A II. világháború előtt épített budapesti hidjaink közül a Szabadság híd az, amelyik tulajdonképpen ugyanúgy néz ki, mint amikor első alkalommal, 1896-ban átadták a forgalomnak: nem lett szerkezetileg más, nem lett szélesebb és nem épült a helyére másik híd. Ám 40 évvel ezelőtt a Szabadság híd mégis jelentősen átalakult.
Ha megnézzük az 1970-es években készült képeket és az 1986 utániakat, a különbségek szembetűnők. Egyrészt a híd színe drasztikusan megváltozott: jellegtelen, szürkéből harsogó zöld lett. A felújítás során ugyanis az addig soha meg nem bontott részeknél zöld festéket találtak, és ebből arra következtettek a szakemberek, hogy a híd eredeti színe zöld volt. (Sajnos írásos anyag arról, hogy 1896-ban milyen színű volt a híd, eddig nem került elő.)
A másik, szemmel látható változás az volt, hogy a hídra visszakerültek a történelmi címerpajzsok. Egy dolog nem változott, holott már közel 20 éve szó volt róla: nem szűnt meg a villamosközlekedés a hídon.
Miért kellett felújítani a hidat? Egyrészt 1976-ban egy bécsi hídkatasztrófa után Budapesten tervszerű hídfelújítási program indult, amelynek keretében a felújítást 1981-1983 között tervezték elvégezni, de 1978-ban egy komolyabb hibát tapasztaltak a hídon, amiről nemrég írtunk a Pestbuda oldalain. Az említett hiba elhárítására 1980-ban nyílt mód, de tudta minden szakember, hogy a Szabadság híddal foglalkozni kell. A munka az Árpád híd szélesítése után folytatódott, illetve 1985 októberétől.
A hidat a teljes felújítás idejére eredetileg nem akarták minden forgalom elől elzárni. A munkák 1985 augusztusában kezdődtek, és az volt a terv, hogy a tömegközlekedési járművek végig használhatják a hidat. A tervezett eredeti határidő 1986. szeptember 30-a volt, de remélték, hogy a munkákat már június 30-ra be tudják fejezni.
A dolgot nehezítette, hogy eredetileg csak festésről és a járdák cseréjéről volt szó, de a bontások után, októberre kiderült, hogy a szerkezethez komolyabban is hozzá kell nyúlni, mert 1945-óta nem volt érdemi felújítás a hídon, amelynek jelentős része már akkor 90 éves volt. Ekkor a felújítás irányítására egy tapasztalt szakembert, Dalmy Tibort kérték fel, aki miniszteri biztosként vezette nem csak a Szabadság híd, de több más hidunk rekonstrukciós munkáit. A miniszteri biztos a híd átadásakor, 1986. július 3-án ezt mondta a Népszabadság riporterének arra a kérdésére, hogy az addigi hídfelújítások közül melyik volt a legnehezebb:
„A Szabadság híd tartóoszlopának megerősítése. Ugyanis a szerkezet egyik tartóoszlopa kihajlott. Ilyet még hidászaink sem láttak – szerencsére –, de bele is izzadtak, mire a helyére került minden.”
A gondot az okozta, hogy a téli sózás miatt a rácsszerkezetű híd függőleges tartóoszlopai nagy mértékben korrodálódtak, és az egyik ilyen tartórúd, amikor kibontották, össze is roskadt. Szerencsére ezt a hibát ki tudták akkor javítani, igaz emiatt 1985 november-decemberben a hidat teljesen le kellett zárni egy rövid időre, így a tömegközlekedés csak 1985. december 20-án indulhatott újra. A problémák megoldásában az UVATERV és a Műegyetem acélszerkezeti tanszéke dolgozott együtt.
A felújítási munkák szombaton és vasárnap is folytak, és bár márciusban még kéthetes csúszásban voltak, sikerült az 1986. június 30-i határidőt tartani. A forgalom ekkor megindulhatott a hídon, de az összes munkát még nem fejezték be. Dalmy Tibor az UVATERV Híradó 1986. június 1-i számában ezt mondta:
„Szeretnénk még a híd részben öntvény, részben kovácsoltvas díszeit – címereket, korabeli kandelábereket – is felszerelni, de erre várhatóan csak szeptemberben kerülhet sor.”
Az, hogy ez pontosan mit jelent, csak később derült fény, és nagy meglepetést okozott, ugyanis 1986 augusztusában az 1945-1946-ban eltávolított történelmi címerek visszakerültek a hídra, ami döbbenetet okozott, nemcsak a lakosság, hanem a politikai vezetés számára is, ne feledjük, az ekkori szocialista állam nem igazán támogatta a régi címerek, jelképek használatát. Ám Dalmy Tibor döntése nyomán ezek a történelmi címerek visszakerültek a hídra. Amikor Dalmyt kérdőre vonták ezért, egyes visszaemlékezések szerint a megbízólevelére hivatkozott, miszerint ő az eredeti állapot visszaállítására kapott utasítást.
A híd biztonságosan szolgálta a budapesti forgalmat a következő évtizedekben, és köszönhetően a legutóbbi, 20 évvel ezelőtti felújításnak, szolgálja ma is.
Nyitókép: A híd felújításakor végzett terheléspróba (Fotó: Fortepan / UVATERV)
