A Lánchíd világításával valójában mindig gond volt, számos alkalommal panaszkodtak a hídon közlekedők, de még a hivatalos szervek is az elégtelen fényre. A megnyitása után összesen 16 olajlámpával világítottak, majd átalakították a kandelábereket gázvilágításra. Előbb egy-, majd háromégős gázlámpák próbálták fénybe borítani a hidat, ezt 1896-tól elektromos ívlámpákkal egészítették ki.

Teljesen elektromos világítást csak 1915-ben kapott a híd, ekkor készültek el a háromágú kandeláberek is, amelyek a mostani felújítás során mintául szolgáltak. Ekkor összesen 32 darabot szereltek fel, ezek a kandeláberek azonban megsemmisültek a híd 1945-ös felrobbantásakor.

A híd újjáépítése 1947 és 1949 között történt meg, alapvetően az 1915-ös átépítésnél használt tervek szerint, néhány apró módosítással, amelyek közül az egyik pont a kandelábereket érintette. Elvetették az addigi háromágú megoldásokat, és visszatértek az 1915 előtti egyágú kandeláberekhez, természetesen elektromos világítással. A korábbinál több, 52 kandeláber került ekkor a hídszerkezetre.

A híd eredeti parti, azaz a hídfőkben lévő lámpáinak rajza (FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

Mivel a láncok 75 százalékának kivételével minden fém alkatrészt újra legyártottak, így új kandelábereket is rendeltek a hídhoz, de a megrendelés leadása és a híd átadása között megváltozott az ország címere, az 1946-tól használt korona nélküli Kossuth-címert felváltotta a szovjet mintára megalkotott népköztársasági címer, köznéven a Rákosi-címer.

A két háború közötti háromágú lámpák (Fotó: Fortepan/Képszám: 128905)

A pilonokon rohammunkával ki lehetett a címereket cserélni, de mivel erről a kérdésről csak egészen a felújítás végén, 1946. augusztus 6-án döntöttek, a megrendelt kandelábereken a címerek nem voltak változtathatók, csak ha jelentős többletköltséggel újra legyártják a kandelábereket, ez azonban azzal járt volna, hogy azok a feszes határidőig nem készültek volna el. A híd átadását ugyanis az eredeti híd felavatásának 100. évfordulójára, 1949. november 20-ra tűzte ki Gerő Ernő akkori közlekedési miniszter. 

A kommunista párt a Lánchidat is a saját propagandájának, az általuk kidolgozott 3 éves újjáépítési terv részévé tette (a hidat eredetileg nem akarták az elsők között újjáépíteni, de mind az itthoni, mind a külföldi magyarság részéről akkora népmozgalom indult el, hogy a kommunisták ezt kihasználhatónak, meglovagolhatónak vélték). Másrészt a költségek is megugrottak volna. A híd újjáépítésének költségét 44 millió forintban határozták meg, amire tulajdonképp nem volt forrás, ezért nagyrészt lakossági adakozásból finanszírozták a munkálatokat. Ezeket figyelembe véve az 1949. augusztus 6-i értekezleten Gerő Ernő hozzájárult, hogy a Kossuth-címer maradjon a lámpaoszlopokon.

A hidat 1949. november 20-án megnyitották. A kapuzatok tetején ott éktelenkedett a Rákosi-címer, a kandelábereken a Kossuth-címer, és ez évtizedekig így is maradt.

Az 1949-ben felszerelt lámpák még a Kossuth-címerrel (Fotó: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, TFGY 2018.1580.98)

Mivel 1949-ben a szükségesnél több lámpát rendeltek, 1968-ban, amikor a Városligetben a mai Zielinski hidat felújították, az ottani tönkrement lámpák helyére a Lánchídhoz készült, de feles számú kandelábereket szerelték fel, ezért voltak a két hídon egyformák a lámpák.

A világítás legközelebbi nagyobb szabású átépítése 1986-ban történt meg. A kandelábereket is átnézték, a világítási rendszert is korszerűsítették. Érdekes módon akkor elvetették a háromágú kandelábereket, holott a híd világítása valójában nem volt megfelelő. A lámpatesteket a felújítás során leszerelték, egy részüket felújították, másik részüket pedig újra legyártották.

A lámpatestek oldalán még ekkor is a Kossuth-címer volt látható, de ezt akkor megváltoztatták, mégpedig úgy, hogy az 1945 előtti állapotot próbálták helyreállítani, azaz a címert „kiegészítették” az arról hiányzó babér- és tölgyágakkal, valamint a Szent Koronával.

A 2021–2023-as felújítás során az összes kandelábert leszerelték, és a cseréről döntöttek. A régi lámpákat így csak mintának használták az újak elkészítéséhez, kivéve a hídfőnél lévő négy óriási lámpaoszlopot, mert a vizsgálatok során kiderült, hogy azok bronzból készültek, és még eredetiek, azaz 1849-ben kerültek a helyükre, ezért a felújítás után újra felállították azokat.

A most lecserélt régi lámpák közvetlenül a 2021-ben kezdődött felújítás előtt (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A leszerelt kandeláberek tehát feleslegessé váltak. Első körben a hazai múzeumok közül azok, amelyeknek a gyűjtőkörébe tartozhatott, válogathattak a leszerelt oszlopok és lámpatestek közül, ezek nemsokára az adott múzeumokba kerülnek, a „maradék” kandeláberek közül 14-et pedig elárvereznek.

Nyitókép: A Lánchíd és a kandeláberek 1979-ben (Fotó: Fortepan, Magyar Rendőr)