A Petőfi hidat 1937. szeptember 12-én adták át a forgalomnak, közel 4 éves építkezés után. A tervezése körül kisebb botrány volt, mert ugyan kiírtak rá tervpályázatot, amelyre a kor szinte összes jelentős hazai tervezője beadta a pályázatát, hirdettek is első helyet, a minisztérium mégis egy olyan fiatal mérnök tervét fogadta el, aki nem is indult a tervpályázaton, ráadásul e terv alapvetően más feltételrendszernek felelt meg, mint a pályázati elképzelések voltak.
Az történt ugyanis, amire más hidunknál is volt példa (így az Árpád hídnál is a maga idejében), hogy a tervpályázatot valójában nem nagyon vették komolyan. Volt egy tervpályázat egyfajta keretrendszerrel, amely megadta a hídpálya magasságát, a hídfők lejtési szögét, de a közlekedési tárca inkább a saját hídosztályában bízott. Ráadásul a pályázatra beérkezett tervek mindegyike olyan volt, hogy a szerkezet részben vagy egészben a pálya felett helyezkedett el, de a minisztérium olyat szeretett volna, ahol a szerkezet teljesen az úttest alatt található. Ezért még a feltételeket, például a hídfők emelkedésének a mértékét is megváltoztatták. A hivatalos indok a változtatásra az volt, hogy az időközben elvégzett talajmechanikai vizsgálatok alapján a tervezett hídtípus ide megfelelőbb.
Az Álgyay-Hubert Pál által tervezett, és az ő tervei alapján megépített híd felsőpályás, tehát a hídról semmi sem zavarja a kilátást Budapestre. Igaz, a tervezés idején, 1930-1931-ben nem volt pénz az építkezésre, hisz épp akkor ért a nagy gazdasági válság itthon abba a fázisba, amikor a hazai pénzügyi és bankrendszer kissé összeomlott. A hidat egyébiránt pont azért terveztették meg viszonylag gyorsan – jóllehet évtizedek óta az Árpád híd felépítésére készültek –, mert ezt a hidat gyorsabban lehetett felépíteni, mit az óbudait, ami a munkanélküliség kezelése miatt volt fontos.
Már jóval az építkezés megkezdése előtt, 1930-ban el is nevezték a hidat, mégpedig Horthy Miklós kormányzóról, de a munka végül 1933-ban kezdődött meg, és négy év alatt felépült a szép, kékre festett, modern vonalú gerendahíd. Az ívelt szerkezet ugyan formára kissé a Margit hídra hasonlít, de valójában nem ívhíd, hanem rácsos gerendahíd, négy főtartóval. A budai oldalra felépítették a cs. és kir. Haditengerészet emlékművét, és ez volt az első budapesti közúti hidunk, amelyhez már nem épültek vámszedőházak. A forgalom lassan indult meg a hídon, hiszen Budán lényegében a semmibe futott, igaz ez az üres terület a híd miatt a következő években lassan-lassan beépült.
A visszavonuló német csapatok 1945. január 14-én ezt a tulajdonképp vadonatúj hidat is felrobbantották. Újjáépítése nem volt annyira fontos, hiszen egyrészt a helyén pontonhidak biztosították a közlekedést, másrészt a többi átkelőt vagy a közlekedési helyzete miatt, vagy propagandacélokból fontosabbnak ítélték. A kommunista párt a híd építésének elodázását is a kor hazug propagandájával magyarázta, miszerint az „urak” (azaz a Horthy-rendszer) maguknak, urizálásból építette meg a Horthy hidat, míg a kommunisták a népnek felépítették a háború előtt végül el nem készült Árpád hidat. (Valójában, ahogy írtuk, pont a munkanélküliség miatt „előzött” a délebbi híd.)
Végül 1950-ben jött el az újjáépítés ideje, és a Petőfire átkeresztelt átkelőt 1952-ben adták át, gyakolratilag az eredeti tervek szerint, annyi változással, hogy a két szélső főtartót kicsit kijjebb helyezték, ezzel a híd szélesebb lett 22,7 helyet 25,6 méter. A hídon villamos, két forgalmi sáv, kerékpárút – ami 1937-ben is volt, és 1952-ben is létesítettek, csak 1979-1980-ban megszüntettek – és széles járda kapott helyet.
A hídon 1996-ban egy igencsak érdekes javítást végeztek. A budai oldalon a híd mozgását biztosító saruk beszorultak, amely miatt a híd nehezebben tudta például a hőmérséklet-változás okozta mozgásokat kezelni. Mivel a Petőfi híd egy igencsak filigrán szerkezet, ez komoly bajokat nem okozott, de mindenképp beavatkozási igényelt. A hidat hatalmas emelőkkel – összesen 16 darabbal – kicsit megemelték, és a sarukat kicserélték. Mindezt úgy, hogy jobbára éjszaka dolgoztak, így a hídon a forgalmat nem kellett korlátozni.
Nyitókép: A frissen elkészült Horthy Miklós híd (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)
