Az iparművészet oktatása kezdetben szorosan összefüggött a képzőművészettel. Az 1871-ben alapított Országos Magyar Királyi Mintarajztanoda és Rajztanárképezde első igazgatója, Kelety Gusztáv külföldi minták alapján javasolta Trefort Ágoston kultuszminiszternek egy művészetre előkészítő iskola felállítását. Erről az Országgyűlés 1880-ban törvényt is hozott, majd az év november 14-én hét tanulóval elindult a Magyar Királyi Iparművészeti Iskola. A kis létszámot az magyarázza, hogy ekkor még csak egy szakmát, a műfaragást oktatták. Ehhez a következő években sorra csatlakozott a többi: ötvösség, fametszés, díszítő festés, rézmetszés, kisplasztika, díszítő szobrászat.
Az első három évben a Mintarajztanoda közelében, a Sugár út (ma Andrássy út) és a Vörösmarty utca sarkán lévő patinás épület földszintjén működött, vagyis a Régi Zeneakadémiában. A háromemeletes neoreneszánsz palotát Lang Adolf tervezte és 1879-ben adták át. A stílus jellemzői remekül megfigyelhetők az Andrássy úti főhomlokzaton: tökéletes szimmetria uralkodik rajta, illetve az ablaktengelyek függőleges és a párkányok vízszintes iránya is szép harmóniát teremt. Ugyanakkor az első és a második emelet közepén összesűrűsödő hármas ablakok egy kis mozgalmasságot is adnak a homlokzatnak, amit egyébként nagyrészt sárga tégla borít, csak a földszinten látható vonalazással és kváderkövekkel élénkített vakolat.
Az Iparművészeti Iskola később többször is költözött, voltak az Izabella utca 61. és 62. szám alatt, de mivel itt nem fértek el teljesen, néhány osztályt a Teréz körút 20. és a Rózsa utca 20. szám alatt voltak kénytelenek elhelyezni. Azután az akkori Kemnitzer (ma Szófia) utca 10. és az Eötvös utca 6. számú házakat bérelték ki. A széttagozódást az is okozta, hogy a képzési időt a kezdeti három évről 1886-ban öt évre emelték, a szakképzés elé ugyanis bevezettek egy kétéves előkészítő tanfolyamot, így értelemszerűen megnőtt az osztályok száma is. Az előkészítő tanfolyamon olyan tárgyakat tanítottak, amelyek mindegyik szakmához egyaránt kellettek: műszaki rajzolás, elemi és ábrázoló geometria, árnyéktan, távlattan, ékítményes rajz, építészeti rajz, alakrajz, mintázás, műtörténelem és styltan, bonczalaktan.
Az iskolába csak tizenötévesnél idősebb diákokat vettek fel, akik már legalább négy polgári osztályt elvégeztek. Őket a kezdetekben olyan híres tanárok is tanították, mint például Schickedanz Albert építész, Morelli Gusztáv fametsző vagy Doby Jenő rézmetsző. Később többek között Almási Balogh Loránd és Kós Károly építészek, Körösfői-Kriesch Aladár és Aggházy Gyula festőművészek is a tanári kar tagjai lettek hosszabb-rövidebb időre. A bonczalaktant, vagyis mai szóhasználattal művészeti anatómiát a szomszédos Mintarajztanodában Székely Bertalantól sajátíthatták el a hallgatók. Az igazgató kezdetben az a Kelety Gusztáv festőművész volt, aki az intézmény létrehozása körül is bábáskodott, tőle 1896-ban Fittler Kamill építész vette át a posztot. Később betöltötte még például Kozma Lajos iparművész vagy Kaesz Gyula bútortervező is.
Az 1896-os év más, jelentősebb változást is hozott: végre elkészült az Iparművészeti Múzeummal közös új épület, melyet Ferenc József az ezredévei ünnepségek záró eseményeként, 1896. október 26-án adott át. Maga a múzeum csak egy évvel később nyitott meg – miután a belsőépítészeti munkák is befejeződtek –, a Kinizsi utcai szárnyat elfoglaló iskolában viszont már 1896 szeptemberében megindult az oktatás. Öt szinten rendezkedtek be: az alagsorba szertárak és műhelyek kerültek, a földszinten volt az igazgatóság és kilenc tanterem, az első emeleten a tantermek mellett könyvtár, olvasó és rajzterem is helyet kapott. A legtöbb tanterem a második emeleten volt, a legkevesebb pedig a harmadikon.
Az egyes helyiségek a Kinizsi utcai oldalon sorakoztak egymás mellett, azokat pedig az udvar felőli oldalon futó folyosó kötötte össze. Az udvar belsejébe nyúló rövid szárnyon viszont éppen ellentétes volt az elrendezés, mert a szomszéd telken álló ház közelsége miatt nem jutott volna elegendő fény a termekbe, a folyosón közlekedéshez viszont elég volt. Az öt szintet két lépcsőház kapcsolta össze: az egyik a Kinizsi utcai szárny közepén nyúlt befelé az udvarba, a másikat a rövidebb szárny csatlakozásánál találták a diákok és a tanárok. Természetesen volt átjárás a múzeumi helyiségekbe is, sőt a tanulókat biztatták is erre. Az 1896-os évkönyvben így fogalmaztak:
„Igen nagy előnyére válik a tanításnak, hogy az iparművészeti múzeumnak gazdag mintagyűjteménye, melyben a külföld nagybecsű iparművészeti termékei mellett a hazai művészi iparnak is számos, eddig nem ismert jeles alkotása van – ezentúl a növendékeknek úgyszólván a kezük ügyébe esik. Azokat a napnak – sőt az estnek is – legnagyobb részében szabadon tanulmányozhatják, rajzolhatják, összehasonlíthatják a különböző stílusokat, szerszámok kezelését stb., szóval ihletet meríthetnek a múlt alkotásaiból.”
Az intézményt 1948-ban főiskolai rangra emelték, majd a hallgatók megnövekedett létszáma miatt 1954-ben részben átköltözött egy új, Zugligeti úti épületbe, melyet Farkasdy Zoltán tervezett és a szocreál építészet jellegzetes alkotása. Az ötvenes évek első felében központi utasításra a reformkor építészetét kellett követni, ezért hasonlít a főiskola új otthona is a klasszicista épületekre: a főbejárat egy félköríves árkádsor mögött nyílik, mely fölött négy oszlop tartja a timpanon-oromzatot. A főiskolát 1971-ben egyetemi rangra emelték, 2005-ben pedig felvette Moholy-Nagy László világhírű festő és formatervező nevét. A szocreál épülete köré a 2010-es évek második felében egy egész campust építettek fel.
A nyitóképen: Az Iparművészeti Múzeum és Iskola (Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.08.119)
