A legenda szerint a porlasztó ötlete a Körúton, a Múzeumkertnél született meg, amikor Csonka János és Bánki Donát épp arra sétáltak, és megláttak egy virágokat permetező virágáruslányt. A lány a vizet egy fúvókás permetezővel szórta a virágokra, amikor a két szakember rájött, hogy a tökéletes megoldást látják az épp őket foglalkoztató problémára, a benzinmotorok jobb üzemanyag-ellátására.

Azt, hogy Bánki Donát és Csonka János valóban egy ilyen séta során jutott-e el a karburátor, avagy magyarul a porlasztó feltalálásához, valójában nem tudjuk. Azonban az biztos, hogy 130 éve, 1893. február 11-én nyújtották be Budapesten a szabadalmukat. Hogy miért épp e napon, valójában egy igen érdekes történet.

A történet a legenda szerint itt kezdődött, egy virágárusnál (Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.08.024)

Az egész azzal kezdődött, hogy a Ganz-gyár 1887-ben megvásárolta az osztrák Leobersdorfer Maschinenfabrik AG-t, egy osztrák gépgyárat. A gyárral a Ganz tulajdonába került több kész, illetve félkész stabil motor is, ami egy olyan berendezés, amely nem egy járművön helyezkedik el, hanem stabilan áll a földön. A régi gyárakban a szerszámgépeket és egyéb berendezéseket általában úgy hajtották meg, hogy az üzemben egy, vagy maximum pár gőzgép működött. A csarnokokban hosszú tengelyek futottak a mennyezet alatt, ezeket forgatta meg a gőzgép, és az adott gépeket e mennyezet alatt futó tengelyekről hatalmas szíjáttételek hajtották meg. A XIX. század vége felé a gőzgépeket már egyes helyeken benzin- vagy petróleummotorokkal kezdték kiváltani. Ilyen motorokat szerzett meg az osztrák céggel együtt a magyar vállalat is, egy probléma volt csak: a motorok nem működtek.

A Csonka Múzeumban kiállított kép a körúti jelenetet dolgozza fel (Fotó: Domonkos Csaba) 

Azok kijavítása, működésre bírása a gyár fiatal mérnökének, Bánki Donátnak a feladata lett, de bevonták a Műegyetem tapasztalt műhelyfőnökét, Csonka Jánost is. A két szakember meg is oldotta a feladatot, a közös munka számos szabadalmat szült, már 1888-ban adtak be szabadalmat a motorok jobb megoldására. Közben rájöttek, hogy a benzin-, illetve a petróleummotoroknál az üzemanyag-ellátás valójában megoldatlan. A gond az volt, hogy a használt üzemanyag-folyadék, de a hengerek belsejében a robbanáshoz légnemű keverék kell, sok oxigénnel. Az addig használt megoldások, a benzin párologtatása, gőzöltetése vagy más mechanikus porlasztása nem volt megfelelő. Hozzá kell tenni, hogy 1887-ben az angol Edward Butler szabadalmaztatott egy,  a későbbi magyar megoldáshoz nagyon hasonló hasonló elven működő berendezést, de az visszhang nélkül maradt, nem volt közismert.

A Csonka–Bánki-páros által készített porlasztó a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Műszaki Tanulmánytárának gyűjteményében (Fotó: MMKM, Ltsz: 71.80.383.1)

A porlasztó is már kész volt 1891-ben, de nem szabadalmaztatták még ekkor. Ugyanis nem értek rá. Több más szabadalmon is dolgoztak épp közösen, mindemellett Csonkának megvolt a maga munkája a Műegyetemen, míg Bánki a Ganzban végzett feladatai mellett épp a diplomamunkáját írta, ugyanis azt addig nem tette meg, hiába dolgozott már évek óta a Ganz-gyárban. A diplomáját végül csak 1893. február 9-én kapta meg, majd másnap, 1893. február 10-én, pénteken részt vettek egy előadáson.

A porlasztó rajza a szabadalomhoz (Közli: Csonka Pál: Csonka János élete és munkássága, MTA Műszaki Tudományok Osztályának Közleményei, 1960, 1–4. szám) 

A nevezett előadást Lázár Pál egyetemi tanár tartotta a műegyetem mezőgazdasági gépkísérleti állomásán az Országos Magyar Mezőgazdasági Egyesület  tagjai előtt, amelyben részletesen beszámolt a Bánki–Csonka-páros addigi munkájáról és eredményéről, közte a porlasztóról is. Az előadást hallva Csonkáék rájöttek, hogy a professzor szavai alapján gyakorlatilag bárki beadhatja a porlasztóra a szabadalmat, annyira részletes volt. Az angol megoldásról nem tudtak, de az nyilvánvaló volt, hogy más is dolgozhat ezen a problémán, így gyorsan kellett lépniük.

Lázas kapkodásba kezdtek, ami volt, összeszedték, hogy már másnap, 1893. február 11-én, szombaton beadhassák a szabadalmi kérelmüket a nagyon kifejező „Újítások petróleummotorokon” címmel. A kapkodást jól mutatja, hogy nem új, szép, letisztázott rajzokat adtak be, hanem 1891-es keltezésűt. 

A szabadalmat tehát 1893. február 11-én beadták. Miért nem lett ennek ellenére a Ganz autómotorgyártó nagyhatalom? Egyrészt mert az autók még nem terjedtek el. Magyarországon alig két darab autó futott ekkor, a stabil motorok is épp kezdtek elterjedni, de nem is ez volt a fő gond. Fél évvel Bánki és Csonka szabadalma után, 1893. augusztus 17-én Wilhelm Maybach is beadta a szabadalmát – igaz Franciaországban – egy pontosan ugyanilyen porlasztóra, és azt a párizsi Longuemare cég már gyorsan sorozatban kezdte gyártani. Ugyan Bánki és Csonka felhívták a szabadalomsértésre a Ganz vezérigazgatójának, Mechwart Andrásnak a figyelmét, de Mechwart valamiért nem látott a porlasztógyártásban nagy üzletet, és nem akart hosszú és bonyolult szabadalmi perekbe bonyolódni, inkább elengedte a problémát. Ugyan a magyar feltalálópáros megpróbálta a saját gyártást, de ehhez nem volt elég tőkéjük. 

Nyitókép: Egy budapesti virágárus. A kép később készült, de ha igaz, egy ilyen árust nézve jött rá Bánki Donát és Csonka János a megoldásra (Fotó: FSZEK Budapest gyűjtemény)