Budapesten 1890-től két városi vasúttársaság működött, ezzel megtört az 1879-től egyeduralkodó BKVT (Budapesti Közúti Vasút Társaság) uralma. A régi, még lóvasúti üzemet működtető óriás mellett megalakult a Budapesti Villamos Városi Vasút, a BVVV, amely versenyhelyzetbe kényszerítette a nagyobb céget. A két társaság a XX. század elejére már nem csak villamosokat közlekedtetett, hanem közösen működtették a Ferenc József Földalatti Villamos Vasút Rt.-t is. Ennek ellenére a felszínen – hisz a föld alatt szó szerint összefogtak – komoly konkurenciaharc folyt a két társaság között, például olyan stratégiai viszonylatok indításánál, mint a frissen megépített, széles Kossuth Lajos utca, Erzsébet híd.
A két vállalat közül a BVVV volt a kisebb, de lépést tudott tartani a BKVT-vel. A budapesti városvezetőket azonban nagyon zavarta az a tény, hogy a cégek nem igazán arra tervezték fejleszteni a vonalhálózatukat, amerre a városnak szüksége lett volna, hanem ahol nagyobb nyereséget reméltek, azaz a külsőbb, messzibb területeket kevésbé látták el villamossal. Erről a Friss Ujság 1911. május 4-én ezt írta:
„(…) a főváros közlekedésében uralkodó bajokra, amelyeknek egyik fő oka az, hogy a közúti vasúti forgalom berendezésére és fentartására több vállalat kapott a főváros területére nézve koncessziót. A főváros hatósága már hosszabb idő óta élénk tudatában van ezeknek a bajoknak és iparkodott is rajtuk segíteni, de a hatóságnak ebben az irányban folytatott törekvései legtöbbnyire meghiúsultak a vállalatok merev magatartásán. A jövő ebben a tekintetben nem biztat semmi jóval. Innen van, hogy a fővárosnak oly vidékei, amelyeken városfejlesztési érdekekből szükség volna közlekedési eszközre, közúti vasúti forgalom híjján szűkölködnek. De a város belsejében is megakadt a hálózat fejlesztése.”
A főváros ugyan számos befolyási lehetőséggel rendelkezett a budapesti közlekedésben, hiszen ő volt az engedélyező hatóság, de mégiscsak hátrányban volt a két társaság üzletpolitikájának meghatározásában. Ezért dr. Bárczy István polgármester merész tervet dolgozott ki, mégpedig azt, hogy meg kell venni az egyik, a kisebb társaság részvényeinek többségét.
A lehetőség 1911-ben jött el, mert az év tavaszán a BVVV részvényeinek egy jelentős részét – Bárczy tervének megfelelően – a Krausz és Bettelheim bankház felvásárolta, a részvénycsomagot pedig a bankház felajánlotta a fővárosnak. A polgármester azonnal értekezletet hívott össze, ahol 70 budapesti tanácstag, várospolitikus vett részt, és erre az értekezletre olyan előterjesztést nyújtott be – ebből idéztünk korábban –, amely a felajánlott 68.150 részvény megvásárlását javasolta.
Ez lényegileg más volt, mintha Budapest az egész társaságot megváltotta, azaz teljesen fővárosi kezelésbe vette volna, mert a cég egy piaci részvénytársaság maradt, de a működésébe a főváros döntően beleszólhatott. A megváltás lehetőségéről, annak kockázatáról a Pesti Hírlap 1911. május 4-i számában ismertetett polgármesteri előterjesztés ezt írta:
„1. az 1917. január 1-ben megszabott beváltási terminusig még öt év és nyolc hónap hiányzik(…);
2. a beváltás a régi részvényekkel szemben osztalékgaranciára kötelezné a fővárost, mégpedig előreláthatólag egy magas osztalékgaranciára;
3. a vasút tartalékalapjai, mégpedig a rendkívüli tartalékalap és az újítási alap, beváltás esetén nem mennek át a székesfőváros tulajdonába, (…);
4. amennyiben a székesfőváros közönsége irányító befolyását azonnal nem biztosítaná, hanem a beváltás terminusának bevárását óhajtaná, (…) a vasút immár nagyobb arányú létesítményekre és építkezésekre — a törlesztési idő rövidsége miatt — hajlandó nem lesz.”
A polgármester által összehívott bizottság nagy tetszéssel fogadta a részvényvásárlási javaslatot, amit a tanács elé tártak.
A teljes vételára a részvényeknek 28 533 403 korona volt (ez 2025-ös áron több, mint 72 milliárd forint lenne). Mivel az üzlet a hatalmas összeg ellenére a fővárosi képviselők támogatását élvezte, a szerződést meg is kötötték, és a főváros megvette a részvénycsomagot, amivel egy csapásra a BVVV 51 százalékos, azaz többségi tulajdonosa lett. Nem csak a BVVV-ben szerzett befolyást ezzel a főváros, hanem két másik társaságban is meghatározó lett, ahol BVVV jelentős mértékben érdekelt volt, így Budapest-Szentlőrinci helyiérdekű villamosvasútban, és ami talán még fontosabb volt, a Ferenc József Földalatti Villamos Vasút Rt.-ben is.
A BVVV és a BKVT önállósága 1918-ig állt fenn, ekkor a háború miatt a csődközelbe került villamostársaságokat a Károlyi-kormány állami kezelésbe vette, és a fővárosnak adta át Budapesti Egységes Villamos Vasút néven, majd 1923-ban alakult meg a 100 százalékos fővárosi tulajdonban lévő egységes budapesti közlekedés társaság, a BSZKRT.
Nyitókép: A BVVV egyik végállomása a Baross utcában (Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.08.007)
