Az 1880-as évek első felében épült Károlyi–Csekonics-palota a XIX. század második felében Belső-Józsefváros szívében kialakult mágnásnegyed egyik ékkövének számít. Két utcára nyíló, reprezentatív megjelenésű főnemesi rezidencia, mely sajátosan egyedi vonásaival a negyed különleges épületei közé tartozik.
Az épület főbejárata a Reviczky utcából nyílt. Innen lehetett bemenni egy belső udvaron keresztül az épület palotarészébe egy enyhén emelkedő kocsifelhajtón. Akik tehát egykor előkelő módon, fogattal érkeztek a palotába, azok a Reviczky utcai oldalon közelítették meg a hatalmas kapuzattal áttört, a külvilág zajától elzárt elegáns épületet. Ugyanakkor közvetlen bejárás nyílt a palotarészbe a Múzeum utcai oldalon is, ahol szintén egy tágas kapu fogadta a palotába gyalogosan érkező vendégeket.
A Reviczky utcai főbejárat felett a Károlyi család 1712-es címeradományának domborműves kidolgozása látható, mely az egyik, ha nem a legszebb Károlyi-címer-ábrázolás a főváros egész területén, sőt talán egész Magyarországon is. A hatalmas, félköríves kapu feletti homlokzati mezőben a jelentést hordozó címerpajzs és a pajzsot körülvevő, úgynevezett ékítmények, azaz díszítmények, úgymint a pajzstartók, a korona, a sisakok és sisakdíszek, valamint a sisaktakarók szépen és alaposan kidolgozott, plasztikus formában tárulnak elénk – egykoron már messziről hirdetve a palota lakóinak kilétét.
Az épület belső udvarában a palota homlokzatának tetejét, a barokkos kupolarész alatt ugyancsak címer, pontosabban két darab címer díszíti: a Károlyi és a Csekonics családé – az épületet elsőként lakó személyeket, gróf Károlyi Istvánt és gróf Csekonics Margitot fejezve ki általa. Mondhatjuk, egy szép megjelenítése és kifejezése az épület főnemesi lakóinak, azonban itt a kettős címerábrázolás ennél többet is kifejez, ugyanis a címerek egyik különleges válfajához, az úgynevezett házassági címerek közé tartozik. De mi is az a házassági címer, s mitől kivételes ez a kettős címer a palota homlokzatán?
Bárczay Oszkár heraldikus kézikönyvének (A heraldika kézikönyve, Budapest, MTA, 1897.) meghatározása szerint a házassági címerek azok, „amelyekben a családok tulajdon címerükhöz mást is csatolnak, hogy azon szövetséget jelképezzék, amelyet házasság által kötöttek.” Az 1879-ben kiadott Magyar Lexikon első kötete pedig azt írja róla, hogy ezek olyan címerek, „melyekben a nő címere a férje mellett (ettől balra) vagy ugyanazon vagy külön pajzson vitetik.”
Az online heraldikai lexikon szerint „a házasságkötés után a házastársak címereiből kialakított közös címer. Ez általában csak alkalmi jellegű címerkompozíció, mely nincs tartós hatással a család férfi tagjának a címerére.” A Pallas lexikon pedig a következőket írja: a „házastársak címereinek egyesítése adja a házassági címert”, amit többféle módon is szoktak ábrázolni.
A házassági címer részben a női címerhasználat XII. századtól kialakuló történetével hozható összefüggésbe, hiszen a nők körében is el kellett terjednie a címerhasználatnak ahhoz, hogy a házassági címerek esetében a férj címere mellett a sajátjuk is megjelenhessen. A férfiak előbb és sokkal nagyobb számban használtak címert, mint a nők, utóbbiak – eltérően a férfiaktól – sokkal kisebb arányban részesültek címeradományban. A nők ugyanis leginkább a férjük vagy az apjuk címerét használták, önálló, az uralkodó által adományozott címerrel ritkán rendelkeztek.
A házassági címereket a szövetségi címerek közé lehet sorolni, amiről mindenkinek eszébe juthat az 1867-es kiegyezés megteremtette Osztrák–Magyar Monarchia 1915-ös középcímere. Ebben Ausztria és Magyarország címerpajzsát Ferenc József uralkodói felségcímere, a Habsburg–Lotaringiai császári és királyi uralkodóház vörös oroszlános címere kapcsolta össze, kifejezve a két államnak az uralkodó által összekötött, paritásos viszonyát. Ilyen szövetségi címer a házassági címer is, ahol állam vagy területek helyett két ember lép a házasságkötés által megpecsételt szövetségre.
Csekonics Margit és Károlyi István 1869. szeptember 27-én kötöttek házasságot a pesti belvárosi Egyetem téri templomban. A Reviczky utcában található palotát azonban nem ekkor, 1869-ben, illetve nem a házasságot közvetlenül követően építtették, hanem egy bő évtized múlva, az 1880-as évek legelején indultak meg az építkezési munkálatok. Az épület terveit a színházépítésre szakosodott bécsi építészpáros, Ferdinand Fellner és Hermann Helmer tervezte, akik a palotát a budapesti építkezéseket az 1860-as évektől kezdődően meghatározó reneszánsz stílus helyett inkább a főnemesi világ reprezentatív megjelenését biztosító barokk pompába öltöztették.
A házassági címereket általában négy helyen szokták megjeleníteni: pecsétnyomókon, síremlékeken, használati tárgyakon és – mint itt a Károlyi–Csekonics-palotánál is – épületek homlokzatán. A megjelenítésnek az idők folyamán többféle változata alakult ki, amit a már említett Pallas lexikon képpel is illusztrált. Nem ritka az a megoldás, amikor a két címerpajzsot közel egymás mellé állítják, vagy függőleges helyzetben, vagy kevéssé befelé hajolva anélkül, hogy bármi módon is összekapcsolnák őket.
Egy másik változat, mikor a két pajzsot egy, általában végtelenített zsinórból álló, szimmetrikus hurokba kötött szeretetcsomóval kapcsolják össze, mely az összetartozást, a hűséget és az elszakíthatatlan köteléket szimbolizálja.
Az előbbinél gyakoribb megoldás, mikor a két pajzsot kissé egymásba fonva, összefűzve ábrázolják. Ez utóbbi látható a Károlyi–Csekonics-palotánál is.
A Pallas lexikon említ még a fentieken kívül más megoldásokat is. Az egyesítés egy másik neme, hogy „a pajzsokban lévő alakokat hasított pajzsban helyezik el. Ez esetben mindegyik címer a pajzs egy-egy felébe jő, […] vagy pedig, ha a címerek megengedik, a férj pajzsának jobbik, a nő pajzsának bal fele egymásba tolatik.” Ezek a megoldások azonban, mikor a férfi és a női pajzsot egy pajzsban egyesítik, az igen ritkán előforduló esetek közé tartoznak, ugyanis jórészt már egy teljesen új címert eredményeznek, elveszítve a címerek eredeti családokra vonatkozó jelentését.
Persze azért nem mindegy, hogy a házastársak két címerpajzsát miként ábrázolták. Az idők folyamán ugyanis ennek is alakult ki bizonyos szokása, mondhatni szabályrendszere. Az egyik szabály az elhelyezkedésre vonatkozik. A férj címerét a heraldikai jobb oldalon (azaz, ha szemben állunk vele, akkor nekünk a bal oldalon) szokás elhelyezni, míg a feleségét a heraldikai bal oldalon. Egy másik szokás, hogy a női címerpajzsot díszítő ékítmények és pajzsot tartó pajzstartók, vagyis azok a mintázatok, amik a pajzson kívül helyezkednek el, a házassági címerek ábrázolása esetén olykor elvesznek, és a két, egymásba simuló címert a férj pajzsának ékítményei díszítik és pajzstartói tartják. De előfordul az is, hogy a pajzsot övező díszítmények mind a férfi-, mind a női pajzs esetében megmaradnak, a férfipajzs alakjai és sisakdíszei viszont – mintegy udvariasságként – a női címerpajzs felé fordulnak. A Károlyi–Csekonics-palota homlokzatán látható házassági címer nem ez utóbbi megoldást követi, hanem azt, mikor a férfipajzs díszítményei övezik mindkét címert. S a címereket tartó pajzstartók is a Károlyi család pajzstartó oroszlánjai a Csekonicsok családi címerét tartó arany griffmadarak helyett.
A házassági címerek esetében létezik egy – az előbbiekben már részben említett – olyan szokás is, amit heraldikai udvariasságnak neveznek, de ezt a Károlyi–Csekonics-palota kettős címere esetében sajnos nem ábrázolták. Ellenben megfigyelhető például a Felvidéken, a kistapolcsányi várkastély homlokzatán, ahol Rákóczi László és Bánffy Erzsébet házassági címere látható. Ez egy olyan tiszteletadási vagy udvariassági formát jelent, amikor a férfi pajzson szereplő címerképek – főként állatok vagy esetleg embert mintázó ábrázolások –, illetve a pajzs felett elhelyezkedő sisak(ok) és sisakdísz(ek) nem a címeradománynak megfelelően a heraldikai jobb oldal felé néznek, hanem ellenkező irányba, azaz a heraldikai bal oldal felé fordulnak, és mintegy tiszteletadásként vagy udvariasságként a női címerpajzs felé tekintenek. Vagyis a férfi- és a női címerpajzson szereplő alakok, valamint a sisakok és a sisakdíszek egymás felé fordulva egymás felé néznek.
S van még egy különlegessége a Károlyi–Csekonics palota házassági címeres homlokzatának, ami magát a házassági címert is egyedivé teszi a többi hasonló címerábrázoláshoz képest. A házassági címer alatt a homlokzaton ugyanis egy medalion helyezkedik el, amiben egy M I ligatúra, azaz betűkapcsolat látható: a Margit és az István keresztnevek kezdőbetűinek egymásba fonódása. Ahhoz hasonlítható ez, mint a címerpajzsokat összekötő szeretetcsomó, ami az összetartozást és a házasság által fogadott örök hűséget jelképezi.
Az M I betűkapcsolat azonban nem csak a külső homlokzaton figyelhető meg, hanem feltűnik még a palota erkélyének oszlopán, valamint a palotabelsőben az egykori ebédlő mennyezeti díszei között, s talán még a bálterem zenekarzat melletti kartusában lévő vonalkombinációból is ez a két betű olvasható ki.
A Reviczky utcai oldalon látható Károlyi-címer, valamint az udvari palotahomlokzaton feltűnő házassági címer teljes családi címereket megjelenítő ábrázolás, amelyek az épület homlokzatát méltó módon díszítik. De több helyen is – mind az épület külső homlokzatán, mind az enteriőrben – előfordul nem is egy olyan díszítmény, mely a Károlyi- és a Csekonics-címerből veszi a képi világát. Azonban ez már egy másik, ugyancsak izgalmas heraldikai történet.
Nyitókép: gróf Károlyi István és gróf Csekonics Margit házassági címere (Fotó: Dubniczky Zsolt / pestbuda.hu)
