Valami olyasmi valósult meg a Kossuth téren, amilyenre talán még nem volt példa Budapest építészetének történetében: egy 1928-ban megrajzolt homlokzat készült el 2019-ben, ráadásul egy modern, vadonatúj irodaházon. A tervezőt, Hültl Dezsőt nem szokták a legismertebb budapesti építészek között felsorolni, pedig sok kiváló munkája díszíti a főváros utcáit.

A Kossuth téren felépített új parlamenti irodahá​z az 1928-ban tervezett homlokzattal (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A reprezentáció főtere

A Budapest építéséért, városfejlesztésért, arculatáért felelős testület, a Fővárosi Közmunkák Tanácsa az 1920-as években határozta el, hogy a Kossuth teret délről határoló, akkor még javarészt beépítetlen telkeken majdan felépülő házaknak olyan egységes homlokzatot kell tervezni, amellyel illeszkednek a tér kiemelkedő építészeti értéket képviselő többi épülethez. Ez a stílushoz, arculathoz, hangulathoz való igazodás, az esztétikai szempontok érvényesítése magától értetődőnek számított a XIX. század utolsó harmadától az I. világháborúig terjedő építészeti aranykorban.

Itt, a Kossuth téren azonban ennél jóval többről volt szó. Már az Országház építészeti tervpályázatának kiírásakor meghatározták a helyszín kiemelt státuszát, lényegében kimondva, hogy itt, az egykori Tömő téren, amelyet a XVIII. század első felében a pestiek még szeméttelepnek használtak, a nemzet főterének, az országos reprezentáció kiemelt helyszínének kell felépülnie.

Az épületegyüttes bal fele, a Kossuth tér 10. és 9. számú ház 1929-ben, illetve 1937-ben épült, jobb fele pedig, amely az új parlamenti irodaház, 2019-ben készült el (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Fővárosi Közmunkák Tanácsa a tervpályázat meghirdetésekor így fogalmazta meg az Országházat körülvevő térség küldetését: „a nagyszerű épület megkívánja, hogy szabadon álljon és hogy fenségéhez illő környezetről is gondoskodás történjék. Hatalmas főhomlokzata a fejedelmi Dunára nézend, a másik három oldalról is tágas tér által lesz övezve, s azon telkek, melyek e térnek külső szegélyét képezendik, oly beosztást nyertek, miszerint díszesen, palotaszerűleg legyenek beépíthetők, azoknál főleg a középületek emelését tartván szem előtt”.

Fontos volt tehát a város tervezőiknek, hogy az Országház ne magányos álljon a hatalmas üres területen, hanem más nagyszabású épületek is emeljék a fényét.

Az első kapavágás

Ilyen elvárások és előírások közepette tették meg az első kapavágást az építőmunkások – az Országház felépítéséről szóló törvényt elfogadása után öt évvel – 1885. október 12-én, hogy a hulladékgödrök helyén felépüljön az ország legjelentősebb és legrangosabb épülete, Steindl Imre sok-sok ihlettel és kivételes művészi érzékenységgel megtervezett nagyszabású alkotása.

Az új épület szobrai és homlokzati díszítései a Kossuth tér 10. és 9.számú ház tükörképeként jelennek meg (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az Országház nem csupán az egyik legszebb épületünk, de 265 méteres hosszúságával, 123 méteres szélességével, 96 méteres magasságával, 17 745 négyzetméteres területével az egyik legnagyobb középületünk. (Hosszúságát a királyi palota szárnyalja túl a maga 304 méterével, magasságát a 100 méteres esztergomi bazilika. A Szent István-bazilika pedig ugyancsak 96 méter magas.)

Az Országház épülete a közelmúltban, a háttérben, a daru mögött még épült a Parlament új irodaháza (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az Országház építése alatt a tér keleti oldalán, lényegében a Parlament főbejáratával szemben két fontos épület készült el: egyik a Földmívelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium Bukovics Gyula által tervezett historizáló palotája 1885 és 1887 között, a másik a Kúria pompázatos épülete, Hauszmann Alajos lenyűgöző munkája 1893 és 1896 között. (Ne tévesszenek meg bennünket a régi képek: a Parlament építése kezdődött legelőször, de olyan sok időt vittek el a földmunkák, hogy a Földművelésügyi Minisztérium már régen tető alatt volt, amikor a Parlament falainak felhúzása még meg sem kezdődött.)

Kövekből összerakott éposz

Az állami reprezentáció főtere, legalábbis fő vonalakban, az ezeréves magyar kultúra nagy teljesítményeit összegzően felmutatni szándékozó millenniumi ünnepségekre készült. Igaz, a három épület közül éppen az Országház nem készült el teljesen az ezredéves ünnepségekre, de annyira már használható volt, hogy a kupolacsarnokban megtarthatta együttes díszülését 1896. június 8-án a magyar parlament alsó- és felsőháza (az épületet véglegesen csak hat évvel később vették birtokba a képviselők).

Az új épület tetején az utolsó simításokat végzik a szakemberek 2019-ben (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Ekkor azonban még a Tömő téren gyülekeztek a honatyák. Elegáns és méltó nevet csupán 1898-ban találtak ennek az azóta is felülmúlhatatlan méltóságú közterületnek, amikor is Országház térre keresztelték át.

A teret uraló három rendkívül látványos épület a kor szokásainak megfelelően összeművészeti alkotás volt: az épületek külső és belső architektúrájának kialakításában, feldíszítésében szobrászok, festőművészek és egyéb alkotók is részt vettek. A legnagyobb csodálatot természetesen, már csak tekintélyes méretei, különleges megfogalmazása és Duna-parti fekvése miatt is, az Országház váltotta ki.

„Csodás építőművészeti alkotás, kövekből összerakott éposz, örök dísze a fővárosnak és az országnak” – írta róla Siklóssy László Hogyan épült Budapest? című könyvében. Ugyanő másutt hatalmas gótikus remekműnek nevezte az egykori Tömő tér ékességét.

Andrássy Gyula volt miniszterelnök szobra mögött az új épület látható. Már a Duna felőli homlokzatról is elbontották az állványokat (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A XIX. század elején azonban a tér további fejlesztése átmenetileg leállt. Talán a zavaros politikai helyzet is közrejátszott, majd a tragikus kimenetű I. világháború s a még tragikusabb Tanácsköztársaság akadályozta a továbblépést.

Az újragondolás korszaka

Egy vesztes háború és a trianoni trauma, az ország kétharmadának elvesztése után az 1920-as években újra kellett gondolni, mit is kezdjenek a döntéshozók a nemzet főterével, amelynek parlamentjét egy jóval nagyobb területű és lakosságszámú államra tervezték. Önfeladás helyett a továbbépítés volt a válasz ezen a jelképes helyszínen. 

A tér építészeti kialakításának befejezését kötelességüknek érezték a Közmunkatanács tagjai, akik eredetileg is egy modern, szép és nagy Budapestet szerettek volna felépíteni, a főváros fejlesztését pedig a legfontosabb nemzeti törekvésnek tekintették. Számukra tehát teljesen magától értetődő volt, hogy az Országház térnek ezt a kiemelt szerepét és jelentőségét továbbra is fenn kell tartani.

A cél ugyanaz volt, mint korábban: a három reprezentatív épület uralta teret északról és délről is olyan elegáns házsorok zárják le, amelyek stílusukban is illeszkednek a neves építészek által meghatározott ízléses és pazar környezethez. Vagyis hogy a tér harmonikus összhatását a jövőben se zavarhassa meg semmi.

A tér északi oldalán avatták fel 1927-ben a Kossuth-szoborcsoportot, ettől az időponttól Kossuth tér lett e közterület hivatalos neve.

A Kossuth tér az 1920-as években. A tér déli oldalán ekkor csupán egy kisebb ház állt, mellette az üres, beépítetlen telkeket láthatjuk. A kép a Kossuth-szobor 1927-es felavatása előtt készült (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)

A Közmunkatanács az építési szabályzatba is beiktatta, hogy a Kossuth teret északról és délről lezáró házsort úgy kell megépíteni (függetlenül attól, hogy több telekről van-e szó), „hogy az épületek a téroldalt illető egész vonalán külsőleg egy egységes épületet mutassanak”. A jogszabály azt is előírta, hogy az északi és déli téroldal épületeit egyenlő épületmagassággal, egyenlő tetőszékkel kell megépíteni, azonos homlokzattal és azonos architektúrával.

Előírták, hogy az épületek ötemeletes magasak lehetnek. Azt is meghatározták, hogy a homlokzatot kőből vagy mészkőből kell készíteni Megtiltották az utcai fronton padlástér építését, de még azt is, hogy a földszinten üzlethelyiségek legyenek. Ott csak kávéházat, vendéglőt vagy iroda céljára szolgáló helyiségeket lehetett kialakítani. „Az épületeken boltkapuzatot, hirdetőtáblát, világító hirdetőberendezést nem szabad elhelyezni” – olvashatjuk a szabályok között.

Harmonikus összhatás

Az északi oldalon 1928-ra épült fel a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. hatalmas, elegáns, ötemeletes épülete, amelyet Málnai Béla tervezett. Ám a Fővárosi Közmunkák Tanácsa Hültl Dezső építész, műegyetemi tanár – maga is a közmunkatanácsi tag – javaslatait is kikérte az épület arányait, az emeletek számát, a párkányok, rizalitok elhelyezkedését illetően.

A déli térsor eredeti, Hültl-féle terve Siklóssy László: Hogyan épült Budapest? című könyvéből, 1931-ből

A Közmunkatanács úgy gondolta, hogy a tér megfelelő lezárásról a déli oldalon is gondolkodnia kell annak érdekében, hogy a harmonikus összhatás fennmaradhasson. Megbízták hát Hültl Dezsőt, hogy az akkor még beépítetlen déli teleksor (amelyen akkoriban csupán egy-két jellegtelen, szegényes, földszintes épület állt) egységes homlokzatát is megtervezze.

Az elegáns, historizáló (bár kissé megkopott) homlokzat a valóságban, Hültl Dezső tervei szerint, a képen az 1929-ben készült épületrészt látjuk (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Év végére bizonyosan elkészült vele, hiszen a korabeli Magyarság című napilap cikke szerint a Közmunkatanács 1928. november 5-én tárgyalta meg „a Kossuth Lajos-tér déli oldalán lévő telkekre építendő házak homlokzati részletrajzát”.

A telkek tulajdonosainak és tervezőinek a későbbeikben ehhez a homlokzati tervhez kellett alkalmazkodniuk. Fel is épült a Nádor utca sarkán, a Kossuth tér 10. alatt 1929-re Révész Sámuel és Kollár Lajos tervei szerint egy lakóház, a Hültl-féle homlokzattal, majd a szomszédos Kossuth tér 9. szám alatt a Rimamurány-Salgótarjáni Vasművek Rt. bérpalotája Hübner Tibor és Gyenes Lajos tervei szerint 1937-re, szintén a Hültl-féle homlokzattal. Ezután, az újabb háború is közbeszólt, az építkezés nem folytatódott, a maradék két telek üresen maradt egészen a hatvanas évek végéig.

A Kossuth tér és a Nádor utca sarkán álló, Kossuth tér 10. számú épület 1929-ben, a szomszédos, 9. számú épület 1937-ben felépült (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Kossuth Lajos tér 10. számú ház földszintjén működött egykor az Országház kávéház (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A háttérben a Kossuth Lajos tér 9–10. számú ház látható ezen az 1937-ben készült képen (Forrás: Fortepan)

Irodaház, idegenül

A Kossuth tér 6–8. szám alatti telket a metróállomás fölött csak 1969–1972 között építették be, de ezekben az években nem volt szempont a tér harmóniájának a megőrzése. A környezetétől teljesen idegen modern irodaház épült Pintér Béla tervezésében, amely sokáig a Magyar Kereskedelmi Kamara és a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége (MTESZ) székháza volt.

Az MTESZ-székház építése 1967-ben (Fotó: Fortepan)

A MTESZ-székházat 1972-ben adták át (Forrás: parlament.hu)

A MTESZ-székházat 2017-ben lebontották (Fotó: Kozics Júlia/pestbuda.hu)

Az Országgyűlés 2011 nyarán döntött a Kossuth tér átépítéséről, az Országház tágabb környezetének megújításáról. Ezt követően indult el a Steindl Imre Program a tér II. világháború előtti állapotának helyreállítására.

Eldöntötték azt is, hogy a teret délről határoló házsoron végig kialakítják az 1928-as tervezésű, de foghíjasan megvalósult homlokzatot. Eleinte azt tervezték, hogy felújítják a MTESZ-székházat a régi-új homlokzattal, ám később kiderült, hogy olcsóbb elbontani az épületet és egy új, modern irodaházat felépíteni a helyére, amelyet az Országgyűlés Hivatala használ majd. A bontással 2017 tavaszára végeztek, az új épület terveit pedig a Hültl Dezső-féle homlokzattal hozták összhangba.

A készülő új irodaház még felállványozva 2019-ben (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Duna felőli oldal, amelyet ekkor még szintén állványok takartak (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Amit tehát a Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1928-ban az építészeti szabályzatba iktatott a Kossuth teret határoló házsorokra vonatkozólag, és az a homlokzati terv, amelyet e rendelet alapján Hültl Dezső elkészített, 91 évvel később, 2019-ben megvalósult.

De ki is volt a Kossuth tér arculatát meghatározó építész, akinek a munkássága még ma is közvetlen hatással van Budapest fejlesztésére?

A tudós tanár

Számos budapesti épület terve készült a rajzasztalán, olyan jelentős alkotások, mint a piaristák Váci utcai épülettömbje, a Kálvin téren a Magyar Gazdák Biztosító Szövetkezetének épülete (ma az Aegon Biztosító székháza), a Vas utca 17. szám alatti Pajor Szanatórium és Vízgyógyintézet (ma a SOTE Egészségügyi Főiskolai Kara), a Péterfi Sándor utcai kórház, a zugligeti Szent Család-plébániatemplom.

A Kossuth Lajos tér 10. számú ház homlokzata, a déli oldalon a legkorábban, 1929-ben elkészült épület (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Sok jelentős fővárosi és vidéki munkáját, köztük több pesti bérházat lehetne még felsorolni, neve mégis kevéssé ismert, a legtöbben annyit tudnak róla, hogy Hauszmann Alajos lányát, Gizellát vette feleségül (1899-ben). Hauszmann a professzora volt a Műegyetemen, már diákként is nagyra tartotta a tehetségét, így a frissen végzett építész az ő irodájában kezdett dolgozni, így Hauszmann bevonta őt a budai Vár építésébe, sőt műegyetemi tanársegédnek is felfogadta.

Együtt tervezték a Vöröskereszt Egylet Dísz tér 1. alatti palotáját, az épület később, kissé átépítve a Külügyminisztérium székháza lett (a háború után elbontottak, de hamarosan újra felépítik).

S volt valami, amiben kiemelkedett társai közül: az 1870-ben született és 1946-ben elhunyt mesterben hazánk első építészdoktorát tisztelhetjük.

A színek szimfóniája

Mivel a Kossuth tér legmeghatározóbb épülete az Országház, érdemes szót ejtenünk Hültl Dezső Steindl Imréhez fűződő viszonyáról. Amikor 1927. november 13-án az Országházban Steindl halálának 25. évfordulóján nagyszabású emlékünnepélyt tartottak, az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat nevében beszédet mondó Hültl Dezső így méltatta a jeles előd tevékenységét: „Steindl Imre művének nagy művészi értékét mindenki átérzi, aki az épületet szemléli és falai közé lép. Meg kell hogy ragadja a világos, szerves rendszer, a tömegek szerencsés csoportosítása, a nagyvonalú kompozíció és szerkezet, a stílus egységessége és a polychromia, a színek csodás pompája, amely tekintetben vele kevés építmény versenyezhet a világon. […]  Amit ő itt alkotott, az nem a színek lírája, hanem a színek éposza, nem a színek akkordja, hanem szimfóniája”.

Bár 2019-ben épült, egy tökéletes historizáló épülethomlokzatot látunk, Hültl Dezső 1929-es tervének megfelelően (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Hült Dezső azt is megjegyezte, hogy Steindl Imrét ünnepelték már mint embert, építészt, művészt, műemlékek restaurátorát, mint generációkat nevelő tanárt, ő viszont sohasem szűnő hódolatát fejezi ki a magyar építőművészet e nagy alakja, a tömegek, arányok és formák, a színek és harmóniák halhatatlan mestere iránt, ki nemcsak a maga emlékét örökítette meg e fényes kövekben, de módot nyújtott a képzőművészek egész sokaságának művészetük kifejtésére, akinek emléke arany betűkkel marad felírva Magyarország művészetének történetében.

A Kossuth tér kiépítése tehát, amely 1880-ban, az Országház felépítésének törvénybe iktatásával kezdődött, 2019-ben a Közmunkatanács 1928-as rendeletének végrehajtásával befejeződött. A Steindl Imre, Hauszmann Alajos, Bukovics Gyula és Hültl Dezső álmodta harmónia most teljesedett ki igazán.

Nyitókép: A Kossuth tér déli oldalán felépült a Hültl-féle ház (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)