Leiner Simon, József és Samu, azaz a Leiner testvérek 1860-ban alapították bőrenyvgyárukat Budán, majd 1866-ban Újpestre, a Váci út – Wolfner utca (ma Tímár utca) – Duna sor – Kinizsi utca (ma Nyitra utca) közötti területre költöztették. Érdekesség, hogy ugyanezen a területen ekkor már működött a negyedik testvér, Fülöp által 1864-ben alapított Leiner Fülöp és Fiai Vegyészeti Enyv- és zselatingyár. Ennek a gyárnak a bejárata a Váci útról volt, míg a Leiner Testvérek Enyvgyárát a párhozamos Duna sorról lehetett megközelíteni.
A két cég nemcsak azonos termékeket gyártott, de abban is nagyon hasonlítottak, hogy szinte kizárólag exportra dolgoztak. A Leiner Testvérek Gyára, az ország első nagyüzemi enyvgyáraként például saját forgalmazó irodát tartott fenn Londonban, idehaza pedig mintegy 300 embernek adott munkát. (A Leiner Fülöp és Fiai a századfordulón mintegy 120 embert foglalkoztattak.)
A két gyár jelentőségére jellemző, hogy azokat külön vasúti iparvágányok is kiszolgálták. A Duna sori, Leiner Testvérek-féle üzemhez 1902-ben épült egy 207 méteres vágány; a Váci úti, Leiner Fülöp és Fiai gyárhoz 1903-ban 233 méteres iparvágány készült.
A József, Simon és Samu által tulajdonolt vállalkozás azonban nemcsak az üzemet bővítette, hanem reprezentatív lakóházat is építettek a területre, amely a család otthonául, egyúttal a gyár főtisztviselőinek lakhelyéül szolgált.
A négyszintes (pince/alagsor, földszint és két emelet) magastetős neoreneszánsz lakóház építési ideje pontosan ismert, ugyanis a Nyitra utcára néző homlokzaton külön tábla hirdeti, hogy 1900-ban készült. Az azonban nem maradt fenn, hogy ki volt a ház tervezője vagy építőmestere. Helytörténeti források szerint elképzelhető, hogy úgynevezett építészeti mintakönyv alapján tervezték és építették.
A Leiner-ház nyugati, egykor a Dunára néző főhomlokzatát kilenc ablaktengely tagolja. Az első és második emeleten egy-egy kovácsoltvas ráccsal díszített erkély kapott helyet, amelyekről az építés idején még zavartalan kilátás nyílt a folyóra. Manapság már csak az Észak-Pesti Szennyvíztisztító telepre nyílik rálátása a lakóknak.
A főhomlokzat alsó szintjei erőteljes, rusztikus kialakításúak. Legalul a pince- vagy alagsori szintet kőburkolat fedi. Az itteni rácsos ablakok felett valaha vízszintes, szalmaköteget mintázó díszítősor futott végig. Ma már több helyen letöredezett vagy teljes egészében hiányzik a díszítőmotívum.
A földszint homlokzata vakolt, rusztikus, kőutánzatú sávos kváderezéssel készült. Egykor az íves ablakok mindegyike alatt plasztikus oroszlánfejek voltak, mára már csak négy maradt meg belőlük. Az ablakok felett akantuszlevelekkel díszített zárókövek láthatók, amelyek a klasszikus korinthoszi oszlopfők világát idézik.
Az első emeleti homlokzat karakterét elsősorban a nyerstégla felület adja, az ablakokat fogazott díszítésű vakolt lizénák keretezik. Több helyen már ezek is megtöredeztek, kipotyogtak az íves keretből.
A második emeleten a nyerstégla mellett a finoman vakolt felület is megjelenik az ablakpárok között látható vakablakok által. Az ablakokat kétoldalt a fal síkjából alig kiemelkedő, korinthoszi oszlopfőket idéző vakolt díszítés keretezi, az íveket pedig ismét a lizénás díszítés hangsúlyozza.
Külön említést érdemel a ház kapuzata, amely eredtileg két részből állt. A homlokzati síkban levő kovácsoltvas kapu már nincs meg. Helytörténeti források alapján a kapu mintázata azonos volt az alagsori ablakokéval. Épségben megmaradt azonban a boltíves szélfogó és a faragott kétszárnyú kapu, amelynek díszítésén indák és a homlokzaton is alkalmazott akantuszlevelek jelennek meg.
A bejárati kapun át az előtérbe lépünk be, amelynek keresztboltozatos mennyezetén freskók láthatók. A világoskék mezőket pufók angyalkákkal, azaz puttókkal, fecskékkel és levélmotívumokkal díszítették. A sarkok vörös alapon aranyszínű növényi ornamentikát kaptak.
A keresztboltozat alatti ívekben lévő falfestmények ma már nehezen kivehetők, csupán az egyikről lehet megállapítani, hogy azon szintén puttók szerepelnek. Az ívek díszítésében visszaköszön a homlokzaton alkalmazott kváderes és indás díszítés.
Az előtérből a lépcsőházba ismét egy díszes kétszárnyú faragott ajtó vezet. A két ajtószárny alsó harmadában egy-egy faragott puttó látható, az üvegezést kovácsoltvas rácsozat védi.
Gazdagon díszített a Leiner-ház lépcsőháza is: a kényelmes magasságú, széles lebegőlépcsők és pihenők tardosi vörös mészkőből készültek, a lépcsők mellett ízléses kovácsoltvas korlát fut.
A lépcsőház mennyezetén szintén egy freskó látható, amelynek egy részén az egykori lift szerkezetének nyomai is látszanak. A kék alapon megjelenő alakok ma már nehezen kivehetőek. Helytörténeti források nem tartják kizártnak, hogy a freskók Lotz Károlyhoz köthetők: elképzelhető, hogy azokat maga az ismert művész vagy tanítványai készítették. Ezt arra alapozzák a helytörténészek, hogy Lotz Károlynak műterme volt Újpesten és a freskók stílusa is a művészre utal.
Érdekességet rejt a ház udvara is: a két műkő medence alapján valószínűleg díszes kert is tartozott a lakóházhoz. Észak felől az egykori gyár egyszerű, mégis emberléptékű épületei határolják az udvart. Ezek éles ellentétben állnak az utca túloldalán emelkedő barkácsáruház tekintélyes, jellegtelen tömegével.
A kiterjedt Leiner család leszármazottainak egy része az üldöztetés elől 1944-ben külföldre menekült, néhányuk azonban Magyarországon maradt. Az enyvgyárban a háború miatt leállított termelés csak 1945-ben indult újra, majd az üzemet – és vele együtt a neoreneszánsz lakóházat – 1948-ban államosították. A még az üzemben dolgozó családtagokat lopással, sikkasztással vádolták meg.
A Leiner-ház ma a kerületi önkormányzat tulajdonában áll, országos műemléki védettséget élvez; lakásaiban önkormányzati bérlők élnek.
Az egykori Leiner-féle gyártelep néhány épülete is fennmaradt a Duna sor 15. alatt, míg a Váci úti üzem épületeit elbontották. A Tímár utcához legközelebbi épületben 1977 óta vízügyi levéltár működik, jelenleg Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltár néven, az Országos Vízügyi Főigazgatóság fenntartásában. A gyártelepen egy időben az Újpesti Növényolajgyár is működött, egészen az 1960-as évek közepéig.
Nyitókép: A Leiner testvérek által 1900-ban építtetett neoreneszánsz palota Újpesten (Fotó:Blázsovics Lívia/pestbuda.hu)
