Csoda formálódik a Blaha Lujza téren. Egyre inkább láthatóvá válik a Corvin homlokzata. A patinás budapesti áruház szép homlokzatát évtizedekig jellegtelen alumíniumborítás takarta. De milyen is volt egykor ez az áruház? Miért kellett becsomagolni jellegtelen szürke lapok alá?

 A régi/új homlokzat még zöld fátyol alatt, de már látszanak a vonalai (Fotó: Both Balázs/PestBuda.hu) 

Megnyitásakor, 1926-ban Budapest egyik első modern nagyáruháza volt a Corvin, ahol a vásárlás élményét kávéház, étterem fokozta, működött itt menetjegyiroda, ahol hajó-, busz- és vasúti jegyeket is vehettek az utazók, de lehetett fényképet készíttetni, valamint sokszor rendeztek kiállításokat és divatbemutatókat az épületben.

Az úridivat-osztály 1930-ban (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

Az áruház méreteit jól mutatja, hogy telkét eleve öt régebbi telek egyesítéséből alakították ki. A Nagykörút és a Rákóczi út kereszteződésében eredetileg itt egy mozi, az Apolló filmszínház működött, ezt, illetve ennek telkét vette meg a német befektető, a hamburgi M. J. Emden und Söhne által alapított Corvin Áruház Részvénytársaság az áruház felépítését eredetileg tervező Kasselik Ferencz és Erzsébet Alapítványtól.

A hatalmas, modern üzletház 1926. március 23-án nyitott meg óriási érdeklődés közepette, ahol a kor előkelőségei is felvonultak. Az új áruházat természetesen budapestiek tömegei is meg kívánták tekinteni, ezért a megnyitókor, illetve másnap, az első rendes nyitvatartási napon rendőrségi segítség is kellett.

Nemcsak egészben, de részleteiben is lenyűgöző (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu) 

Az áruház népszerű volt a budapestiek között is, azonban nemcsak a fővárosban élőkre alapozta az üzletpolitikáját, hanem kihasználta azt a tényt, hogy viszonylag könnyen elérhető volt mind a Keleti, mind a Nyugati pályaudvarról, így a Budapestre vásárolni érkezőkre is messzemenően épített. Aki csak vásárolni jött a fővárosba, itt szinte mindent megtalált, ezenkívül megebédelhetett, vagy megihatott egy kávét, majd meg is vehette, ha még nem volt, a jegyét a hazaútra.

A Corvin téli vásárát hirdeti a homlokzat fényreklámja 1930-ban (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

Annak ellenére, hogy a cég német tulajdonban volt, törekedtek arra, hogy az árukészlet lehetőleg magyar legyen, sokszor a külföldi termékhez maga az áruház keresett magyar gyártót, ezzel is a hazai termelést segítve. Ez is biztosította, hogy az áruház elérhető áron kínált minőségi termékeket, sőt már az 1930-as években „feltalálta” a mai „100 forintos” vagy „1 eurós” boltok elődjét, ugyanis külön osztálya volt az 1 pengős áruknak, ahol nagyon sok mindent lehetett kapni nem túl magas áron.

Ez az áru lehetett zokni vagy pohár, esetleg néhány csomag cipőfűző, a lényeg az volt, hogy az adott csomagolású termék 1 pengőbe kerüljön, ezzel is biztosítva, hogy a kisebb keresetűek is nyugodtan betérhessenek. Ráadásul a kávéházból vagy az étteremből sem nézték ki a kisebb pénztárcájú vásárlókat, mert ugyan a környezet kifejezetten elegáns volt, egy négyfogásos ebéd csak 1,6 pengőbe került. Egy, a 1930-as években kiadott árjegyzék szerint az áruházban 53 főosztály működött, és például egy „Női ruha jóminőségű liberty satinból, szép pettyezéssel, vagy kashából minden nagyságban” 6,50 pengőbe került. Vidékről rendelni is lehetett, 20 pengő felett ingyenes szállítást kínálva. 

A hátsó front is megújult (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu) 

Maga az áruház ehhez mérten kívül belül lélegzetelállító volt. Az épület terveit Reiss Zoltán készítette, a homlokzatokat és a belső tereket domborművek dísztették, minden minőségi anyagokból készült. Sőt, 1931-ben egy új csodával, a mozgólépcsővel is megismerkedhettek a vásárlók.

Nem meglepő tehát, hogy az üzlet szárnyalt, 1931-ben, a világgazdasági válság közepén az áruházat ki is bővítették, új szárny épült a régi mögé. A dolgozók az átlagosnál magasabb bért és kiemelkedő szociális juttatást kaptak (az épületben céges bölcsőde is volt), és a tulajdonosok nagyon sok pénzt fordítottak jótékonykodásra, például ingyenkonyhát is működtettek.

A háború után azonban sötétebb idők következtek. Mivel az áruház német tulajdonban volt, 1948-ban, a békeszerződés aláírása után automatikusan szovjet tulajdonba került. A magyar állam csak 1952-ben kapta vissza, ekkortól állami áruházként üzemelt. Ekkor még nem burkolták be az alumíniummal, arra csak 1966-ban került sor. Ebben az évben hozták létre a nagy áruházakat összefogó Országos Áruházi Vállalatot, amiből 1967-ben Centrum Áruházak lett, és eldöntötték a Corvin rekonstrukcióját a Blaha Lujza tér átépítéséhez kapcsolódva. A nagy, mindenre kiterjedő felújításra persze nem volt pénz, ezért egy eleve olcsó megoldást választottak, amelynek költségét még jobban leszállították, így alakult ki az új homlokzat, amely 1966-tól „díszítette” az épületet.

Az 1960-as képen nem látszik végzetesen leromlottnak a homlokzat, csak koszos (Fotó: Fortepan/Képszám: 178804)

A budapestiek már azonnal el is nevezték azt hűtőháznak, konzervdoboznak, illetve alumíniumkasztninak. A Népszabadság című lapban a Laktóterv vezetője, Hollay György megpróbálta megmagyarázni, miért is burkolták be a korábbi homlokzatot.

„S hogy miért ilyen tömör homlokzatot terveztünk? Néhány esztendeje Európa-szerte bevált gyakorlat, hogy nyílás nélküli áruházhomlokzatokat építenek. Ez több szempontból előnyös. Először is a természetes és mesterséges fény keveredése nem a legelőnyösebb. A falon levő nyílások akadályozzák, hogy jobban ki lehessen használni az eladóterület falfelületét, s a külső homlokzaton sem lehet megfelelő reklámot elhelyezni.”

A szobrok, kis részletek is régi fényükben tündökölnek (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu) 

A Lakóterv igazgatója elismerte, hogy a döntésnek gazdasági okai is voltak, mert ez volt az olcsóbb megoldás, az eredeti homlokzat fenntartása drága lett volna. Valóban a homlokzat kopott, koszos volt (a szénfűtés miatt akkor minden épületet vastag koromréteg borított), de megvoltak a szobrok, a díszek, nem volt annyira leromlott, hiányos, legalábbis az 1960-as évek fényképei alapján, hogy mindenképp el kellett takarni az épületet.

A hatalmas konzervdoboz homlokzat a Főfotó 1971-es fotóján (Fotó: Fortepan/Főfotó) 

Ugyan 1966-ban szó volt még további fejlesztésekről, új kirakatokról és feliratokról, de erre már nem maradt pénz, csak fényreklámok kerültek fel a homlokzatra. A mostani helyreálltásnál fény derült arra, hogy „különös kegyetlenséggel” rakták fel a műanyag-fém burkolatot, semmilyen tekintettel nem voltak az alatta lévő homlokzati elemekre, szobrokra, tehát nem is tervezték hosszú távon se a régi homlokzat felújítását.

Itt már látszik, milyen lesz az épület (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu) 

A Corvin 1967-től a Centrum Áruházak egyik üzlete volt, egy országos áruházláncolat tagja, így nem különbözött nagyon sem árukészletében, sem választékában a többi Centrum Áruháztól, maximum annyiban, hogy nagy alapterülete miatt sokféle árut kínált, igaz a legforgalmasabb áruházként, ahol napi 100 000 vásárló fordult meg már az 1960-as évek végén is, legalább ez elvárható volt.

A Corvin műszaki osztálya 1969-ben (Fotó: Fortepan/Főfotó) 

A Corvin a Centrum Áruházak keretében érte meg a rendszerváltást, majd a Skála Áruházakat üzemeltető Skála-Coop Kereskedelmi és Ipari Rt. szerzett benne tulajdonrészt, illetve a két vállalat 1999-ben össze is olvadt. Az áruház sorsa sokáig kérdéses volt, még a lebontása is szóba került 2003-ban, illetve születtek extravagáns tervek is a felújításra. A Corvin a 2000-es években érzésre egy hatalmas kínai üzletté vált, aminek az aljában ugyan működött egy nagy élelmiszerüzlet, és a legfelső emeletén a 2010-es évek közepén civil szervezetek irodái voltak, de messze volt attól a minőségtől, amely a II. világháború előtt jellemezte.

Ennek az állapotnak 2017-ben lett vége, az épületet kiürítették, és megkezdődött a mostani felújítás, aminek eredménye kívülről lassan láthatóvá válik a Blaha Lujza téren. Ami eddig látszik, az az, hogy Budapest visszakapja egyik ékét. A homlokzatról ismét igaz lesz, amit Ybl Ervin írt a Magyar Iparművészet 1926. évi 1–2-es számában:

„Igazi díszhomlokzatot tervezett itt Reiss Zoltán, az áruház építője, mely egyfelől nincs ellentétben a mögötte lévő helyiségek célszerűségi követelményeivel, másfelől pedig önálló artisztikus életet él. Hogy áruház és nem múzeum az épület, azt a földszintnek és félemeletnek igen jól megoldott ívei hangsúlyozzák alul a kirakatokkal. Arra is rájöttek, hogy az áruházak a felső emeleteken nem kívánnak óriási, a falsíkokat felemésztő ablakokat. A felső emeletek ablakai nem kirakatok, csak olyan nagyoknak kell lenniök, hogy a helyiségeket kellő világossággal táplálják.”

A legfrissebb hírek szerint az épület a nyár végére, ősz elejére készül el, üzletek és irodák lesznek majd benne, de a legendás Corvin Áruház helyett Corvin Palace néven nyit majd meg. 

Nyitókép: A Corvin Áruház valamikor az 1920-as végén, az 1930-as évek elején egy korabeli képeslapon