Az Országház építése a századfordulón már a végéhez közeledett, de a környező telkek jelentős része ekkor még beépítésre várt. Így volt ez a Géza utcával (ma Garibaldi utca) is, mely csupán egy háztömbnyire futott az Országház tértől, a Dunára merőlegesen. A tömb, melyet nyugatról az Akadémia utca, keletről pedig a Nádor utca határolt, több telekre oszlott és a délnyugatit – a Géza és az Akadémia utca sarkára nézőt – 1901 nyarán a Kisbirtokosok Országos Földhitel Intézete vásárolta meg.
A pénzintézetet az állam hozta létre az 1879. évi XXXIX. törvénycikkel, működését 1880-ban kezdte meg. Nevéből adódóan elsősorban a kisbirtokosoknak nyújtott kölcsönöket, de ez nem volt kizárólagos. Két évtized után, a századfordulóra elég tőkeerőssé vált ahhoz, hogy egy reprezentatív székházat építtessen magának, egyúttal kifejezendő a vagyonának mértékét is.
A tervek elkészítésére még abban az évben Hubert Józsefet kérték fel, aki banképületekre specializálódott – az Osztrák-Magyar Banknak például harminckét fiókja fűződik a nevéhez –, és nyilván innen származott az ismeretség is. Mint sok építésznek, neki is volt egy alkotótársa, akivel közösen készítették a terveket: ő Móry Károllyal dolgozott együtt, hiszen utóbbi inkább mérnök szemléletű volt, így jól kiegészítette a művészibb gondolkodású Hubertet.
Legismertebb közös alkotásuk talán a Hatvani (ma Kossuth Lajos) utcai Dreher-palota volt, melyet 1889-ben építettek – jellegzetes sarokkupolával –, de az utca kiszélesítésekor az épület belelógott a nyomvonalba. Ezért az utcai traktusát lebontották, és pár méterrel hátrébb a homlokzatot újraépítették.
A pénzintézet számára is egy saroktelekre készítették a terveket, de a kupola ezúttal elmaradt. A háromemeletes homlokzat azonban így is rendkívül gazdag, csak úgy burjánzanak rajta az igazi neobarokk építészeti tagozatok: a második emeleti, félköríves záródású ablakok Belvedere-íves szemöldökpárkányt kaptak, melyeket csigavonalas konzolok tartanak és a szemöldökmezőt is csigavonalas zárókő tölti ki. A többi ablak vízszintes záródású, de környezetük szintén gazdagon díszített: a földszintiek fölött levélfüzéres párkány halad, az első emeletiek kötényét bábos korlát tölti ki, a harmadik emeletiek füzérdíszes szemöldökébe pedig női és férfi maszkok vegyülnek. Nemcsak arcokat, hanem egész alakos épületplasztikákat is láthatunk: a homlokzatok szélein, az első emeleti ablakok szemöldökpárkányán nők fekszenek egymásnak háttal. Különösen szép még a lekerekített sarokra helyezett fülke, melyben egykor az építtető neve szerepelt. Ezt alul is fölül is neobarokk díszek egészítik ki.
A homlokzatok széleit azzal is hangsúlyozta a tervező, hogy a síkból kissé előre léptette és az ablakokat korinthoszi fejezetű, két szintet átfogó féloszlopok között nyitotta. Mivel a főbejáratot a Garibaldi utcai főhomlokzat közepére helyezte, ezért ezt a szakaszát is hasonlóan képezte ki, sőt ez még szélesebb is és minden ablak közé került egy-egy féloszlop. Ezeket a kiugrásokat – úgynevezett rizalitokat – a főpárkány fölött még attikaoromzatok is koronázzák, a főbejárat fölöttiben pedig ma is olvasható az építés éve: 1902.
Az eredeti terv szerint a sarokrizalitok és a középrizalit között szintenként csupán négy-négy ablak nyílt volna, mivel azonban az építészek hamarosan megbízást kaptak a szomszédos telekre is, a pénzintézet bérházának megtervezésére, ezért úgy döntöttek, hogy a kettőnek közös homlokzatot adnak, hogy igazán monumentális hatást érjenek el. Tulajdonképpen megduplázták az eredetit: terveztek még egy középrizalitot és egy sarokrizalitot. A két középrizalit között helyezkedik el a főhomlokzat mértani közepe, amit egy, a rizalitokénál is szélesebb attikaoromzattal koronáztak.
Ilyen egységes kép láttán meglepők az alaprajzok, amelyek tulajdonképpen két külön épületről szólnak. Mindkettőnek van saját belső udvara és a bejárataik se reflektálnak egymásra: a korábbinak az épület középtengelyében nyílik a kapuja, a későbbinek pedig a jobb szélén. Hangsúlybeli különbség is akad köztük, határozottan látszik, hogy a korábbi volt a fontosabb, az ugyanis két szintet átfogó, díszes előcsarnokot kapott, amit stukkókkal, valamint Turi Jobbágy Miklós Arató ifjú és Marokszedő lány című szobraival díszítettek. Természetesen kialakítottak benne egy üléstermet is, melyet kazettás famennyezettel koronáztak. Ehhez képest a szomszédos épület bejárata egy egyszerű kapualjba nyílik, a hátsó traktusában, illetve a felsőbb szintjein pedig lakásokat alakítottak ki, hogy azok bérbeadásából plusz jövedelemre tegyenek szert. A tervek tanúsága szerint a két épület között eredetileg csak az emeleteken biztosítottak átjárást, az utcafronti traktus belső felében.
A második világháború után a bank helyére más intézmények költöztek, 1952-ben például az Országos Találmányi Hivatal (később Szabadalmi Hivatal), majd négy évvel később az utca felvette az olasz szabadságharcosra emlékező mai nevét. A Szabadalmi Hivatalt 2011-ben Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalára keresztelték át, ám néhány évvel később az épületet át kellett adni a Nemzeti Kommunikációs Hivatalnak, mely a legutóbbi időkig használta.
Ez azonban csak a Garibaldi utca 2. számú saroképületre vonatkozik, a 4-es számút már korábban társasházzá alakították és ma is így működik. Ebből kifolyólag az árverés is csak a 2. számú épületre vonatkozik, mely az első alkalommal nem talált gazdára, így másodszor is meghirdették, a licitálás augusztus 18-án indult és augusztus 21-ig tehet rá ajánlatot, aki a felhívásban megjelölt határidőre befizette az árverési biztosítékot.
A nyitóképen: A Garibaldi utca 2. főhomlokzata napjainkban (Fotó: Pestbuda.hu)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció