7+1 budapesti épület, amely nélkül elképzelhetetlen lenne Szent István állama

Magyarország működő európai állammá szervezése első királyunknak, Szent Istvánnak köszönhető, akinek már halála után jelentős kultusza alakult ki. István 1038. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján (vagyis Mária mennybevételének ünnepén) halt meg, de augusztus 20-án avatták szentté 1083-ban. Mivel a magyar államiság Szent István személyével kapcsolódik össze, a hagyomány szerint az ország alapítását is a hozzá kötődő napon ünnepeljük. A következőkben összegyűjtöttük az általunk legfontosabbnak tartott budapesti épületeket, amelyek nélkül nehezen lenne elképzelhető a magyar nemzet és a magyar állam. 

1. Országház

Ennél kifejezőbb neve nem is lehetne a magyar parlament épületének, amely nemcsak Budapest, de Magyarország legismertebb háza és szimbóluma is egyben. Steindl Imre főműve, az 1885 és 1902 között épült historizáló, neogótikus stílusú palota a korabeli hazai ipar- és képzőművészet esszenciájának is tekinthető, hiszen néhány kivételtől eltekintve – mint a főlépcsőház 8 darab svéd márvány oszlopa – magyar alapanyagokból épült, kiváló hazai mesterek és művészek által, mint amilyen Lotz Károly, Róth Miksa vagy Thék Endre. A 268 méter hosszú és (a kupola csúcsáig) 96 méter magas épület falain lévő díszeken ott van a teljes magyar történelem, a kupolateremben pedig 2000 óta őrzik a Szent Koronát, amely maga a történelem, hiszen a világ egyik legrégebbi, épségben fennmaradt beavató koronája, a magyar államiság megtestesítője, a legfontosabb nemzeti szimbólumunk. 

2. Budavári Palota

A budapesti városképet a Duna átellenes partján lévő Várhegyet uraló egykori királyi palota teszi harmonikussá. Az egykori uralkodói rezidencia mai méretét az 1905-ben lezárult Hauszmann-féle átépítésnek köszönhetően érte el, melynek során korábbi méretének többszörösére bővítették. A historizáló, leginkább neobarokk stílusú épület több mint 300 méteres dunai homlokzatával uralja a budai oldal látképét és a II. világháború utáni, lecsupaszított, díszeitől megfosztott formájában is azt üzeni: egykor Európa egyik legpompásabb palotája volt, szintén magyar mesterek keze munkája. A palota falai között 1944-ig két fontos nemzeti ereklyét is őriztek: a páncélteremben a Szent Koronát és a koronázási jelvényeket, a Szent Zsigmond-kápolnában pedig a Szent Jobbot. Bár az épület a világháború óta már nem államfői rezidencia többé, a Széchényi Könyvtár és a Nemzeti Galéria otthonaként két kiemelt állami intézménynek is otthont ad. 

3. Szent István-bazilika

A kereszténység egyidős a magyar államalapítással, hiszen mindkettőt Szent Istvánnak köszönhetjük. A Szent Korona csúcsán kereszt van, rajta apostolok és szentek zománcképei, a koronázási paláston – amely eredetileg miseruha volt– mindezeken túl Szent István képmása is látható. A palást ráadásul az egyetlen a koronázási jelvények közül, amely igazoltan első királyunk korából származik, vagyis István keze is érinthette. Az ereklyeként fennmaradt kezet ma a Szent István-bazilikában őrzik. Ez a főváros legnagyobb temploma, magassága szimbolikus módon ugyanúgy 96 méter, mint az Országházé (nem is volt náluk magasabb épület Budapesten 120 évig, ezt a hagyományt törte meg sajnálatos módon a szükségtelenül magas Mol-torony átadása 2022-ben). A Szent István-bazilikát lipótvárosi plébániatemplomként kezdték el építeni 1851-ben Hild József tervei alapján, ám végső, monumentális alakját már Ybl Miklósnak köszönheti. Bár a nagyobb, jelentősebb templomokat szokás bazilikának hívni, ezt, vagyis a basilica minor rangot csak a pápa adományozhatja, a lipótvárosi épületet 1931-ben ruházta fel ezzel a címmel XI. Piusz. Az épület 1993 óta társszékesegyház is egyben: az Esztergomi Bazilika mellett az Esztergom-Budapesti főegyházmegye második főtemploma. A templom déli tornyában lakik Magyarország legnagyobb, Szent Istvánról elnevezett harangja: átmérője 2,4 méter, tömege több mint 9,2 tonna. 

4. Mátyás-templom

Bár többször átépítették, a budavári Nagyboldogasszony-plébániatemplom a fővárosi egyik legjelentősebb, középkori eredetű egyházi épülete. Építésének ideje egybeesik Buda alapításával,  így a várossal együtt ezt is a második honalapítóként tisztelt IV. Béla királyunknak köszöhetjük. A templomot 1247-ben említik először a fennmaradt források, egy 1255-ben kelt oklevélből pedig kiderül, hogy abban az évben még építés alatt állt, és még nem szentelték föl. Ma ismert alakját 1896-ra, a Schulek Frigyes vezette újjáépítés során nyerte el, de története jóval régebbre nyúlik vissza. Itt koronázták meg 1309-ben Károly Róbertet (de nem a Szent Koronával, így második koronázása is érvénytelen volt), 1867-ben Ferenc Józsefet és 1916-ban az utolsó magyar királyt, IV. Károlyt is, és itt tartotta mindkét esküvőjét Mátyás király. A templom Szentháromság-kápolnájában egy magyar királyi pár is nyugszik: itt temették újra 1898-ban III. Béla és felesége, Chatillon Anna földi maradványait. Mindezek miatt az épület történeti, egyházi és állami szempontból egyaránt fontos, a budai Vár látképe pedig elképzelhetetlen nélküle. 

5. Magyar Nemzeti Múzeum

Az 1802-ben Széchényi Ferenc adománya által életre hívott Nemzeti Múzeum 1837-1847 között épült székházát a klasszicizmus kiemelkedő alakja, Pollack Mihály tervezte. Ez volt az egyik első hazai középület, és a kevés magyarországi intézmény egyike, amely máig a számára készült épületben működik. A Nemzeti Múzeum emblematikus helyszíne volt az 1848-as forradalomnak, dísztermében ülésezett az 1848-as népképviseleti országgyűlés felsőháza, 1861-ben és 1865–66-ban a képviselőház (vagyis az alsóház), majd 1867-től 1902-ig, a mai Parlament megépüléséig a felsőház.  Falai nemcsak a magyar történelmet bemutató tárlatoknak, hanem a nemzeti könyvtárnak is otthont adtak, amely csak 1949-ben vált önálló intézménnyé, és 1985-ben költözött fel a Budavári Palotába. A Múzeumban őrizték 22 éven keresztül, 1978 és 2000 között a magyar koronázási ékszereket, melyek közül a Szent Koronát, a jogart, az országalmát és a pallost az Országházba szállították át, a palást azonban máig itt van, ahogy a jelvények őrzésére eredetileg szolgáló, 1608-ban készült címeres láda is. 

6. Magyar Tudományos Akadémia

A hazai tudomány legrégebbi és legnagyobb presztízsű intézménye az 1825-ben gróf Széchenyi Istvánnak köszönhetően létrejött Magyar Tudományos Akadémia. A tudós társaság mára emblematikussá vált Széchenyi téri székháza 1865-ben készült el Friedrich August Stüler tervei szerint, a három évvel korábban megindult építkezést két hazai mester, Ybl Miklós és Szkalnitzky Antal vezette. Az idén éppen 200 éves intézmény a magyar tudomány egységét jeleníti meg és képviseli itthon és külföldön egyaránt, tagjai közé tartozni a legnagyobb elismerésnek számít minden hazai tudós számára. Az akadémia feladata számos egyéb tevékenység mellett a magyar nyelv ápolása és fejlesztése, az intézmény őrködik a magyar helyesírás fölött is, itt határozzák meg azt is, mit hogyan kell helyesen írni. 

7. Sándor-palota

A Szent György téri palotát eredetileg gróf Sándor Vince építette 1806-ban, ám története során hosszabb ideig szolgált állami rezidenciaként, mint főúri lakhelyként. A kiegyezést követően Andrássy Gyula miniszterelnök javaslatára bérelte ki az akkori tulajdonos Pallavicini családtól, majd 1874-ben meg is vásárolta az állam. Az épület ettől kezdve 1944-ig a mindenkori kormányfő, 2002 óta pedig a köztársasági elnök hivatalaként működik. A klasszicista épület többször átesett nagyszabású felújításon: az 1870-es években Ybl Miklós tervei szerint alakították ki a Gobelin-termet és a Mária Terézia-termet, tíz évvel később a dunai homlokzat felőli télikertet bontották le, ekkor épült, szintén Ybl tervei szerint az öntöttvas oszlopokon álló terasz. Az épület a II. világháborúban nagyon súlyosan megsérült, és bár szerencsére nem bontották le, felújítását olyannyira halogatták, hogy külső falainak rekonstrukciója csak az 1980-as évek második felére készült el, teljes körű külső-belső, műemléki igényű felújítására csak 2000 és 2002 között került sor, Potzner Ferenc tervei szerint.  

+1 Széchenyi Lánchíd  

Bár nem épület, de mégis jelképes értékű a Duna két partját összekötő Széchenyi Lánchíd, az első állandó átkelő Budapesten, amely Széchenyi István állhatatossága nélkül nem valósult volna meg. Bár a hídnak sokáig nem volt hivatalos neve, gyakran egyszerűen Lánchídként emlegették, csak 1915-ben nevezték el Széchenyiről. Érdekesség, hogy ekkor már nem ez volt az egyetlen lánchíd Budapesten, hiszen az 1903-ban átadott régi Erzsébet híd is ilyen műszaki megoldással készült (a mai ellenben már kábelhíd). A Lánchíd megépítése, s ezáltal Buda és Pest összekötése nem csupán szimbolikus lépésnek számított, hanem óriási gyakorlati jelentősége is volt, addig ugyanis csak ideiglenes átkelők biztosították a forgalmat a két város között: vagy csónakkal, hajóval lehetett átkelni egyik partról a másikra, vagy hajóhídon, utóbbit azonban időről időre el kellett bontani vagy a jégzajlás miatt, vagy azért, hogy az átmenő hajóforgalmat biztosítsák. A Lánchíddal azonban megszűnt az akadály a két város egyesülése előtt, így az átkelő megépülése a főváros későbbi, robbanásszerű fejlődéséhez is hozzájárult. 

Nyitókép: A budai Vár látképe a palotával, a Mátyás-templommal és a Lánchíddal (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)