Alt Rudolf osztrák festő metszetei igen fontosak, mivel Pest és Buda történetét sok esetben ezekről az alkotásokról ismertük meg. Az egyik ilyen, 1845-ben készült metszetén, amelyen a Színház tér – a mai Vörösmarty tér – látható, feltűnik a kép bal szélén egy érdekes építmény, egy bódé. Ez volt a Fischer Péter cukrász által vezetett „Hébé kioszkja”, ami Pest és Buda első szabadtéri fagylaltozóbódéja volt. Idén 180 éve, hogy 1842-ben ide költözött, a képen látható Színház térre, így az alábbiakban ennek az érdekes építménynek és tulajdonosának a históriáját tárjuk fel.


A sátorszerű Hébé kioszkja az egykori Színház téren 1845-ben Alt Rudolf metszetéből kivágva (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A fagylalt története közel egyidős a hűtés és fagyasztás történetével, ami több ezer évre tekint vissza. Már az ókorban is fogyasztottak hasonló hűtött gyümölcsöket, de a mai fagylalt elterjedését leginkább a XVII. és XVIII. század fordulójára teszik. Magyarországon az 1780-es évektől megtalálható volt a fagylalt különböző formákban, de ezt akkor még a kávéházakban és vendéglőkben árulták sok más édesség és ital mellett. Gvadányi József gróf egyike azoknak, akik első alka­lommal tudósítottak a fagylaltozásról. Az 1790-ben megjelent „Egy falusi nótáriusnak budai utazása” című művében így fogalmaz:

„Elmentem, s megálltam a híd túlsó végén,
Ahol egy szép sátor állott a bal felén;
Ebben sok sétáló mulatgatott kedvén,
Egyik limonádét, másik fa­gyost kérvén.”


Török vándor édességárus az újkorban (Forrás: Rédey Judit: Hideg nyalat és spanyol tekercs. A fagylalt, a jégkrém és a parfé története, Budapest, 2007)


A fagylaltot eleinte fém- vagy üvegtálkákban tálalták, de valószínűleg eredeti kagylóhéjakat is használtak erre a célra.
Innen eredhet a sok korai fagylaltosedény kagylóformája (Forrás: Rédey Judit: Hideg nyalat és spanyol tekercs. A fagylalt, a jégkrém és a parfé története, Budapest, 2007)

Akkoriban a hűsítő édességet leginkább nyalatnak vagy fagyosnak nevezték. A fagylalt szó először 1775-ben tűnik fel, míg a fagylaltozik szavunk csak 1844-ben. Pest-Buda legelegánsabb cukrászdája, vagyis akkori szóhasználat szerint fagylaldája a Fischer Péter tulajdonában álló Hébé volt. Fischer munkásságáról és a cukrászdájáról Rózsa Miklós írt hosszabb tanulmányt 1991-ben a Tanulmányok Budapest Múltjából című folyóiratban, amely nagy segítség ahhoz, hogy megismerjük a tevékenységét. 


Olasz fagylaltkereskedő ad kóstolót az 1800-as években (Forrás: Magyar Nemzeti Digitális Archívum – Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum)

Fischer Péter 1801-ben született, és eleinte pesti cukrászatokban inaskodott, majd több külföldi tanulmányút és munka után 1823-ban megnyitotta az Úri – ma Petőfi Sándor – utcában első cukrászdáját. Később, hogy az előkelő társaságokat is elérje, 1835 és 1836 között a Redoute (mai Vigadó elődje) termeit bérelte, ahol a bálokon egyfajta büféasztalt üzemeltetett, bemutatva híres cukrásztermékeit. Tapasztalata és szakmai múltja hamar komoly versenyelőnyt jelentett számára, így nem véletlen, hogy üzletét kinőve továbbköltözött 1837-ben a Szervita térre, ahol már számos előkelőség is felkereste az üzletét.

Ez a bolt volt az első Pesten, amelynek hatalmas portálkirakatot építettek, ezzel is felhíva a figyelmet az üzletre. A cukrászda cégére az ókori görög istennőt, Hébét ábrázolta, akinek a mitológiában az volt a feladata, hogy a fiatalságot és örök életet biztosító nektárt őrizze, és azt felszolgálja az Olümposzon.


A Szervita térnek Fischer boltja előtti része az 1840-es évek elején. Fuchsthaller metszete (Forrás: Budapesti Történeti Múzeum – Metszettár)

Fischer újítása volt az is, hogy üzlete közvetlen közelében 1840 nyarán a Szervita téren egy sátorszerű kioszkot állított fel, ahol fagyit árult. Tulajdonképpen ez volt az első szabadtéri fagylalda a városban. Hébé kioszkjáról a korabeli újságok is megemlékeznek, így az egyik leghíresebb lap, a Regélő Pesti Divatlap is írt róla.

Felállítása után közvetlenül, 1840 májusában még attól tartottak, hogy nem biztos, hogy jó helyen lesz a kioszk. A május 30-i számban ezt olvashatjuk: „Tegnapelőtt csakugyan megnyitá Fischer czukrász a szervitatéren fagylaltsátorát »Hebe kioszkja« nevezet alatt; a gondolat igen jó volt, csak az kár, hogy a közel bérkocsisok lovainak kigőzölgése nem épen kellemetes hatású lesz a forróságukat frisitő hölgyekre nézve.”


Fagylaltoskordé a XIX. és a XX. század fordulóján (Forrás: Magyar Nemzeti Digitális Archívum – Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum)

Pár nappal később már elismerően számoltak be az újdonságról, június 7-i számában így fogalmazott a Regélő:

„A hajdankori istenek szelleme a mostani törökökével egyesült Pesten az úgy nevezett Hébe kioszkjában. E mulató házacskát Fischer Péter ur, pesti czukrász, készittető boltjával szemközti, a szerviták terén, hogy abban az általa remekül készített fagylaltat annál nagyobb kényelemmel éldelhesse az ékes világ köre. Az említett mulatóhely valóban pompás mind belső mind külsőjére nézve, s már környezetét is kellemesitik az ízletes csoportsarokba rakott virágok, növények. Múlt héttől fogva estvénként igen meglepően világítva áll ez uj kéjhely nyitva a tisztelt közönség elött, mellynek egy része nagy számmal álldogál körülötte a gazdag és ízletes, fényűzéssel rendezett készületen álmélkodva.”


XVIII. századi fagylaltkészítő szelence (Forrás: Magyar Nemzeti Digitális Archívum – Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum)


Régi, XIX. századi fagylaltgépek (Forrás: Magyar Nemzeti Digitális Archívum – Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum)

Annak ellenére, hogy a hely nagy népszerűségnek örvendett, csak egy évig és pár hónapig lehetett itt a kioszk a Szervita téren, mivel a tér közepén álló Mária-szobor tövében lévő fagylaltozó zavarta a közlekedést és a hitéletet, ezért költöznie kellett. Két év múlva, 1842-ben sikerült engedélyt kapnia a Német Színház közvetlen közelében, az egykori Színház téren – ma Vörösmarty tér –, ahol igazi sikerkarriert futott be Hébé kioszkja. Ez lett az első igazi nagy fagyizóbódé, és elsődlegesen fagyit árult.

Kioszkja hamarosan a pesti társasági élet köz­pontja lett. A beszámolók szerint 1842-ben számtalanszor járt itt Széchenyi István, aki szinte minden színházi előadás után fagyizott egyet, és tőle tudjuk azt is, hogy politikustársai, Deák Ferenc és Kossuth Lajos is többször megfordult itt. Ezenkívül számos más korabeli beszámoló és napló megemlíti a híres fagylaldát, köztük Schoefft Ágoston pesti születésű festő, de Pulszky Ferenc is, aki beszámolójában úgy emlékezik vissza Deák Ferencre, hogy „a Színház téri kioszk előtt esténként ülve, fagylaltozásaihoz újságot vásárolt”. A leírások szerint Fischer akkoriban 12-féle fagylaltot kínált, de a fő vonzerő a különleges gránátalmafagyi volt, melynek receptjét a mester senkinek sem árulta el.


Hébé kioszkja baloldalt, jobboldalt a Német Színház látható. Weissenberg Ignác kőnyomata (Forrás: Rózsa Miklós: HÉBÉ KIOSZKJA (Adatok a pesti Martinelli tér és Vörösmarty tér történetéhez) In: Tanulmányok Budapest Múltjából 23. (1991.)


Metszett üvegpohár az egykori Német Színház képével és a baloldalt látható Hébé kioszkjával (Forrás: Budapest, 1947. 2. szám)

A Szervita téri kioszkról nem maradt fenn illusztráció vagy metszet, de szerencsére a Színház téri kioszkról több ábrázolást is ismerünk. Az egyik a már fentebb bemutatott kép, de megtalálható a kioszk más metszeten is, sőt még egy üvegpoháron is mint dísz. A képeken az látszik, hogy a kioszk oldalain a tetőzetének alsó szélétől ferdén alá lógó rojtdíszes napvédő ponyva vette körül. Megjelenésében emlékeztet a Bécs egyik leghíresebb utcájában, a Grabenen álló Limonadehüttére.


Fagylaltozókioszk a bécsi Grabenen 1836-ban, Alexander v. Bensa színes litográfiájának reprodukcióján

Egy 1845-ben kiadott útikönyv Buda és Pest ismertetésénél az alábbiakat írja a kioszkról:

„… a Színház-tér nevezetes volt eddig híres rossz kövezetéről: de ma már csak a tér közepén - a bérkocsik állo­másozó helyén – láthatni némely gödröcskét feltünedeztetni a múltat. Nyáron a téren a Hébe című frissítőbolt áll feltárva minden oldalról, s feszített vá­szon tetője alatt virágszegte asz­talok mellett kedves hűs árnnyal, s jó fagylalttal kínálko­zik.”

A 180 évvel ezelőtt a Vörösmarty térre kiköltözött fagylaldát azonban csak egy évig élvezhette tulajdonosa és kitalálója, ugyanis Fischer Péter 1843. október 2-án meghalt. Örökösei vették át az üzletét, amely ezt követően is nagy sikert aratott még igen sokáig. Fischer Péter fia például 1848 márciusában „nemzeti fagylaltot" szolgált fel piros-fehér-zöld színben. Továbbá 1848 nyarán, amikor a képviselőház a közeli Redoute (a Vigadó elődje) épületében ülésezett, az országgyűlési képviselők kedvelt találkozóhelye volt a Fischer-féle kioszk.

A téren 1866-ig állt a kioszk, ekkor ugyanis a közlekedés fejlesztése miatt el kellett bontani. Összesen tehát 22 és fél évig találták meg a vendégek a híres Hébé kioszkját az egykori Vörösmarty téren. Fennmaradt egy levéltári dokumentum, amely szerint ezt követően, 1867-ben a kioszkot Kőbányára költöztették volna, így feltehetően az eredeti, 1842-es kioszk tervrajza látható rajta. Ebből kiderül, hogy a méretei körülbelül a következők voltak: hossza 13,5 méter, szélessége 5 méter lehetett.


A kioszk kőbányai felállítása engedélyezésének 1867. évi kérésekor csatolt Feszl Frigyes-terv (Forrás: Budapest Főváros Levéltára - XV.17.b.312 - 40/1867.)


Fagylaltgépreklám a Vasárnapi Ujság 1872-es számából

Habár Hébé kioszkja 1866-ig működött, de Fischer sikerét látva egymás után nyíl­tak a fagylaldák, 1845-ben már 19 ilyen volt Pesten, és azóta is hatalmas népszerűségnek örvend a fagylalt. A Színház tér, a későbbi Vörösmarty tér azóta teljesen átépült, de híres fagylaltozóhelyek és cukrászdák, mint a Gerbeaud mind a mai napig viszik az első fagylaltozó hírét. Érdemes ebben a hőségben felkeresni a régi legendás fagyizókat, hiszen ilyenkor igazán jól esik egy fagyos nyalat.

Nyitókép: A Színház tér 1845-ben, Alt Rudolf metszete. A kép bal oldalán látszik Hébé kioszkja (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)