Pest – vagy ahogy Széchenyi István már 1830-ban hívta, Budapest – kereskedelmi szempontból egy zsák alján volt. Képletesen, hiszen a Duna volt az akkori kereskedelmi főútvonal, azonban teljes hosszában nehezen volt hajózható, és Pest számára rossz irányba, nyugatról keletre folyt. Viszont a város kereskedelme – hiszen Pest alapvetően egy kereskedőváros volt –, illetve a teljes Habsburg birodalom számára a Duna a XIX. század első felében rendkívül fontos volt, és bár a magyar szakaszon egészen Bécsig és tovább a Dunát a vontatott bárkák viszonylag jól tudták használni, délebbre, az Al-Duna felé a folyó nehezen vagy sehogy sem volt hajózható. Éppen ezért a dunai kereskedelmi út fejlesztése azon kevés célok egyike volt, amiben a bécsi kormányzat és a magyar érdekek szinte teljesen egybeestek.
Ám 1829-ben több olyan esemény is történt, amely a Duna szerepét mindinkább felértékelte. Egyrészt 1829-ben megalakult a DDSG, azaz a dunai gőzhajózást valóban megvalósító társaság, és lehetett számítani arra, hogy 1830-ban megjelennek a gőzhajók a folyón (volt már korábban gőzhajós próbálkozás, de az akkor technikailag és gazdaságilag még életképtelen volt), és a hazai és a birodalmi érdekek is azt kívánták, hogy a gőzhajók a Fekete-tengerig be tudják járni a folyót. Ennek azonban számos akadálya volt, ebből csak az egyik volt fizikai, nevezetesen az Al-Dunán a Vaskapu-szoros zúgói.
Ám 1829-ben más is történt, jelentősen megváltozott az al-dunai politikai helyzet, köszönhetően az 1828-1829-es orosz–török háborút lezáró drinápolyi békének. Ennek a békének a következményeként ugyan a térségben a legnagyobb hatalma a Török Birodalomnak maradt, de amelynek keretén belül már részben önállósodott Szerbia és a román fejedelemségek, Havasalföld és Moldva. A két román fejedelemséget ráadásul az orosz hadsereg szállta meg, és a Duna deltája, azaz a fekete-tengeri torkolatvidéke 1829-től orosz fennhatóság alá került. Azaz semmiképp nem volt egyszerű a helyzet, de a drinápolyi béke egy másik rendelkezése lehetővé tette a hajózást a folyón, sőt a Dardanellákon keresztül is.
Széchenyi István, aki pontosan tudta, mennyire fontos az, hogy a Duna végig hajózható legyen, 1830-ban különös akcióba kezdett. Saját pénzén egy viszonylag nagy méretű evezős hajót készíttetett Pesten, a Desdemonát. Az utazásra egy barátja, Waldstein János gróf és egy akkor már neves mérnök, Beszédes József kísérte el. A helyzetnek Széchenyi számára volt egy kis pikantériája, Beszédes József nem volt nemesember, míg Széchenyi főrend, és Széchenyi saját szavai szerint ekkor, a hajóúton történt első alkalommal, hogy egy asztalnál evett egy nemességgel nem rendelkező emberrel. Ráadásul Beszédest Széchenyi, legalábbis a naplóbejegyzései alapján egyáltalán nem kedvelte.
A Desdemona hajó csak evezővel rendelkezett, gőzgépe nem volt, hiszen csak a folyón lefelé kívántak vele hajózni. A Desdemonához egy kis csónakot is építtetett Széchenyi, ezt Juliettának nevezte el. A hajókat fekete-sárga festéssel látta el, mert bár nem állami megbízásból hajózott, de ezek voltak a Habsburg birodalom színei. A nagy utazás 1830. június 24-én indult Pestről. Széchenyi István naplójában így írta meg az indulást:
„Június 24-én korán reggel, Pesten összeállított hajómmal – ilyesféle alkalmatosság lehetett az ősembereké is – megkezdtem utazásomat a Fekete-tenger felé. Földvár táján írok most. A hajón 11-en vagyunk. Én, gr. Waldstein János, Beszédes mérnök, 1 szakács, 3 szolga, 4 hajós. A hajó 500 k(onvenciós) fl.-ba került egy kis csónakkal együtt, élelmiszertartalék 100 k. f. – Magamhoz vettem 1000 dukátot készpénzben és 10.000 k. f. értékű hitellevelet.
Az idő nagyszerű… Alig van szél – különben nem is haladhatnánk alkalmatosságunkkal. 2 földrajzi mérföldnyi utat három óra alatt tudunk megtenni evezve (2 nagy evezővel). A legrosszabb gőzhajó is megtenné 1 óra alatt ugyanazt az utat.
A folyó kitűnő… mindenütt elég mély.
Szeptember 2-ra megint Pesten akarok lenni. Hogy sikerül-e, az a mindenható Istentől függ.”
Az út feladta kettős volt, egyrészt felmérni a technikai nehézségeket, ez Beszédes feladta volt, másrészt a politikai lehetőségeket az útvonal megnyitására, ezen Széchenyi dolgozott. Galacig hajóztak, oda 24 nap alatt jutottak el a Desdemonával, innen Széchenyi egészen Konstantinápolyig utazott tovább, és onnan jött haza. Nem ért vissza szeptembere, Széchenyi maláriát kapott, majd a kitörő kolera miatt karanténba került, és csak október 19-én ért vissza Pestre.
Azonban ez az út, az itt született megfigyelések és Széchenyi ekkor tett javaslatai lehetővé tették, hogy a következő években Széchenyi hathatós közreműködésével az Al-Duna hajózhatóvá vált, amely többek között Pest kereskedelmi életére is pozitívan hatott.
Nyitókép: A Desdemona makettje (Fotó: Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeum - Duna Múzeum)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció