A dualizmus idején élt és alkotott építőművészeink tehetségükkel és rendelkezésre álló lehetőségeikkel Budapestet építészetileg a legszebb és legértékesebb európai nagyvárosok sorába emelték. Közülük is kiemelkedtek néhányan, akik a városkép alakításában, monumentális középületek tervezésével vehettek részt. Ilyen tehetség volt velencei Hauszmann Alajos is (nemesi címét és előnevét 1918-ban kapta IV. Károly királytól), akinek többek között a nagykörúti New York-palotát, a Markó utcai Törvénykezési Palotát, a Kossuth téri Igazságügyi Palotát, a Műegyetem központi épületét, s legnagyobb művét, a jelentősen kibővített budavári királyi palotát köszönhetjük.
A száznál is több épületet jegyző Hauszmann 1926. július 31-én hunyt el, tiszteletére 2026-ban emlékévet hirdettek, s ennek nyitányát a Mesterek képzése című konferencia jelentette 2026. március 19-én. Az esemény során három intézmény, a Hauszmann Alapítvány, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME), valamint a Magyar Képzőművészeti Egyetem (MKE) együttműködési megállapodást írt alá (a helyszínt utóbbi intézmény biztosította), melynek céljaként az építész szellemi örökségének ápolását, hosszú távú programok szervezését és lebonyolítását, továbbá a szakmai kapcsolatok erősítését jelölték meg.
A Hauszmann 100 keretében tavasszal lehetőség nyílt többek között három, az építész által tervezett épület (az Oktogonnal szomszédos Batthyány-palota, a Törvénykezési Palota és a rekonstrukció alatt álló Igazságügyi Palota) bejárására is.
E programsorozat keretében rendezték meg 2026. május 27-én a Műegyetem Hauszmann Alajos tervezte központi épületében az építész munkásságát értékelő tudományos konferenciát, amelyet Varga Tamás, a BME Építészmérnöki Kar dékánja és Fodor Gergely, a Hauszmann Alapítvány kuratóriumának elnöke nyitotta meg. Az előadások három témakör – életút, stílus és épülettípusok – köré csoportosultak.
Az „életút” blokkban elsőként Karácsony Rita és Kelecsényi Kristóf művészettörténészek a Hauszmann Alajos naplójának 2022-es újrakiadásáról és a kötetben szereplő műjegyzék összeállításáról osztottak meg kulisszatitkokat a jelenlévőkkel. A kötet nem csupán kritikai kiadásként szolgál, de tartalmaz néhány olyan – a korábbi kiadásból kimaradt – szövegrészt, amelyek személyesebb hangvételük révén Hauszmann emberi oldalát segítik jobban kirajzolni az olvasó számára.
Seidl Krisztián építész, Hauszmann szépunokája (egyúttal anyai ágon Lechner Ödön leszármazottja is) az örökség családi vonatkozásaiba avatta be a jelenlévőket. Előadásából kiderült, hogy Hauszmann már tizenéves korában elkötelezte magát az építészi hivatás mellett. Tudatosan törekedett arra, hogy gyakorlati tudást is szerezzen: pályáját kőművestanoncként kezdte, s ezután következett a tényleges építészi tevékenységhez szükséges elméleti tudás elsajátítása.
Ahhoz, hogy tervezői munkáját nyugodt körülmények között végezhesse, nemcsak a biztos családi háttérre volt szüksége, hanem egy sajátos napi beosztásra, ami sok munkája mellett az ő és családja életét is rendezetté tudta tenni. A Műegyetem tanáraként Hauszmann a tanítványaival mindig az emberközeli kapcsolatra törekedett a hierarchikus tanár-diák viszony helyett: a rendszeresen szervezett külföldi tanulmányutak mellett gyakran meghívta őket saját családi nyaralójába is.
Marótzy Katalin egyetemi docens, a Műegyetem oktatója, aki maga is építészmérnök és műemlékvédelmi szakmérnök, Hauszmann Alajos oktatói tevékenységéről tartott előadást. Elmondása szerint Hauszmann rendszeresen oktatott tárgyai között szerepelt az építészeti szerkezettan, a középítészet, az olyan történeti vonatkozású tárgyak, mint az építészeti alaktan vagy a reneszánsz építés története. Professzori pályája során előfordultak olyan szemeszterek, amikor kevés tanár állt a diákok rendelkezésére, s ilyenkor Hauszmann bizonyította, hogy lényegében minden szükséges tárgy oktatását képes elvállalni.
A „stílus” blokk első felszólalójaként Krähling János, a Műegyetem tanszékvezetője az oszloprendek alkalmazásáról, a tervezett épületek tömegalakításáról és szerkezeti tagolásáról tartott előadást. Többek között arról is beszámolt, hogy Hauszmann Alajos hosszú időn keresztül a reneszánsz építészeti stílusban látta a fejlődés lehetőségét.
Papp Gábor György művészettörténész előadásában bemutatta, hogyan változtak az idő haladtával Hauszmann formai elképzelései az általa tervezett neoreneszánsz épületek – főként lakóházak – homlokzatain. Szakmai életútja kezdetén a visszafogottabb, többnyire síkban tartott, ún. berlini reneszánszra jellemző házakat tervezett. Ezzel szemben az 1870-es évek közepétől egyre inkább az itáliai reneszánszra emlékeztető formavilág jelent meg.
A konferencia résztvevői Rozsnyai József művészettörténész előadásából világos képet kaphattak arról, hogy Hauszmann az 1890-es évek elejétől a neobarokk formavilág felé fordult, s ebben szerepe lehetett az ő építészirodájában dolgozó Korb Flórisnak és Giergl Kálmánnak (Korb és Giergl később egymással társulva önállósodott, az ő irodájuk tervezte a Ferenciek terei királyi bérpalotát, a Klotild-palotákat vagy a Zeneakadémiát).
Hauszmann 1891-ben, Ybl Miklós halála után vette át a királyi várpalota tervezését, melynek középső, kupolás traktusa már egyértelműen a neobarokk jegyében született. Nagyobb művei közül a nagykörúti New York-palotán is együtt vannak jelen a neoreneszánsz és neobarokk stílusjegyek. A Kossuth téri Igazságügyi Palota stílusát Hauszmann – saját szavaival – „római barokk” néven illette. Az előadás során az épületek lehetséges külföldi előképeiről is szó esett.
A konferencia középső szünetében került sor a Műegyetem második emeletén látható két új kamarakiállítás közös megnyitójára: az egyik a Hauszmann hallgatói szemmel című tárlat, amely a hallgatók által összeállított épületleírások, képanyagok (tervrajzok, korabeli és jelenkori fotók), valamint főhomlokzatok makettjei segítségével ad világos képet az építész gazdag életművéről – köztük néhány kevésbé ismert épületéről is.
A másik kiállítás az Épített környezetünk fotós szemmel címet viseli, s itt tíz nagy tablóban láthatunk fotóösszeállításokat Hauszmann épületeiről, azok részleteiről, rövid szövegekkel kísérve. A szövegek olyan kérdésekre próbálnak választ adni, hogy mennyire határozták meg ezek az épületek a város fejlődését, hogyan alakítják a mai városi környezetet és fordítva, hogyan hat a változó városi környezet az épületekre.
A kiállításmegnyitó után a konferencia harmadik, „épülettípusok” szekciójával zárult az esemény. Megyeri-Pálffi Zoltán jog- és építészettörténész Hauszmann két igazságügyi épületét, a már említett Markó utcai és Kossuth téri palotákat mutatta be részletesebben.
Fekete J. Csaba építészmérnök, műemlékvédelmi szakmérnök Hauszmann Alajos művezetői tevékenységéről tartott előadást a királyi várpalota építése és az építőbizottsági iratok tükrében. A résztvevők betekintést nyerhettek abba, hogyan csöppent bele Hauszmann a palotaépítés munkaszervezetébe: bár nem ő állt a döntéshozó hierarchia csúcsán, kapcsolatrendszere segítségével közvetlenül tudott hatni a tényleges döntéshozókra és a vállalkozó cégekre is. Hauszmann csapatának az épülettervek elkészítésen túl feladata volt a teljes kivitelezés-szervezés, a pénzügyi előkészítések, a versenyeztetések megszervezése, a szerződéskötések előkészítése és a nyilvánosság tájékoztatása is.
Sisa József művészettörténész Hauszmann Alajos kastélyépítészetéről tartott előadást, bemutatva egy olyan kastélytermet, illetve bútorzatot is, melyek előképként szolgálhattak a budai királyi vár egyes reprezentatív tereinek kialakításakor.
Gy. Balogh Ágnes építészmérnök, műemlékvédelmi szakmérnök Hauszmann oktatási épületeiről és épületterveiről adott áttekintést, köztük a Műegyetem lágymányosi kampuszáról, ahol a mester csak a központi főépületet és a Geodéziai Obszervatóriumot tervezte.
A konferencia utolsó előadásában Székely Márton építészmérnök Hauszmann kórházépítészetét mutatta be – többek között a budapesti Szent István kórház példáján keresztül –, kitérve a funkcionális térszervezés fontosságára, a higiéniai elvek figyelembevételére és a korszerű technológiák alkalmazására.
A konferencia előadásairól egy átfogó tanulmánykötet is megjelenik, a két kiállítás pedig 2026 novemberéig megtekinthető a Műegyetem második emeletén. Hauszmann Alajos halálának centenáriuma alkalmából várhatóan további rendezvények és események is lesznek majd majd, méltóképpen emlékezve a historizmus egyik legjelentősebb hazai építészére.
Nyitókép: Hauszmann Műegyetemének középrizalitja (Forrás: mti.bme.hu)
