Budapest légikikötője 1950 óta Ferihegy, illetve ma már Liszt Ferenc repülőtér. A ferihegyi repülőtér eredeti terminálépülete az 1950-es, 1960-as évek forgalmának ugyan megfelelt, de az 1970-es években már szűkösnek mutatkozott. Amikor az épületet és a repülőteret tervezni kezdték az 1930-as évek végén, akkor még néhány tucat utas fért fel egy légcsavaros gépre. Ez a kapacitás természetesen már nem volt elegendő az 1970-es években, amikor is, ha nem is a kor legnagyobb repülőgépéi, de már akár 180 utast a fedélzetére venni képes gépmadarak közlekedtek a budapesti repülőtéren. Az 1980-as években új, második futópálya és új irányítótorony is épült, a forgalom egyre növekedett, ezért égető szükség volt egy új, nagyobb utasforgalmat kezelni tudó terminálra.
A munka már az 1970-es évek közepén elkezdődött, a kormány 1976-ban döntött, ezután a Légiforgalmi és Repülőtéri Igazgatóság, a reptér akkori üzemeltetője építészeti pályázatot írt ki. Sok pályamű érkezett, de egyik sem volt jó, aminek az oka leginkább az volt, hogy a pályázati kiírás nem volt megfelelő, hiszen akkor már közel 50 éve nem épült itthon repülőtéri terminál, nem volt gyakorlat. Ekkor a hazai szakemberek nyugati segítséget kértek, a frankfurti repülőtér egyik építészét kérték fel konzulensnek. A frankfurti szakember többször ellátogatott Budapestre, és végül egy Gundel étteremben tartott vacsorán egy papírszalvétára vázolta fel, milyennek kellene lennie az új terminálépületnek. Természetesen ez még csak az első lépés volt, a végleges tervet az UVATERV készítette el.
A háromszög alakú épület – ami tulajdonképp a mai 2A terminál – egy úgynevezett kompakt terminál volt, ami akkor nagyon modernnek számított. Ez azt jelentette, hogy az épülethez nem tartoztak nyúlványok, utasmólók, hanem minden funkció egy épületben fért el, és a repülőgépek is ehhez az épülethez parkoltak le.
Az új repülőtérépület két szintes volt, ezzel elválasztották az érkező és az induló utasokat. Az induló csarnokban 20 check-in pultot alakítottak ki, a gépekhez 6 beszállófolyosó kapcsolódott, de természetesen további állóhelyek is voltak, ahová a repülőgépekhez továbbra is autóbuszokkal vitték az utasokat.
Ez volt az első középület Magyarországon, amelyet eleve akadálymentesnek terveztek. Az akkori magyar környezetben igazi „nyugati” élményt nyújtott, a kivitelezés, az utastájékoztatás egész más élményt adott, mint ami itthon megszokott volt. A műszaki megoldások is kifejezetten modernek voltak, például az a rendszer, ami a repülőgépeket segítette a megfelelő helyre parkolással.
A repülőtér 1 milliárd forintba és 654 millió osztrák Schillingbe került, ez utóbbi tőkés, osztrák hitel volt, és a kivitelezést is osztrák cégek bonyolították le.
A 2-es terminál átadásával akkor még a Ferihegy 1 terminált nem nyugdíjazták, ugyanis nem minden társaság gépe érkezett meg az új épületbe, csak néhány kiválasztott, így elsősorban a magyar állami cég, a MALÉV, illetve a Lufthansa, Air France, Swissair kapott itt helyet, a többi társaság gépeit továbbra is a Ferihegy 1 terminál szolgálta ki. A két terminál között állandó buszjárat közlekedett. Az új terminálra autóval (a kocsiknak 460 férőhelyes parkoló épült) BKV-val és Volán-busszal lehetett eljutni.
Az átadásra az üzembehelyeztés előtt került sor, erről a Népszava 1985. október 29-én így számolt be:
„Ünnepélyes keretek között felavatták hétfőn délután a Ferihegyi repülőtér új forgalmi épületét. Az eseményen megjelent Horváth István, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának titkára, Czinege Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese, valamint a kormány több más tagja. Ott voltak a létesítmény tervezésében és megvalósításában közreműködő hazai és külföldi vállalatok képviselői. Jelen volt Arthur Agstner, az Osztrák Köztársaság budapesti nagykövete is.”
Az avatáson Urbán Lajos közlekedési miniszter ünnepi beszédében elmondta, hogy a repülőtér akár óránként ezer utas kiszolgálására is alkalmas, és kiemelte, hogy az épület világszínvonalon és határidőre készült el. A kitüntetések átadása után egy körrepülésre is mentek volna a meghívottak egy Tu 154-es repülővel, de a hatalmas köd ebben megakadályozta az ünneplő közönséget.
A terminálra az első menetrend szerinti járat 1985. november 1-én, reggel 6 óra 40-kor érkezett, ez a gép Szalonikiből indult. Az első induló járat pedig 7 óra 5 perckor szállt fel.
Az új terminál hamarosan szűk lett, ezért 1998-ra megépült a 2B terminál. Az eredeti épület eleve úgy készült, hogy ha kell, bővíteni lehessen. A két épület között 2011-ben épület a SkyCourt csarnok. Tervezik új utasmólók, illetve a 3-as terminál építését is, hiszen az 1980-as évek közepén hatalmasnak tűnő évi 2 millió utassal szemben ma már 15-17 millió utast fogad a Liszt Ferenc Repülőtér.
Nyitókép: Az 1980-as években itthon az egyik legmodernebb középület volt (Fotó: Fortepan/UVATERV)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció