Idén emlékezünk meg az 1956-os forradalom 69. évfordulójáról. A Rákosi-rendszer kegyetlen elnyomása és a szovjet uralom ellen fellázadt magyar nép szabadságharcát ugyan leverte az akkori világ legerősebb hadserege, 1956 szellemét azonban nem lehetett és azóta sem lehet eltüntetni. Cikkünkben tíz fotón keresztül segítünk átérezni, milyen is volt a forradalom Budapestje.
Bár a II. világháború 1956-ban már tizenegy éve véget ért, a város még bőven magán viselte a pusztító ostrom nyomait. A fönti képet elnézve azonnal szembetűnik, hogy a felrobbantott Erzsébet híd pesti hídfőjének csonka pilonja szomorú mementóként mered a semmibe: a pillért csak 1959-1960-ban bontották le. A Belvárosi plébániatemplom északi toronysisakja is hiányzik még, ezt csak a forradalom után két évvel, 1958-ban pótolták.
A Városliget szélén 1951-ben állították fel az indokolatlanul hatalmas Sztálin-szobrot, Mikus Sándor alkotását. A 8 méteres, talapzatával együtt 18 méter magas emlékmű a Rákosi-rendszer elnyomását szimbolizálta, nem véletlen, hogy a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége által megfogalmazott 1956-os 16 pont 13. követelése az alkotás eltávolítását követelte, helyére pedig 1848-49-es emlékművel javasolt. A forradalom egyik szimbolikus pillanata volt tehát, amikor a gyűlölt alkotást október 23-án este sikerült ledönteni. A szovjet diktátor csizmái azonban a helyükön maradtak, innen kapta a tér a játékosan morbid „Csizma tér" elnevezést.
Bár a Nemzeti Színház Blaha Lujza téri épületét rohamtempóban lezajlott felújítást követően már 1945. szeptemberében megnyitották, a fönti képen látszik, hogy az 1956-os harcok sok középülethez hasonlóan szintén érintették: szinte egyetlen ép ablaka sem maradt. Előtte, a kockaköves Rákóczi út és a Nagykörút kereszteződésében hömpölyög a teherautókból, motorosokból, gyalogosokból álló forgalom: forradalmárok és egyszerű budapesti lakosok élik a mindennapjaikat. Ekkor még senki nem sejthette, hogy a legendás színház épületétnek alig kilenc éve maradt hátra: 1965-ben felrobbantották.
Ritka színes fotót látni 1956-ról, a fönti, Kálvin téren készült kép azonban ilyen, balra hátul jól látszik a református templom és az üzemen kívül helyezett, megrongálódott villamos. Fontos közlekedési csomópontként a tér a forradalom több csatájának is helyszínéül szolgált.
Köztudott, hogy a forradalom legnagyobb harcainak egyike a Corvin közben és környékén zajlott. A képen egy magyarok által elfoglalt szovjet harckocsi látható, ráfestett Kossuth-címerrel. Jobbra a szétlőtt Kilián-laktanya, amelynek sarokhomlokzata teljes egészében leomlott az ágyúzásban. Mögötte, szemben az Üllői út és a Nagykörút sarkán álló József körút 86. számú ház, amely a későbbi harcokban olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy szinte a teljes körúti homlokzata leomlott. Helyén 1959-ben épült a ma is álló modern épület.
Szinte felismerhetetlen az Üllői úti Örökimádás-templom és a Viola utca torkolata a fönti képen. Az úton jelentős harcok zajlottak, a szovjetek november 4-én az Üllői úton vonultak végig a belváros irányába.
A Széna tér a budai oldalon zajló harcok egyik legfontosabb helyszíne volt. A felkelők a téren barikádokat emeltek, ezekhez használták a képen látható vasúti kocsikat is. A fotón a háttérben a Postapalota látható, tetején a vörös csillaggal. A Széna téri felkelők vezetője Szabó János volt, de itt harcolt Mansfeld Péter is, aki csak 15 éves volt 1956-ban, ám ő is a forradalmat követő megtorlások áldozata lett. Pár nappal nagykorúvá válása után, 1959-ben végezték ki, sorsa a kommunista rendszer rideg kegyetlenségének egyik legjellemzőbb megnyilvánulása.
Amikor az elnyomás, a tehetetlenség és a harag már-már kibírhatatlanná válik, gyakran a humor segít a magyaroknak elviselni az elviselhetetlent, ez alól 1956 sem kivétel. Erre példa a képen látható, szovjet katonát ábrázoló „madárijesztő", amelyet a forradalmárok állítottak fel a József körúton, a Krúdy Gyula utcánál, kigúnyolva az elnyomó hatalom katonáit.
A „в Москву", vagyis Moszkvába, Moszkva felé tábla: üzenet az orosz katonáknak az egyik budapesti közért előtt. Bár a forradalom legfontosabb követelései és jelszavai közé tartozott a szovjet csapatok kivonása („Ruszkik haza!"), erre a forradalmat követően még 35 évet kellett várni.
A Szabadság tér szintén fontos helyszíne volt az 1956-os forradalomnak, sőt, utána is az maradt, hiszen itt, a tér 12. számú épületében működött az Egyesült Államok budapesti nagykövetsége, amelyben a forradalom alatt kiszabadított, ám utána elítélt Mindszenty József bíboros menekültként élt 1956 és 1971 között. A fotón az látható, amint a forradalmárok eltávolítják a jelképeket az 1945-ben felállított szovjet hősi emlékműről. Súlyosan sérti a forradalom mártítjainak emlékét az a tény, hogy 2025-ben az elnyomás szimbólumait tartalmazó alkotás még mindig itt van: a rendszerváltás óta a szoborparkban lenne a helye.
Nyitókép: A Fővám tér 1956-ban (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció