Amikor az országgyűlési képviselők vagy az országgyűlési hivatalnokok tevékenységéről beszélünk, többnyire mindenkinek ugyanaz az épület jut eszébe: a Kossuth téren álló Országház, benne a patkó alakú ülésteremmel és számos más helyiségekkel, ahol a megválasztott honatyák és az országgyűlés hivatalnokai a munkájukat végzik.
Emellett többen azt is tudják, hogy a XIX. század második felében, 1865-től kezdődően a XX. század legelejéig a parlamenti élet nem itt, a Kossuth téren tartotta lázban a politika iránt érdeklődő közönséget, hanem a Bródy Sándor utcában található, manapság az Olasz Kultúrintézetnek helyet adó egykori Képviselőház falai között, illetve a Nemzeti Múzeum Dísztermében, amelyben a Felsőház üléseit tartották.
A Steindl Imre tervei szerint 1885 és 1904 között felépült Országház egy 17745 négyzetméteres épület, amelyről úgy gondolnánk, hogy minden olyan helyiséggel, teremmel és szobával rendelkezik, ami egy működő parlamenthez szükséges. Ez természetesen így is van, hiszen az építkezést alapos tervezési munka előzte meg.
Az idők folyamán azonban a változó és átalakuló törvényhozási és kormányzati működésnek köszönhetően az Országház környezetében több olyan irodaházat is birtokba vett az Országgyűlés, melyek napjainkban is a parlamenti munka szolgálatában állnak.
Az Országgyűlés kazánháza: a Tisza Lajos Irodaház
Az Országházhoz tartozó, mai Balassi Bálint utca 1–5. szám alatti (egykor Személynök utcai) bérház a XIX. század legvégén kettős rendeltetéssel épült. Az utcai traktátusban bérlakásokat alakítottak ki, míg hátul, az udvari részen az Országház gőz alapú fűtésre szolgáló kazánháza épült, az épület pincéjébe pedig szénraktárakat helyeztek. A cél a kazánház felépítése volt, de annak építményét és kéményét, valamint a rendeltetését az utcára néző bérházrésszel tették esztétikussá és a parlament épületéhez illővé. A szuterénben (a pince és a földszint közötti szinten) nyolc szolgálati lakás épült az országgyűlés személyzete részére, a földszinten és az emeleteken pedig négy-négy háromszobás lakrész készült.
Az épület terveit ugyanaz a Steindl Imre készítette, aki az Országház terveinek elkészítésére is megbízást nyert 1883-ban. A bérház pirogránit díszítőmunkái Zsolnay Vilmos műhelyében készültek. Az építése 1898-ban kezdődött, s az épület még ebben az évben tető alá került, a bokrétaünnepélyt december 17-én tartották. A bérházat az Országházzal egy 150 méteres közműalagúttal kötötték össze, amin keresztül a hőt a parlament épületébe juttatták, ahol elosztórendszereket és további melegítő kazánokat helyeztek el. A négyemeletes, neogótikus bérház homlokzatának sárgás téglaburkolata az Országház belső udvarának téglaburkolatát követte, a baldachinos erkély és a vimpergák ugyancsak az Országház díszítéséből származtak.
Az épület a második világháború alatt megsérült, s az újjáépítés helyett inkább az átépítés és emeletráépítés mellett döntöttek. A Steind Imre program keretében, 2017 és 2019 között viszont megtörtént az épület eredeti, négyemeletes magasságú helyreállítása. Homlokzatára visszakerültek a szobrok is, de mivel a Lantay Lajos által készített eredeti alkotások pontosan nem ismertek, így napjainkban az utcai homlokzat északi részén Steindl Imre, a délin Zsolnay Vilmos Országházban lévő, kerámiából újraalkotott egész alakos megformálásai láthatók.
A helyreállítás 2019-es befejezése után a legfelső emeleten az Országgyűlés házelnökének rezidenciája kapott helyet, míg a többi részt az Országgyűlési Őrség foglalta el. A helyreállított bérház napjainkban Tisza Lajos Irodaház elnevezéssel, Tisza Kálmán testvéröccsének nevét viseli, aki az Országház Építési Végrehajtó Bizottsága elnökeként az országházi építkezéseket irányította 1884-től. A politikus fejdomborműve a főbejárat mellé került.
Befejezni a Kossuth teret: a Szabad György Irodaház
A Kossuth tér déli térfalának rendezése a két világháború között, az 1920-as években kezdődött. Hültl Dezső 1928-ban készítette el a déli térfal egységes homlokzati tervét. A négy darab építési telek helyére egy harmonikus megjelenésű, reneszánsz homlokzatú épületegyüttest tervezett, amelyet főként bábos korlátokkal, reneszánsz vázákkal díszített, s több emeletet átfogó ion oszlopokkal és pillérekkel tagolt.
A négy épületből álló épületsor közül elsőként a Nádor utca sarkán (ma Vértanúk terén) álló hatemeletes bérpalota épült fel 1928–1929-ben, majd a Kossuth tér 9. szám alatti rész 1936–1937-ben. Ezután azonban elakadt az építkezés folytatása: a Kossuth tér déli térfalának Duna felé eső területe, a Kossuth tér 6–8. szám alatti telek beépítetlen maradt. Sőt, 1945 után a művészi szemlélet, ízlés és irány is megváltozott, aminek eredményeként itt a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének irodaháza, közismert nevén a MTESZ-székház épült fel 1969-ben. A Pintér Béla tervezte modern épület hatalmas tömbje, amely dupla telekre épült, a földszintjén helyet adott a metró Kossuth téri kijáratának is.
A Kossuth tér megújításának jegyében az állam 2012-ben határozta el, hogy a már említett Steindl Imre Program keretében megszerzi a MTESZ-épület tulajdonjogát, és azt az Országgyűlés Irodaházává fogja átalakítani. Az épületet 2016-ban lebontották, és 2020. február 5-én adták át a ma látható saroképületet, ami Hültl Dezső eredeti, 1928-ban megtervezett teljes épületsorának megvalósítását s egyben a Kossuth tér déli részén a két világháború között megkezdett építkezések város- és téresztétikai szempontból is egységes és méltó befejezését jelentették. Az új irodaházat Szabad György történészről, politikusról, az 1990-es első szabadon választott országgyűlés alelnökéről, majd 1990 augusztustól elnökéről nevezték el.
Az építkezés során kihívást jelentett, hogy Hültl Dezső a Kossuth tér 6–8. szám alatti épület Dunára néző oldalára nem készített homlokzati terveket. Persze adta volna magát ehhez a mai Vértanúk terei homlokzat, de mégsem annak hű másolatát készítették el a Dunára néző oldalon. Vakolat helyett nemesebb anyagot: követ használtak hozzá, amit egyrészt a Duna felőli panoráma, másrészt az Országház közelsége és a déli térfal egységesebb és harmonikus városképe indokolt.
A 9000 négyzetméteres irodaházat az Országházzal a föld alatt folyosóval kötötték össze, és elkészülte után az Országgyűlés Hivatala háromszáz munkatársának biztosított modern, elegáns környezetet.
A nagy túlélő: a Fehér Ház
Az V. kerület, Széchenyi rakpart 19. szám alatt álló és a Jászai Mari tér, valamint a Balassi Bálint és Balaton utcák által határolt úgynevezett Fehér Ház épületnek is kalandos története van, s persze már messziről látszik, hogy a Duna-parti városképet domináló homlokzatával egy másik (stílus)korszakot és szellemiséget képvisel, mint a környező épületek többsége.
Érdekes módon Lipótvárosnak ez a legészakibb része, telektömbje előbb beépült, mint ahogy a Kossuth tér déli térfalán a nagyszabású építkezések megkezdődtek volna, sőt az itteni építkezés időben jóval megelőzte a tőle délre lévő, 1937 és 1940 között épült, leginkább Biarritz-házként ismert háztömböt is. A telket ugyanis az a Palatinus építő- és ingatlanforgalmi részvénytársaság vásárolta meg, akik a város további, északi irányú terjeszkedését fémjelezve Pest Margit-szigettel szembeni Duna-parti szakaszának kiépítésére szerződtek. A nagyívű vállalkozást a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankkal együttműködve a Grünwald testvérek és a Schiffer építőipari vállalkozó cég hozta létre 1909-ben. A Palatinus Rt. által építtetett bérpaloták a Margit-hídtól északra épültek fel, a hídtól délre, az Országház felé eső oldalon, a Rudolf rakparton 1913-ban meginduló építkezés a cég által építtetett bérpaloták legdélibb nyúlványa volt.
A Margit-híd déli oldalán, a mai Jászai Mari (egykori Rudolf) térnél lévő bérpalotára az építkezési terveket először Vidor Emil, majd Messinger Hugó nyújtotta be, s az ötemeletes, dunai panorámás, egyik legmodernebbnek számító épület 1914-1915-re készült el teljesen. Az épület a második világháborúban súlyos károkat szenvedett.
Helyére a romépület egyes részeinek felhasználásával 1947–1949-ben egy jórészt mai formájában látható hatemeletes épületet húztak fel, amit fehér mészkő burkolattal láttak el. Terveit Benkhard Ágost, Gábor László, Gádoros Lajos, Lévai Andor, Rudnai Gyula és Preisich Gábor készítette.
S ugyan az akkoriban Kádár János vezette Belügyminisztériumnak készült, de 1950-ben végül az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) költözött be, amely 1956-ig használta az épületet. Ezután lett a Belügyminisztériumé, de a minisztérium is csak pár évig lakta, mivel 1962-ben a Kádár-korszak állampártjának a legfőbb döntéshozó és irányító testülete, az MSZMP KB, valamint ifjúsági szervezete, a KISZ KB költözött a falai közé. Majd 1980-tól már csak a párt székháza volt, amely egészen a rendszerváltásig használta az épületet. A Kádár-korszakban ragadt rá a „Fehér Ház” elnevezés az akkori politikai hatalom központjaként.
A rendszerváltást követően átalakult a magyar parlament működési mechanizmusa, és az Országgyűlés ismét Magyarország legfőbb törvényalkotó testületévé vált. A változás a képviselők tevékenységét is messzemenően érintette, ugyanis míg korábban, a pártállam idején érdemi munkát nem végeztek, addig 1990 után egyfajta szakértői tevékenység vette kezdetét.
Mindez azt vonta maga után, hogy a parlamenti képviselőknek és hivataloknak hirtelenjében az Országházhoz közel irodára, s létszámukból adódóan irodaházra lett szükségük. Ekkor esett a választás közelsége révén erre az úgynevezett Fehér Házra, amely a mai napig képviselői irodaházként funkcionál. A 2020-as évek elején az épület felújítására pályázatot írtak ki, ekkor többnyire az országgyűlési képviselők, a frakciók, a parlamenti bizottságok egy része, valamint a hozzájuk tartozó alkalmazottak dolgoztak benne.
Nyitókép: A képviselői irodaházként működő úgynevezett Fehér Ház a Széchenyi rakpart 19. sz. alatt (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)
