A száz évvel ezelőtt, 1923. december 16-án elhunyt Kacsóh Pongrácra emlékeztek felújított sírjánál a Fiumei úti sírkertben – olvasható a Nemzeti Örökség Intézete (NÖRI) honlapján.

„Kacsóh Pongrác egész életének egyetlen kincse a melódia volt. Végtelenségből jövő melódia, amely vigaszt adott és bátorított az éjszakában” – ezzel a mondattal fejezte be Ravasz László püspök Kacsóh Pongrác búcsúztatását 100 évvel ezelőtt a temetésen részt vevők előtt, most pedig  Tóth Zsolt, a NÖRI társadalmi kapcsolatokért felelős igazgatója idézte fel az akkor elhangzottakat. A zeneszerző sírjánál tartott megemlékezésen az igazgató kijelentette: „Az ott megjelent tízezres tömeg azt bizonyította, sokan szerették a nagy, tágra nyílt szemű dalszerzőt, akinek mindig valami szent tűz lobogott a szemeiben, és akit egyedivé tett kissé raccsoló, de mégis meleg, melodikus beszéde és ritmikus, egyéni járása. A tanárból lett zeneszerző alázatát mutatja, hogy élete végéig fanatikus szorgalommal képezte magát. Amikor már a János vitéztől volt hangos az ország, Kacsóh napjai nagy részét a zongoránál töltötte, és példátlan energiával csiszolta maga által fogyatékosnak vélt technikáját.” 

Tóth Zsolt, a NÖRI társadalmi kapcsolatokért felelős igazgatója a megemlékezésen (Fotó: Nemzeti Örökség Intézete)

Tóth Zsolt hozzátette: A több mint hatezer sírt magába foglaló Nemzeti Sírkert olyan nagyjaink sírjait öleli fel, akik példaként állnak előttünk. Olyan példaként, mint Kacsóh Pongrác, aki munkásságával, szakmai alázatával maradandó értéket hozott létre – és zsinórmértékként szolgál számunkra is. A Nemzeti Sírkertbe sorolt, államilag védett sírokban nyugvó személyek ilyen zsinórmértékek, ezért kötelességünk nekünk, utódoknak megőrizni az emlékezetüket. Megtisztelő feladat számunkra, hogy ezeket a védett sírokat szükség esetén felújíttatjuk, a kerek évfordulókat figyelemmel kísérjük, és a maihoz hasonló megemlékezéseket szervezünk. Ezen értékmentő munka részeként idén a Miniszterelnökség támogatásával 59 síremléket újíttattunk fel országszerte, ebből huszonkettőt a Fiumei Úti Sírkert Nemzeti Emlékhelyen, köztük a János Vitéz című daljáték szerzőjének síremlékét. 

A megemlékezésen emlékbeszédet mondott Kacsoh Dániel, Kacsóh Pongrác dédunokája, prof. dr. Molnár György, az Óbudai Egyetem Kandó Kálmán Villamosmérnöki Karának dékánja és Fancsali János zenetörténész. Kacsóh Pongrác János vitéz című daljátékából a Kék tó, tiszta tó című dalt és a Rózsadalt Molnár Levente Liszt Ferenc-díjas operaénekes adta elő, zongorán Krasznai Gáspár karnagy kísérte. Közreműködött a Fővárosi Énekkar.

Mint a NÖRI honlapján olvashatjuk: Kacsóh Pongrác (1873–1923) fiatal matematika–fizika szakos gimnáziumi tanárként kezdett zenét szerezni. Diákjainak írt dalműve nyomán kérték fel a János vitéz megkomponálására (1904). A premieren vált országos hírű zeneköltővé, csak a Királyi Színházban 689-szer játszották darabját. Korai halála miatt nem teljesedhetett ki zenei karrierje. Budapesten hunyt el 1923-ban, egy nappal az 50. születésnapját követően.

A síremléken a dombormű a legnépszerűbb daljátékának főhősét, Kukorica Jancsi embernagyságú figuráját ábrázolja (Fotó: Nemzeti Örökség Intézete)

Haraszti kőből készült síremlékének domborműve legnépszerűbb daljátékának főhősét, Kukorica Jancsi embernagyságú figuráját örökíti meg tilinkózás közben egy hatalmas szomorúfűz előtt üldögélve. Kacsóh Pongrác síremlékének ügyét a székesfővárosi Felsőbb Zeneiskolát igazgató Gessler Ödön karolta fel, hogy méltó emléket állítson elődjének. A zeneiskola tantestületével nagyszabású koncertet adott a Vigadóban, ám a befolyt összeg nem fedezte volna az elképzelt síremléket. Ennek ellenére felkereste Füredi Richárdot, aki művészi lelkesedésből az addig összegyűlt pénzért is vállalta a munkát. A síremléket 1926-ban állították. Kacsóh Pongrác nevét főút is őrzi Budapest  XIV. kerületében.  

Forrás: Nemzeti Örökség Intézete

Nyitókép: Kacsóh Pongrác síremléke a Fiumei úti sírkertben (Fotó: Nemzeti Örökség Intézete)