Budapesten 1931-ben a konflisok kivezetéséről döntöttek. A lovas bérkocsik nagyon sokáig ellenálltak a modernizációnak, annyira, hogy monopóliumukra hivatkozva a budapesti taxiközlekedés igencsak későn, 1913-ban tudott elindulni, holott akkor már 20 éve járták Budapest utcáit az automobilok.
Azonban 1913-tól megjelentek a pöfögő taxik, és a régi bérkocsisiparnak kezdett leáldozni. Az I. világháború se a taxiknak, se a bérkocsisoknak nem volt jó időszak, a jó lovakat is besorozták, a bérkocsisok csak rossz lovakkal dolgozhattak.
A bérkocsiknak két fajtája létezett, az egylovas, két személyt szállító konflis, és a kétlovas, többszemélyes fiáker. A fiáker elnevezés eredete igencsak érdekes, egy párizsi vállalkozó az első bérkocsikat a párizsi Hôtel Saint-Fiacre előtt üzemeltette, a névadó Szent Fiacrius egy VI. században élt ír szent volt. A konflis szó eredete sem érdektelen, ugyanis az az angol comfortable, azaz kényelmes szóból ered. E szót használták németesítve a bécsi egylovas kocsikra, ezek voltak a Komfortabelek, amely előbb a magyar nyelvben komfortáblisra változott, utána leegyszerűsödött a konflis szóra. A konflis kicsit gyorsabb volt az omnibusznál, míg a fiáker a két lóval a városi száguldás szinonimája volt még a boldog békeidőkben.
Az átállás nehéz volt, mert ugyan eredetileg még az 1910-es években úgy volt, hogy a bérkocsisok a leadott bérkocsiengedélyek helyett kapnak taxiengedélyt, de végül a városi tanács nagyobb, tőkeerős vállalatoknak adta ki az első 200 taxiengedélyt. Igaz először csak 30 taxi jelent meg a városban. Ez a szám elsőre kevésnek tűnhet, főleg úgy, hogy az 1910-es években 465 kétfogatú és 856 egyfogatú bérkocsi volt Budapesten. Azonban a taxik megjelenésével a bérkocsiipar azonnal válságba került, ezért végül a bérkocsisoknak is engedélyezték, hogy beszállhassanak a taxiüzletbe. A következő évtizedben a bérkocsik száma rohamosan csökkent, főleg miután megjelent az olcsóbb kistaxi, és az 1924-től bevezetett közlekedési adót sem nagyon tudták kigazdálkodni. Az 1920-as években még a túlélésüket az biztosította, hogy kevés volt a taxi, voltak piaci rések, például a pályaudvarok tömeges fuvarigényei. A végső lökést az adta meg, hogy 1924-ben ismét le lehetett cserélni a bérkocsiengedélyt taxiengedélyre, igaz, három konflis- vagy két fiákerengedély ért egy taxit, illetve később hat-egy volt az arány. Ráadásul a taxik fuvardíját jelentősen csökkentették is.
Ezután éles viták voltak a bérkocsisok taxira váltásának módjáról, aminek eredményeként 1926-ban tömegesen lehetett átváltani a bérkocsiengedélyt taxira. A taxiengedélyeknek egy másodlagos piaca is kialakult, azaz a bérkocsis a megszerzett engedélyt jó pénzért tovább is adhatta. Ekkor már csak mutatóban maradt néhány öreg konflis és fiáker, jórészt nosztalgiából meg turistalátványosságként. A Friss Ujság 1931. február 1-i számában az utolsó bérkocsisok mesélték:
„A pesti grófok és bárók, ha jókedvük kerekedik, éjszaka is elhivatnak és elviszem őket promenádozni a Stefánia-útra. Hát még a külföldiek, főként az amerikaiak! Lefotografálják a cájgot, megcsudálnak és már ezért is borravalót adnak. Isten éltesse őket!”
A teljes átszerelés 1929–1931-ben történt meg, a fent idézett cikkben a nyilatkozó Salgó Zoltán elmondta, hogy a főváros 4500 pengőt kínált az engedély visszaadásáért. Az idő eljárt a konflisok és a fiákerek felett, az utolsó konflisengedélyt 1931. március 1-én vonták be. A bérkocsik eltűnésével a „régi jó világ” egy újabb darabja is elveszett, az Est 1931. január 25-én kicsit szomorúan így hasonlította össze a konflisok világát az akkori jelennel:
„Pedig ha alaposabban nézzük a dolgot, a konflis korszakában bizony gazdagabb és jókedvűbb volt ez a város; akárhogy vesszük is, de a konflis üteme mellett gazdagodtunk, az autó viharos üteme mellett pedig elszegényedtünk. Nem azt jelenti ez, hogy hozzuk hát vissza a konflis világát, szereljük le az egész gépfejlődést – menjünk csak előre, ne hozzuk vissza a konflist, de hozzuk vissza azt a régi szép világot, amelyben még konflison baktattunk utunkra.”
Egy rövid ideig még egy fiáker forgalomban maradt, de már nem sokáig. Amikor 1936 nyarán egy konflis valahogy feltűnt a Margit hídon, már csodájára jártak az emberek, és egy régi, letűnt világ jelképét látták benne.
Nyitókép: Egy konflis a Nemzeti Múzeum előtt (Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.08.023)
