. A homlokzaton megtalálható még az épület funkciójára utalásként a kereskedelem görög istenének, Hermésznek az alakja is, fején a szárnyas sisakjával, valamint a szárnyas botjával, az úgynevezett cadoceussal.
Az áruház oldalhomlokzatai és belső terei viszont nem illeszkednek az eddig látott klasszicizáló stílusba. Rozsnyai József rámutatott, hogy a keskenyebb ablakok és a függőleges hangsúlyú tagolás előképe az Alfred Messel által 1896-ban tervezett berlini Wertheim Áruház lehetett, az üvegtetővel fedett központi udvaron pedig az 1920-as években kialakuló új stílus, az art deco hatása érződik. Az adminisztratív funkciók számára készült hátsó traktusa viszont – melyet az átadás után három évvel, 1929-ben csatoltak hozzá – vegyíti a századfordulós érzést és a két világháború közötti klasszicizálást. A keskeny ablakok és a függőleges tagolás az oldalhomlokzatok stílusát folytatja, az egészet koronázó háromszögű timpanon, közepén egy félköríves ablakkal viszont az antik építészet megidézésének tekinthető.
A Corvin Áruház 1926. március 24-én nyitotta meg a kapuit a vásárlók előtt, akiknek ekkor még lépcsőzniük kellett az emeletek között. A dinamikusan bővülő bevásárlóközpont azután 1931-ben nagy szenzációként üzembe állította az ország első mozgólépcsőjét, mely azonban csak egy irányba, felfelé közlekedett. Budapest második világháborús ostromakor tönkrement és hosszú ideig nem is javították meg, csak 1968-ban lehetett vele újra közlekedni. Ekkor azonban az épület már máshogy nézett ki: az 1956-ban szerzett sérüléseit csak részben javították ki és a szakszerű felújítás helyett 1966-ban egy alumínium dobozba zárták. A szocializmus idején ezzel is ki akarták fejezni az előző rendszerrel való szembe helyezkedést, a múlt végleges eltörlését és az új világ építését.
Az alumínium borítás egészen 2018-ig takarta az eredeti homlokzatot, ekkor vette kezdetét a felújítás, mely 2023-ban ért véget. Az áruház Corvin Palace néven – a bevásárlóközponton túl irodaház funkcióval bővülve – nyitott újra, de folyamatban van egy szálloda kialakítása is, melynek átadását 2026 végére tervezik.
A nyitóképen: A Corvin Áruház egy 1930-as évekbeli képeslapon (Forrás: Országos Széchényi Könyvtár)
