Budapest légiforgalma a két világháború között élénken fejlődött, ezt többek között az is alátámasztja, hogy 20 év alatt kétszer is új repülőtér építéséről döntöttek. Az első budapesti nemzetközi repülőtér Mátyásföldön volt, innen költözött át Budaörsre. Azonban a Budaörsi repülőtérrel volt egy kis baj, már a megnyitásakor látszott, hogy alultervezték, és a nagyobb gépeknek nem alkalmas. Se hely nem volt a bővítésre, se a talaja nem volt megfelelő, ugyanis túl nedves volt.
Ezért 1939-ben, alig két évvel a Budaörsi repülőtér átadása után új repülőtér építéséről döntöttek, mégpedig a város túlsó végén, Ferihegypusztán. Az építkezést megszakította a háború, végül 1947-ben született döntés a Ferihegyi repülőtér befejezéséről.
A repülőtér történetéről sok cikkben írtunk már, most kifejezetten a megnyitó napjának eseményeit elevenítjük fel. A korszak, 1950 a legsötétebb kommunista diktatúra időszaka, tehát az ünneplés is ebben a légkörben történt. Magára az avatásra 1950. május 7-én, vasárnap 11 órától került sor.
A megnyitóra érkezőket Sztálin, Lenin és Rákosi Mátyás hatalmas portréja fogadta, a várócsarnokot belül is vörös drapériával vonták be, az épületnek a futópálya felé néző homlokzatán pedig feliratok éltették Sztálint, Rákosi Mátyást, a Szovjetuniót és a Magyar Dolgozók Pártját, az akkori magyar állampártot. A Független Magyarország 1950. május 8-i száma ezt írta a megnyitóról:
„Az ünnepség résztvevőinek lelkes éljenzése közepette lépett a mikrofonhoz Tarján Endre a közlekedési és postaügyi minisztérium légi közlekedési főosztályának vezetője, kinek megnyitó beszéde után Markovics István kőműves, a repülőteret építő munkások nevében köszöntötte a megjelenteket, majd a dolgozók nevében ígéretet tett, hogy továbbra is jó munkával harcolnak az ötéves terv megvalósításáért.”
Az ünnepségen számos előkelőség jelen volt, így Dobi István miniszterelnök, Bebrics Lajos közlekedési miniszter, aki szintén beszédet mondott, Vas Zoltán, a Tervhivatal elnöke, Szabó Piroska, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa titkára. (Ez utóbbi két szerv jellemzően a szocialista államberendezkedés sajátja volt.) Jelen volt ezen felül több nagykövetség képviselője is. A megnyitó nyilvános volt, arra külön autóbuszjárat ment a Blaha Lujza térről, innen a kocsik 9.30 és 10.40 között indultak, maga a megnyitó pedig 11 órakor kezdődött. A buszok ötpercenként követték egymást, tehát valóban nagy tömeg tudott részt venni az ünnepségen. A viteldíjak nem voltak olcsók, hiszen a menettérti jegy a város területének bármely pontjáról 4 forint volt, a Baross térről 3 forint, Kőbányáról a Zalka Máté (ma Liget) térről 2 forint.
A kijutással a buszoknak nem nagyon volt gondjuk, egyrészt a repülőtérre vezető gyorsforgalmi út évek óta kész volt, másrészt magán-autóforgalom, mivel az autóhasználatot csak a kiváltságosoknak engedélyezték, gyakorlatilag nem volt.
A repülőtér a kor akkori követelményeinek megfelelt, az utasforgalmi épület (a mai, jelenleg nem használt 1-es terminál) kifejezetten elegáns volt a márványburkolattal (az épület terveit ifj. Dávid Károly késztette, az épület felülről repülőgépet formáz), tágas belső terekkel. Az épület jellegzetes pontjai voltak a tornyok, a két torony között pedig egy kiáltóterasz foglalt helyet, ahonnan a fel- és leszálló gépeket lehetett megfigyelni.
A repülőtérnek nemcsak az előtere, hanem – eltérően a budaörsi légikikötőtől – a futópályája is betonozott volt. Akkor még csak egy futópályával rendelkezett, ami még csak 1500 méter hosszú volt (1939-ben ennél hosszabb, 2300 méteres pályát terveztek), ezt pár éven belül meg is kellett hosszabbítani.
A repülőtérről, bármennyire modern volt, nem sok helyre lehetett repülni, hiszen a belföldi városok mellett akkor még csak a keleti blokk országaiba, a Szovjetunióba, Prágába, Bukarestbe, Varsóba és Szófiába indított repülőgépeket a szovjet–magyar vegyes vállalatként működő MASZOVLET, ráadásul e társaság repülőgépparkja viszonylag elavult kis gépekből állt. Az érkező járatok sem sok helyről érkeztek, szintén csak a szocialista országok légitársaságai érintették Budapestet.
Ferihegyről ezenfelül indult a következő időkben egy érdekes járat, ugyanis egészégügyi körrepüléseket is indítottak, a szamárköhögéses gyerekeket reptettek, akiknek a magaslati levegő jót tett. (Az akkori MASZOVLET-gépek nem voltak túlnyomásos kabinnal ellátva.)
Az első szolgálati napon, azaz 1950. május 8-án egyébként illusztris utasokat köszönthettek a ferihegyi betonon, egy szovjet delegációt, a Szakszervezeti Világszövetség végrehajtó bizottságának és a Nemzetközi Szakmai Szövetségek tanácskozásain részt vevő szovjet küldöttség tagjait, akik reggel érkeztek meg a magyar fővárosba.
Nyitókép: A repülőtér avatása (Fotó: Fortepan/ UVATERV)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció