Az Országos Erdészeti Egyesület 1866-ban alakult meg Pest-Budán. Az akkoriban önálló szakmává váló erdészeket, valamint a nagybirtokos nemesség és főnemesség azon tagjait fogta össze, akik jelentős erdőbirtokok tulajdonosai voltak. Az egyesület érdekképviseleti szervként működött a polgárosodás korában, amikor szakmai alapú állami intézményrendszerek még nem léteztek, így erdészeti sem, miközben a történelmi Magyarország hegyvidéki régióiban hatalmas kiterjedésű erdőségek területek el. Ezek fenntartása, fakitermelése, újratelepítése, illetve a területükön folyó vadászat jelentős szakértelmet igényelt.
A XIX. században a polgári mentalitás nem az államtól várta minden megoldandó feladat kezelését, hanem az egyes ügyekben érintettek önszervező módon összefogtak és egyesületi formában igyekeztek megoldást találni a problémákra. Ilyen céllal működött az Országos Erdészeti Egyesület is, amely szakmai hátteret és lobbierőt tudott biztosítani ahhoz is, hogy a korabeli országgyűlés elfogadja Magyarország első erdőtörvényét, az 1879. évi XXXI. törvénycikket. A jogszabály rendkívül átfogó módon és európai színvonalon szabályozta az erőgazdálkodás teljes kérdéskörét.
Idővel az egyesületbe fakereskedők, faipari vállalkozók, természetjárók és vadászok is beléptek, így a tagság létszáma, ezáltal pedig a szervezet tagdíjakból származó bevétele is nagymértékben megnövekedett. Az alapítás évében az egyesület vagyona még az ezer forintot sem érte el, de tíz esztendővel később már meghaladta az ötvenezer, 1885-ben pedig a 216 ezer forintot.
Mindeközben az egyesület állandó székhely hiányában különböző helyiségeket bérelt a budai Várban, majd pesti épületekben. A megnövekedett tagság és vagyon azonban idővel saját székház után kiáltott. Ebben a korban teljesen megszokott dolognak számított, hogy egy-egy rangos szervezet saját anyagi erejéből, netán banki hitellel kiegészítve pompás külsejű székházat emeljen magának, reprezentatív belső terekkel, irodákkal, társasági életre alkalmas helyiségekkel, könyvtárral kiegészülve. Az épület külső megjelenése, belső termeinek berendezése is hűen tükrözte az adott egyesület tekintélyét, társadalmi befolyását.
Az Országos Erdészeti Egyesület is úgy döntött, hogy saját céljainak megfelelő, reprezentatív székházat építtet Budapesten. Először is építési telek után kellett néznie, amire 1884-ben került sor. Ekkor vásárolta meg a szervezet a főváros tulajdonában álló, 231 négyszögöl – 830 négyzetméter – alapterületű telket, amely az akkori Alkotmány és Honvéd utca sarkán, összesen 14 690 forintért (mai címe: V. kerület, Alkotmány utca 6.). A helyszín különleges rangját és értékét az adta, hogy 1884-ben már kijelölték a leendő Országház helyét, s ez a telek annak közelében feküdt.
Az Országos Erdészeti Egyesület arisztokrata tagjai, akik saját vidéki kastélyaik felújítása, új budapesti paloták építése során komoly műkedvelői tapasztalatra tettek szert, nem bízták akárkire székházuk megtervezését. Választásuk Czigler Győző (1850–1905) építészre, műegyetemi tanárra esett, aki addigra már több templom, középület, bérház és palota tervezésével, építésének irányításával szerzett magának hírnevet.
A szervezet élén ebben az időben Tisza Lajos gróf állt elnökként, aki korábban miniszterként, a Fővárosi Közmunkák Tanácsának tagjaként, alelnökeként, az 1879-es árvíz után Szeged városának újjáépítéséért felelős királyi biztosként, valamint az Országház építését felügyelő bizottság elnökeként is jelentős tekintélyt szerzett. Tisztségeiből adódóan az építészet és a városfejlesztés kérdéseiben is jártas volt.
Czigler Győzővel előbb a székház terveit készíttették el, majd amikor e munkájával elégedettek voltak, a kivitelezés irányítását is rábízták. Az épület két év alatt készült el, a munkálatok összesen 194 437 forint és 46 krajcárba kerültek.
A saroktelken emelt épület palotajellegű külsőt kapott, sarkán csúcsos toronnyal. Az avatott szemek rögtön felfedezhették, hogy külseje a szervezet rendeltetését is hivatott volt kifejezni: a tetőszerkezet és annak fából faragott tartóelemei, valamint a főpárkány a korabeli erdészházak, erdei lakok, erdei nyaralók, vadászházak stílusára utaltak.
A földszint és az első emelet homlokzata cementvakolatos, kváderköves, míg a második és a harmadik emelet nyers téglafalazatos kialakítást kapott. A főbejárat kapudísze, a szögletes, illetve boltíves, timpanonos ablakkeretek, az egyes szinteket elválasztó homlokzati övpárkányok, a főerkély és a saroktorony erkélyei mind a neoreneszánsz jegyében készültek. Ezzel Czigler teljes mértékben igazodott az 1870-es és 1880-as évtizedek Budapestjének meghatározó építészeti stílusirányzatához.
Az egyesület dísztermét és hivatali helyiségeit a második emeleten helyezték el, ezért ennek belmagassága kiemelkedett a többi szinthez képest, ablakai is nagyobbak és díszesebbek lettek. A főbejárat felett ezen a szinten erkély is kialakítottak. Az első emeleten és a földszinten helyezték el az Erdészeti Egyesület muzeális gyűjteményét, amellyel a szervezet az 1885-ös budapesti Országos Kiállításon a bemutatópavilonjait berendezte. Sokáig ezekben a termekben, nyilvános múzeum formájában állították ki az egyesület dísztárgyait, vadászati relikviáit, trófeáit. Csak az agancsgyűjtemény több száz darabból állt, de rendkívül széles és gazdag volt a kőzet-, növény-, mag-, rovar- és madárgyűjtemény is.
Az egyesületi titkári hivatalt és a többi helyiséget tölgyfa bútorral rendezték be, és könyvtárat is kialakítottak. Bútorokra és képekre 7700 forintot költött a szervezet.
Az Országos Erdészeti Egyesület 140 éve, 1886. augusztus 1-jén foglalta el az elkészült és elegánsan berendezett székházát. Az Építési Ipar című építészeti hetilap külön-külön felsorolta mindazon vállalkozók nevét, akik az egyes részmunkálatokat végezték: „Kőműves és földmunka Kauser Gyula, kőfaragó munka Seenger Béla, ácsmunka Gröed testv. (Máramaros-Sziget), bádogos munka Zellerin Mátyás, vasmunka Oetl Antal, asztalos munka Thék Endre, lakatos munka Árkay Sándor, mázoló munka Herzsán és Takács, üveges munka Forgó és társa, cserépfödő munka Umbach Rezső.”
Az egyesület tagjai a székházuk tervezése során arra is figyelmet fordítottak, hogy az ne csupán kiadást jelentsen, hanem bevételt is termeljen.
Ennek érdekében a palotaépület harmadik emeltén egy nagy lakást is kialakítottak, amelyet bérbe adtak. Egy héttel a székház birtokba vétele után a lakás kiadását már meg is hirdették: „Az országos erdészeti egyesület újonnan épült házában (Alkotmány-utcza a kereskedelmi akadémiával szemben) egy 5 utczai szobából, előszobából, cselédszobából, konyha, fürdő és kamarából álló nagy harmadik emeleti lakás azonnal kiadandó. (Felvilágosítás a házmesternél.)”
A boldog békeidőkben metropolisszá növekedő Budapesten az ilyen nagy lakások iránt jelentős kereslet mutatkozott és éves szinten akár ezer–kétezer forint körüli bérleti díjat is el lehetett kérni értük. Az egíesületi székház kiadó lakása így luxuslakásnak számított.
Nyitókép: Az Országos Erdészeti Egyesület egykori székháza a V. kerületi Alkotmány utca 6. szám alatt (Fotó: Google maps)
