Magyarországon megszokott, hogy egy-egy új politikai garnitúra a közterületek neveit is megváltoztatja. A XX. században is számos alkalommal változtak az utcák nevei, és nem volt ez máshogy a XIX. században sem.

Annak ellenére, hogy 1848. március 15-én a forradalom vértelenül zajlott le, a kortársak is tisztában voltak azzal, hogy annak az esős márciusi napnak óriási a jelentősége. Ezt a résztvevők, a szervezők is tudatosítani akarták, és mivel a forradalom vezéralakjai írók voltak, sőt a központi figurája, szellemi vezére  „főállásban” jó tollú újságíró, valamint a valaha élt egyik legnagyobb magyar költő volt, a forradalmi ifjak pontosan tudták, hogy a forradalom eszméjét – mai kifejezéssel – milyen PR-akciókkal lehet és kell terjeszteni, fenntartani.

 Henry Winkles metszete a régi pesti Városházáról 1845-ből. Az épület előtti teret Szabadság térnek nevezték el 1848-ban (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A régi pesti Városháza az 1850-es években, a Városház téren, amely a forradalom leverése után visszakapta a régi nevét (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

A régi pesti Városháza és a Városház tér 1900-ban. Ma egyik sincs már meg. Rövid ideig Szabadság térnek hívták (Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.06.017)

Az új utcanevek egyik javaslattevője nem meglepő módon nem volt más, mint Petőfi Sándor, aki azt vetette fel már két nappal a forradalom kitörése után, 1848. március 17-én, hogy az addigi Városház teret Szabadság térre, az egyetem előtti teret (azaz a mai Egyetem teret) Március 15-e térre, a Hatvani utcát (a tulajdonképpeni mai Kossuth Lajos utcát) Szabadsajtó utcára nevezzék át.

Ezek az elnevezések a március 15-i forradalom fontosabb helyeire és eseményeire emlékeztek, hiszen a forradalom az Egyetem téren vette kezdetét, a Hatvani utcában működött a Landerer nyomda, ahol a Nemzeti dalt és a 12 pontot a cenzori hivatal engedélye nélkül kinyomtatták, és a Városház téren gyűlt össze a tömeg délután 4 órakor, követelve, hogy az akkor ülésező tanács ismerje el a 12 pontot. A Pestet a forradalom kitörésétől kezdve irányító ideiglenes kormányzó választmány azonnal el is fogadta az indítványt, és a Landerer Nyomda rögvest ki is nyomta az új elnevezéseket.

Az egykori Eskü tér, ma Március 15-e tér, a Belvárosi templommal (Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.06.018)

Ma ezekből az 1848-ban átnevezett terekből egyedül az akkori Március 15-e tér van meg, vagyis a mai Egyetem tér. Az 1848-as Szabadság tér helyén napjainkban a belvárosi Piarista gimnázium épülettömbje áll, az egykori keskeny Hatvani utca nyomvonalán pedig a sokkal szélesebb Kossuth Lajos utca vezet, amelyben ma is áll az egykori Landerer és Heckenast nyomda épülete. Az elnevezések azonban ismerősek lehetnek, mai is van Szabadság tér, Március 15-e tér és Szabad sajtó út Budapesten, igaz, némiképp másutt, mint azt Petőfi javasolta.

Nem maradt annyiban azonban ez a mozgalom, később is átneveztek újabb utcákat, a Honderü című lap 1848. április 2-án ezt írta:

 „Ugyanitt (Budán) több főutcza korszerűbb elnevezést nyert, lön t. i. az eddigi Parádéplatz: Istvántér, az uriutcza: Batthyányi-utcza, a bécsikapu-utcza: Kossuth-utcza. — Itt Pesten az uriutcza neve: diadal— utczává változtatott. Ideje is volt az eddigi idétlen nevezetet cassálni. Hanem van még Pesten sok ily idétlen utczanév, bár már egy járást ki nem küszöbölni őket. Vagy talán átalános utczanévreform terveztetik? annál jobb. Ez esetben reméljük, hogy a kétnyelvűség el fog kerültetni, s a nevek csak magyarul felíratni.”

A lap még egy fontos változásra hívta fel a figyelmet, egyre terjedt Pesten és Budán a magyar nyelv és a magyar utcanév használata. Ne feledjük, Pest és Buda a XIX. század első évtizedeiben jellemzően német nyelvű város volt, a reformkor alatt kezdett magyarrá válni, de 1848-ban még nagyon sok német szót lehetett hallani az utcákon.

A mai Szabadság tér a Tőzsdepalotával. Egykor a tér és a környező paloták helyén állt a katonai célokat szolgáló Újépület, amelynek egyik udvarán kivégezték Batthyány Lajos miniszterelnököt (Fotó: Fortepan/Képszám: 76060)

Sajnos a szabadságharc eseményei nem alakultak kedvezően, Pestet és Budát 1848-ban, év végén ki kellett ürítenie a magyar kormánynak, és a magyar csapatok csak 1849 májusában foglalták vissza a kettős fővárost, igaz, csak rövid időre. A forradalmat leverő és 1849 végétől berendezkedő hatalom természetesen visszaváltoztatta az utcaneveket, sőt az utcák neveit (az összeset, nem csak a visszanevezetteket) csak németül írták ki. A legalább kétnyelvű, magyar–német utcatáblák csak 1858-tól jelentek meg ismét.

Az 1848-ban átnevezett közterületek a kiegyezés után sem kapták vissza 1848-as neveiket, igaz, már magyarul szerepeltek a térképeken is. Később pedig más elnevezéseket kaptak, hiszen az 1937-es térképeken az Egyetem teret már például Pázmány Péter térként találjuk meg, míg a Hatvani utcát 1894-ben, Kossuth halála után nevezték el a kormányzóról.

A Városház teret hiába keresnénk, a helyén épület áll. A Szabadság tér nevet viszont „megörökölte” az a tér, amelyet az Újépület 1897-es bontása után alakítottak ki a gigantikus épület helyén. Az egykori Eskü teret pedig 1948-ban, a forradalom centenáriumán nevezték el Március 15-e térnek, viszont az egykori Újépület helyén ismét volt Szabadság tér, bár a mai Március 15-e teret Eskü térnek hívták. A mai Szabadsajtó út az Erzsébet híd építésekor jött létre, addig a helyén házak álltak, mai nevét 1948-ban kapta. 

Nyitókép: Az egykori Hatvani utca (egy időben Agria Gasse) sokkal keskenyebb volt, mint ma. 1848-ban Szabadsajtó út lett, 1894-ben Kossuth Lajos utca (Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.096)