Budapesten közel ötven éven keresztül születtek változatos tervek földalatti gyorsvasútról, az első még 1902-ben. Számos szakember dolgozta ki saját javaslatát, sőt a főváros 1942-ben egy átfogó metróhálózati tervet fogadott el, ebben már, ha nem is teljesen, de feltűnik a mai 2-es és 3-as, sőt a 4-es metróvonal csírája. Még a II. világháború előtt-alatt a szakemberek között nagyjából egyetértés alakult ki, milyen nyomvonalon kell megépíteni az első ilyen vonalat.
A végleges tervek kidolgozása 1947-ben indult meg, igaz ekkor már más környezetben. Ugyanis a Magyar Dolgozók Pártja, azaz az ország uralmát a Szovjetunió megbízásából és kegyelméből átvevő kommunista párt, igazodva a sztálinista őrülethez, erőltetett iparosításba és háborús készülődésbe kezdett, ennek részeként felmerült a budapesti földalatti gyorsvasút mielőbbi építése. A beruházásnak három oka volt, ebből a racionális indíték a közlekedési hálózat fejlesztése. A felszíni tömegközlekedés túlfeszített volt, a régi, kis kapacitású villamosok, autóbuszok nem bírták a terhelést. Ezen a problémán egy metróvonal valóban segített volna, ezt igazolta egyébként egy 1948-as nagyszabású forgalomszámlálás is. A második ok a propaganda volt: megmutatni, hogy a kommunista hatalom meg tud valósítani egy ekkora hatalmas beruházást. A harmadik ok katonai volt, egyrészt a mélyben vezetett vasút légvédelmi bunker, ami akár atomcsapás esetén is használható, illetve a Duna alatti alagút megfelelő kialakítás esetén arra is jó, hogy amennyiben egy háborúban lebombázzák a vasúti hidakat, nem szakad meg a vasúti kapcsolat a Duna két partja között.
A párt 1950. június 24-25-i értekezletén már tényként beszéltek a földalatti vasút első szakaszának megépítéséről, amely a főváros közlekedési helyzetét jelentősen javítani fogja. A tervek ugyan készen voltak, de az MDP az egész beruházást és az előkészítést is a saját sikerének kívánta beállítani, a pártértekezleten Kovács István, a budapesti pártbizottság első titkára ezt mondta az ülés (a Budapest Főváros Levéltárában őrzött, a Hungaricana.hu-n elérhető) jegyzőkönyve szerint: „Rákosi elvtárs atyailag gondoskodik fővárosunk dolgozóiról, állandóan figyelemmel kis éri fővárosunk életét, fejlődését, irányt mutat, tanit bennünket. Rákosi elvtárs kezdeményezésére építjük meg a modern budapesti földalatti vasutat, amely közlekedésünk jelentékeny megjavitása és gyorsítása mellett a budapesti dolgozók büszkesége lesz.”
Természetesen nem Rákosi Mátyás, aki a szovjetek felhatalmazásával az ország valódi ura volt, találta ki a metrót, ennek ellenére Bebrits Lajos közlekedés- és postaügyi miniszter a Népszava 1950. szeptember 22-i száma szerint egy sajtótájékoztatón ezt mondta:
„A régi rendszer idején sem volt megfelelő a közlekedés az utasok továbbítására. A rezsim azonban a közlekedés megjavítására semmit sem tett. Általában az utolsó ötven év alatt Magyarországon lényeges vasútépítkezés nem folyt. Csak a felszabadult, a szocializmust építő ország létesít új vasútvonalakat, amelyeknek egyik legjelentősebbje a földalatti gyorsvasút lesz.”
Mindenesetre a párt döntése után, 1950. szeptember 15-én a minisztertanács is döntött a metróépítésről. (Érdekesség, hogy szinte minden forrás szeptember 17-ről beszél, de a datbazisokonline.mnl.gov.hu oldalon elérhető eredeti jegyzőkönyvek szerint az ülés szeptember 15-én volt, és itt a 15. napirendi pont volt a gyorsvasút). A határozat az alábbi volt:
„1./ Budapesten földalatti gyorsvasúti hálózatot kell épiteni. A földalatti hálózat két átlós - kelet-nyugati és észak-déli - és ezeket összefogó körgyürüs fővonalból álljon. A földalatti gyorsvasut vonalai közül az első 5 éves terv során a kelet-nyugati átlós fővonalat kell az újonnan épülő Népstadion és a Déli pályaudvar között megépíteni. A keletnyugati fővonal építését 1950-ben kell megkezdeni és az építkezést úgy kell ütemezni, hogy a Népstadion és a Sztalin-tér /Deák-tér/ közötti szakaszon a forgalom már 1954-ben meginduljon, az egész fővonal pedig 1955- ben készüljön el .
2./ Az állomások elhelyezése a következő: 1./ Népstadion, 2./ Keleti pályaudvar, 5./ Blaha Lujza-tér, 4. / Sztalin -tér, 5./ Kossuth Lajos-tér, 6./ Battyhány-tér, 7./ Széll Kálmán-tér, 8./ Déli pályaudvar.
A földalatti vasút állomásait a szocialista művészet alkotásaival kell disziteni és ezzel is kifejezésre kell juttatni, hogy a földalatti gyorsvasut szocializmust épitő népünk hatalmas müve.”
A kormány arról is döntött, hogy a metrót szovjet módszerrel kell építeni, a vonal mélyvezetéssel épüljön, 120 méteres állomásokkal, és az alagutak belső átmérője 5 méter legyen. A beruházásra 2 milliárd (akkori) forintot szántak, és úgy kalkuláltak, hogy a munka alatt 1 millió köbméter földet kell megmozgatni. A kormány két bizalmasnak minősített döntést hozott:
„6./ A kelet-nyugati fővonal egy részének felhasználásával a Nyugati és Déli pályaudvar között egyvágányú fővasuti összeköttetést kell létesíteni. 7./ Az alagutszakaszok és az állomások óvóhelyek céljára is alkalmasak legyenek."
A minisztertanács döntése idején valójában már elkezdődött az építkezés, a Szent István téren már épült egy szállítóakna. A metróépítkezés azonban túl nagy falat volt a magyar gazdaságnak, az építkezést félkész állapotban 1954-ben majd 10 évre leállították.
Nyitókép: A metró és a gödöllői HÉV Hungária körúti, közös végállomásának eredeti terve (Forrás: Fortepan/UVATERV)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció