A napokban írtunk arról, hogy 1976-ban vezették be az új KRESZ-hez kapcsolódva a gyalogátkelőhelyek táblás jelzését, mert csak a felfestett zebra nem volt elegendő, és sok baleset történt a rosszul látható zebrák miatt. Azonban nemcsak a gyalogosokat érték balesetek, hanem az autókat, az autóvezetőket is. Nézzük meg, hogy 50 éve, az akkori statisztikák szerint milyen is volt a helyezt Budapesten! Az 1970-es évek közepén a magyar járműállomány gyorsan szaporodott, ebben az évtizedben országosan a személygépkocsik száma évi közel 100 000 darabban növekedett, 1975 végén az országban 568 259 autó volt, míg csak Budapesten 1976 elején 267 ezer volt forgalomban. A budapesti járműállomány egy év alatt 8,4 százalékkal szaporodott az előző évhez képest.
Ez a növekedés mindenki gondolkodására hatással volt. A városfejlesztők a jövőt a közúti közlekedésben látták, ehhez igazodva Budapestet igazi autóbarát várossá kívánták fejleszteni. Több olyan beruházás zajlott 1976-ban is, amely a budapesti autóközlekedést volt hivatva szolgálni. Egyrészt épült a 3-as metró, amelynek nyomán a felszíni tömegközlekedést rendezték át, másrészt olyan nagyszabású építkezések zajlottak, mint a BAH-csomópont felüljárójának a megépítése.
A budapesti közlekedésben is jelentős változások történtek az 1970-es évek elején, talán a legfontosabb az volt, hogy egyre jobban koptak ki a kereszteződésekből a kézi kapcsolású közlekedési lámpák, helyüket az automata vezérlésűek vették át. Az új Kresz új táblákat vezetett be, ezek közé tartozott, ahogy korábban írtuk a gyalogátkelőket jelző táblák. Az 1970-es években már a gyorshajtók ellen is jobban felléptek, hisz 1972-től megjelentek a traffipaxok.
A közlekedésbiztonsággal sok szervezet foglalkozott, e kérdés a Közlekedéstudományi Egyesületben is téma volt, erről külön ülést is tartottak 1976. február 23-án, ahol érdekes adatok hangzottak el. E szerint ugyan országosan mintegy 2 százalékkal csökkentek 1975-ben a balesetek, azonban Budapesten közel 3 százalékkal növekedett a személyi sérüléssel járó balesetek száma, sőt ennél nagyobb arányban növekedtek Budapesten a gyalogosokkal kapcsolatos balesetek. 1975-ben 1500 személyi sérüléses gyalogost érintő baleset történt, ami 7 százalékkal növekedés volt az előző évhez képest. Csökkenést tapasztaltak azonban a zebrákon, viszont elgondolkodtató volt, hogy az itteni esetek jelentős részében a gyalogosok voltak a figyelmetlenek.
A fenti adatokat megerősítette és kiegészítette pár héttel később az Esti Hírlap, amely 1976. március 19-én rendőrségi forrásokra hivatkozva ezt írta:
„A fővárosban tavaly 5175 személyi sérüléses baleset történt,2,7 százalékkal – 145 balesettel – több mint az előző évben. Sajnos, a halálos közlekedési balesetek száma 13,5, a gyermekbaleseteké 13 százalékkal növekedett. A súlyos baleseteké 3,4 százalékkal csökkent. A balesetek gyakoriságát és súlyosságát illetően a múlt évben éles területi elhatárolódás volt megfigyelhető. A belvárosi jellegű kerületekben csökkent a személyi sérülésesbalesetek száma, s enyhült a súlyosság foka, növekedett viszont a koccanásos eseményeké. A főváros területén a balesetek 16 és19 óra között koncentrálódnak, az esetek mintegy 60 százaléka ebben az időben fordult elő.”
Hogy hol történtek a balesetek, érdekes módon erről 1975-ben a BKV saját berkeiben végzett egy komoly, háromnegyed évig tartó felmérést, ebben arra voltak kíváncsiak, mely utak a legveszélyesebbek a fővárosban. Úgy találták, hogy a legtöbb az akkori Mártírok útján, a mai Margit körúton és a Bartók Béla úton történt, az előbbi helyen 54, a Bartók Béla úton 46 kisebb-nagyobb balesetet jegyeztek fel.
A balesetek okát sok fórumon is tárgyalták, hiszen azok számos tényezőre voltak visszavezethetők. Az egyik ok, amire a szakemberek felhívták a fogyelmet, hogy a városban zajló nagyobb építkezések (például a metróépítkezések miatt) sok volt a terelés, a sávelhúzás, a terelőutak nem voltak a legjobb állapotban, ami növelte a balesetek kockázatát.
Emellett a forgalomiránytásban is voltak hiányosságok, sok csomópontban nem volt egyértelmű, hogy kinek van elsőbbsége. (A zavart itt az is növelhette, hogy az 1976 előtti Kreszben voltak nevesített csomópontok, ahol az autóvezetőnek be kellett tanulnia, mely utcáknak hol van elsőbbsége, amit ekkorra viszont megszüntettek.) További probléma volt, hogy sok helyen még nem volt jelzőlámpa, holott a tapasztalatok és a statisztikák szerint azon csomópontoknál, ahol nincs lámpa, ott azok telepítésével csomópontonként évente 10-15 személyi sérüléses baleset előzhető meg.
A vizsgálatok még egy érdekes okát tárták fel a baleseteknek: a megfelelő közvilágítás hiányát. A vizsgált 70 ponton 200 olyan baleset történt a fővárosban, ahol a jegyzőkönyvek szerint ezeknek az volt oka, mert nem volt megfelelő a világítás.
Nyitókép: Baleset a Róbert Károly körúton 1976-ban (Fotó: Fortepan/Magyar Rendőr)
