Budapesten az I. világháború után lassan éledt újjá a háború miatt szünetelő és eleve igen korlátozott autóbuszüzem. Az 1920-as években azonban intenzív fejlődés jellemezte a Székesfővárosi Autóbusz Üzemet (SZAÜ), a cég egyre több járművel, egyre kiterjedtebb vonalhálózattal rendelkezett, és egyre több utast szállított. Az utasszám 1930-ban 74 százalékkal növekedett az előző évekhez képest, és ami még fontosabb, a vállalkozás nyereséges volt.
A vállalatnak szüksége volt egy modern autóbuszgarázsra, ahol az egyre bővülő kocsiparkot szervizelni és tárolni lehetett. A garázs helyének a mai Thököly út, Cházár András utca (akkor Szent Domonkos), Szabó József utca, Istvánmezei utca közötti területet választották, itt épült fel egy hatalmas csarnok, ami 250 autóbuszt tudott kezelni.
A garázs építéséről 1927-ben döntött a főváros, hisz a SZAÜ fővárosi cég volt. Az építészeti tervek elkészítésével Hültl Dezsőt bízták meg, a méretes tetőszerkezet tervezője Mihailich Győző volt.
Eredetileg, 1927-ben még csak abban gondolkodtak, hogy két, egyenként 50 buszt befogadó kisebb garázst építenek, de végül az a döntés született, hogy egy nagy bázisra van szükség. A tervezési munka csak 1929 januárjában indulhatott meg.
A tervezők egy hatalmas szerkezetet álmodtak meg, az épület 72 méter széles és 100 méter hosszú volt, és ez akkor még világszinten is ritkaságszámba ment, nem tartalmazott közbenső alátámasztást. Ennek ellenére a tervekkel már 1929 nyarára kész is voltak, és az első kapavágást 1929. június 29-én ejtették meg. Az óriási csarnok alig 16 hónap alatt el is készült.
A csarnokhoz az egyik hosszabb oldalán kétszintes műhely is épült, raktáraknak, irodáknak, egyéb helyiségeknek, amelyhez egy 27 méter magas toronyépület is tartozott, tetején órával, illetve a toronyban még helyet kapott két, 46 köbméteres víztartály is. Annak ellenére, hogy az épület végül is egy üzem volt, az építészeti megoldásai egy belvárosi épületével vetekedtek, hiszen az épületet díszítő szobrokat Bory Jenő mintázta meg. E szobrok gépkocsivezetőt, szerelőt, kalauzt, egy női utast, valamint egy közlekedési rendőrt ábrázoltak (utóbbi időközben eltűnt).
A hatalmas, 7200 négyzetméteres csarnok tetőszerkezete egyedi hatást keltett. Ezt a Magyar Építőművészet 1930. évi 10-11. számában az egyik tervező, Hültl Dezső így mutatta be:
„Öt darab, egymástól 20—20 méterre helyezett rácsos tartó hordja a fedélszéket, mely vasbetétes kovaföldbetonlemezekkel és erre ragasztott bőrlemezzel van fedve. A főtartók magasságuk egyik felével a tető fölé, másik felével pedig a belső térbe nyúlnak, alul és felül üveggel borított, a csarnok egész szélességében végig menő felülvilágítóknak kiképezve, melyek üvegén keresztül kirajzolódik a fehérre mázolt szerkezet. Ez a megoldás páratlan hatású belső teret teremtett, bár a fedélszék vasszerkezete hangsúlyozottan és minden részletében látható és ezzel teljesen érvényesül az a természetes esztétikai hatás, amit a szerkezet karcsú vonalai és szerencsés arányai reprezentálnak, mégsem nyúlnak a térbe a tartók rácsrudai, nem aprózzák el a tekintet előtt a hatalmas méretek imponáló hatását.”
A buszok üzemeltetéséhez saját üzemagyag-ellátást tartozott, a föld alatt 240 000 liter üzemanyagot tudtak befogadni.
A hatalmas csarnok, amelyet télen fűtöttek is, 180 autóbuszt tudott egyszerre kiszolgálni. A gépészeti berendezései, amelyeket Bán László és fia tervezett, képesek voltak a garázsban lévő, járó motorú autóbuszok kipufogógázait elszívni. A beruházás maga 3 650 000 pengőbe került.
A jelentős méretű új csarnokot 1930. november 15-én avatták fel, és a működése első éveiben 130 autóbuszt szolgált ki az új garázs. Ugyan 1930-ban még óriásinak számított, de a következő években már kicsinek bizonyult , ezért 1936-ban kibővítették. A zsúfoltság azonban tovább növekedett, így 1943-ban már hozzá is láttak Budapest új, kelenföldi autóbuszgarázsának megépítéséhez, amiről itt írtunk.
A garázs sok néven szerepelt, az első időkben Szent István autóbuszgarázsként vagy a Szent Domonkos utcai garázsként hivatkoztak rá, majd Récsei üzemegység néven is ismert volt (Récsei Ernő kalauz a II. világháborúban munkaszolgálatban hunyt el). A buszgarázs egészen 2000-ig működött, utána bevásárlóközponttá alakították, majd 2019-ben arról született döntés, hogy sportcélokra hasznosítják a jövőben, de ez még nem történt meg.
Nyitókép: Az új autóbuszgarázs (Fotó: Magyar Építőművészet, 1930. évi 10-11. szám)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció