Nyolcvan éve igencsak rossz helyzetben volt Budapest. Az akkori 1945–-1946-os tél is nagyon hideg volt, ráadásul a II. világháborúnak „köszönhetően”, illetve annak, hogy a visszavonuló német csapatok az összes budapesti Duna-hidat felrobbantották, a folyón csak ideiglenes hidakon lehetett átjutni. 1945 végére több ilyen is keresztezte a Dunát, a Margit-szigetnél, a Petőfi és a Döbrentei tér között, de ideiglenes szerkezet pótolta a Ferenc József híd hiányzó részét, és egy szintén fából épült provizórium vezetett át a Horthy Miklós híd roncsain is.
Azonban mindenki tudta, hogy ha a tél bekeményít, és megindul a jégzajlás a Dunán, akkor ezek a hidak megszűnnek, a jég elpusztítja azokat. Miért? Azért mert ezek valójában hajóhidak voltak, tehát nem szilárdan álltak a folyóban, hanem a felszínen úsztak, a jégzajlás nyomásának pedig semennyire nem tudtak ellenállni.
Természetesen ezzel mindeki tisztában volt, ezért május óta már épült a Kossuth híd, egy talált anyagokból épített félállandó híd, ami ugyan nem volt se szép, se igazán erős, de télen is biztosítani tudta a két part között a közlekedést.
Egy híd építése hosszú folyamat, legalább két év (a Ferenc József hidat ennyi idő alatt építették fel), itt azonban nem volt két évük a hidászoknak. 1945 tavasza és 1945–1946 tele közt kellett hidat építeni Pest és Buda közé, úgy, hogy se elég munkás, se elég anyag, se elég étel nem állt rendelkezésre. A munka megfeszített ütemben folyt, főleg december végén, január elején. Amit építettek az egy 9 nyílású szerkezet volt, tényleg talált anyagokból, a Weiss Manfréd gyárban talált csövekből, a dunai uszodák (a Dunán úszó fa uszodák, amelyeken a Dunában lehetett fürdeni) fájából, a hídroncsok anyagából épült fel. A kényszer olyan megoldásokat szült, mint a hegesztés alkalmazása. Ez volt az első budapesti Duna-híd, ahol a főtartókat nem szegecseléssel kapcsolták össze, hanem hegesztették.
Az eseményeket Korda István, az építkezés egyik vezetője a naplójában rögzítette, ebből részletek jelentek meg a Budapest folyóirat 1946-os 2. számában.
Korda ezt írta ezekről a napokról, amikor is versenyt futottak a jéggel:
„Január 6. A hídépítés legizgalmasabb napja. A legaprólékosabb pontossággal kidolgozott tervek alapján beemeljük a partról a budai 57 méteres nyílás mindkét főtartóját, az úszódaruval. Monumentális látvány, ahogy a József Attila megfogta az 57 méter hosszú és 7 méter magas vasszerkezetet és úszott vele befelé a Dunán. Ködös ez a vasárnap reggel, de mire kiúszott a daru, kisütött a nap és beragyogta a hidat. Estére helyén állt az utolsó nyílás. Biztosítva, kikötve. Sikerült.
Január 9. Hegesztések hihetetlen iramban, másodperc pihenő nélkül. Aszfaltozás, korlátok, járdák készítése éjjelnappal. Megindult a komoly jégzajlás, már éjjelre sem járok haza, veszély fenyegeti a hidat és az állványokat.
Január 10. Erősödik a jégzajlás. Magyar és orosz robbantó különítmények védik az állványt a jégtorlasztól. Idegölő küzdelem a hídért, ha az állványt előbb viszi el a jég, mint ahogy elkészül a hegesztés, mindennek vége.”
Az említett József Attila egy úszódaru volt, amelyet nem sokkal korábban terveztek és építettek meg. Az úszódarukat – a testvérhajója az Ady Endre volt – ekkor vetették be elsőként a budapesti hídépítésben, ezek nélkül se a Kossuth híd, se az elpusztított hidak visszaépítése nem sikerült volna ilyen gyorsan.
A pokoli versenyfutásban a hídépítők álltak vesztésre, mindent beleadtak, amit tudtak, de január 11–12-én a jég pusztított, elsodorta az addigi ideiglenes hidakat, így Buda és Pest ismét két városra szakadt. Ám a Kossuth híd szerkezete épp január 11-re készült el annyira, hogy már megállt a saját lábán. Másnap ugyanis a budai nyílás alól vitte el a jég az állványt, rajta az utászokkal, akik a jeget próbálták távol tartani a szerkezettől, de sikerült őket épen kimenteni.
A város három napra kettészakadt, mert január 15-én a Kossuth híd északi járdáján megindulhatott legalább a gyalogos közlekedés, majd január 18-án, egy héttel azután, hogy a jég látszólag megnyerte a versenyt, és elpusztította a budapesti ideiglenes hidakat, kész lett a Kossuth híd. Ez a következő 10 évben szolgálta a forgalmat, majd 1956-ban a járműforgalom elől elzárták, és 1960-ban megkezdték a bontását.
Nyitókép: A JÓZSEF ATTILA úszódaru beemeli a Kossuth híd egyik pesti hídelemét. (Fotó: Fortepan/ Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum / Történeti Fényképek Gyűjteménye / Ganz gyűjtemény Leltári jelzet: MMKM TFGY 2017.1.992. )
