Egy kincsekkel teli ékszerdoboz – A Mátyás-templom művészeti gyűjteménye

Bár a Várhegy legmagasabb pontjára épült, látogatásunk reggelén a sejtelmes köd teljesen elrejtette a Mátyás-templom jól ismert tornyát. A hó ugyan már régen elolvadt, de a földre ereszkedett felhő – persze a hideggel együtt – mégis téli hangulatot keltett, amit a Szentháromság téri adventi vásár díszletei csak fokoztak. Bár a korai időpont miatt még csak néhány turista lézengett, a templom kapui kilenc órakor kitárultak.

Valójában az első nyitás már hat órakor megtörtént, amikor is a roráte (hajnali) misét tartották – templom ugyanis működik, rendszeres a hitélet: hétköznapokon kettő, vasárnapokon pedig öt szentmisét mutatnak be. A katolikus liturgiának megfelelően a szertartások során díszes tárgyakat használnak és használtak az elmúlt közel nyolcszáz évben is, melyekből egy gazdag gyűjtemény alakult ki. Ez indította 1964-ben Tóth János plébánost, hogy a kincsekből múzeumot hozzon létre. A templom így vált hivatalosan is kiállítótérré, a művek összessége pedig a Budapest-Vári Főplébánia Egyházművészeti Gyűjtemény nevet kapta.

Valódi múzeum lévén az anyagot az itt dolgozó művészettörténészek több egységbe sorolták: a képzőművészeti gyűjteménybe főleg festmények és szobrok tartoznak, a kelyhek, keresztek, miseruhák, bútorok és egyéb használati tárgyak az iparművészeti gyűjteményt gazdagítják, a misekönyvek, zászlók és a XIX. századi helyreállítás során előkerült kőtöredékek pedig a történeti gyűjtemény részei. Az intézményhez ezenkívül tartozik egy könyvtár is.

Abból a szempontból mégis különleges helyet foglal el a múzeumok között, hogy a gyűjtemény egyes darabjait nem kiállítási tárgyként kezelik, hiszen leltárba vették például a Loretói Madonnát is, amely a róla elnevezett kápolna oltárát díszíti. Még jobban mutatják az egyedi helyzetet azok a szépen faragott székek, amelyek az 1896-os újra szentelésekor kerültek a templomba, majd pedig a történeti gyűjteménybe, de a szertartások során ma is ülnek rajtuk. A mellettük elhelyezett, magas háttámlás trónus még nagyobb eszmei értéket képvisel, hiszen – ahogyan a ráerősített táblácska is hirdeti – 1991-ben az azóta szentté avatott II. János Pál pápa is használta.

Persze jól felkészült múzeumról van szó, ezért a műkincsgyűjteményről ízelítőt nyújtó állandó kiállítást a XXI. századi muzeológiai előírásoknak megfelelően, vitrinekben mutatják be. A szentély bal oldalához csatlakozó Szent István-kápolnában például a kelyheket biztonsági szempontból, az I. Ferenc császár koronázásakor (1792) használt aranyozott miseruhát pedig érzékenysége miatt helyezték el üveg mögött. Itt a modern technika is megjelenik, a kápolna bejáratánál például digitális képernyők mesélnek a tárgyakról.

Az állandó kiállítás az emeleten, a királyi oratóriumban folytatódik, ahová egy építészeti műalkotáson, egy gótikus csigalépcsőn jutunk fel. Az oratórium tulajdonképpen egy karzat, amit az uralkodó család tagjainak tartottak fenn, és ennek megfelelően az itteni tárlat a koronázások történetére fókuszál. Láthatók azok a trónusok, amelyeken IV. Károly és felesége foglalt helyet, illetve archív fotók ábrázolják, hogy 1916. december 30-án milyen ünnepélyes köntösbe öltöztették a templomteret. Egyúttal a Koronaőrségre vonatkozó tárgyakat is elhelyeztek itt, például jellegzetes fegyverük, a vibárd egy darabját.

Nem hiányozhat innen a Szent Korona sem, de természetesen csak egy másolatát állították ki, melyet az 1960-as években Bartha Lajos készített. Az eredeti ekkor még az Egyesült Államokban volt, így az ötvösművész fotók alapján dolgozott. Ebben a fenséges környezetben állították ki a gyűjtemény legértékesebb szobrát, a Budavári Madonnát is, mely egyúttal arra is rávilágít, hogy a plébánia jó gazdája a műveknek: annak restaurálása ugyanis csak pár éve ért véget.

A templom északi kápolnái fölötti, három helyiségből álló teremsor kevésbé reprezentatív ugyan, de a kiállítási célokra remekül sikerült berendezni. Ez a tárlat egyébként még egészen friss, csupán pár hete nyitották meg. Itt szintén vitrinekben láthatók a tárgyak, melyek között olyan különlegességek is szerepelnek, mint például egy XVII. századi velencei mester által mészkőlapra készített Angyali üdvözlet festmény. Szintén különleges a technikája annak a Jézus születését ábrázoló kegytárgynak, melyet XIX. századi alkotója gyöngyházból faragott és vésett.

A már említett Bartha Lajos 1969-ben egy napkoronghoz hasonló úrmutatót is készített a templom számára, melyben a sugarak piros korallokban végződnek, mintha a Szentlélek lángnyelvei lennének. Tetejére Mária alakját állította, lábai előtt a Szent Koronával, így pedig Szent Istvánra utal, aki a Szűzanya oltalmába ajánlotta Magyarországot.

Kevéssé köztudott, de a Mátyás-templom zarándokcélpont is volt, ennek megfelelően pedig őriz egy másolatot a Máriazelli kegyképből is, mely a kiállítás utolsó termében látható. A művet a zarándoklatokon előszeretettel használt rózsafüzérek kísérik, így pedig a terem találóan reflektál a templom túlsó falán lévő freskók jeleneteire, melyeken néhány kegykép és a rózsafüzér örvendetes titkai is feltűnnek. A kiállítóterek tehát szervesen illeszkednek az épületbe.

Az emeleti teremsor egyetlen hibája, hogy kissé szűk és alacsony, így viszonylag kevés művet képes befogadni. A templom gyűjteménye ugyanis sokkal nagyobb, mint amit a látogatók megcsodálhatnak, jelentős részüknek csak raktárban jutott hely. Nemcsak mennyisége, hanem minősége is tekintélyt parancsoló, amit az is bizonyít, hogy kölcsönzési megkereséseket is szokott kapni: a Magyar Nemzeti Múzeum például Sisi menyasszonyi palástját kérte el a Magyar menyasszony című, jelenleg is futó időszaki kiállítására. A Szent István-kápolna egyik körmeneti keresztjét pedig a 2021-es Eucharisztikus Világkongresszus nyitómiséjén használták a Hősök terén.

A Mátyás-templom pazar műgyűjteménye még egy okot ad arra, hogy az épületről csak szuperlatívuszokban lehessen beszélni. A vitrinben őrzött tárgyak remekül kiegészítik a gyönyörűen kifestett és pompásan felszerelt belső teret, így igazi esztétikai élménnyel gazdagodva léptünk ki a kapun.  Odakint időközben felszállt a köd, láthatóvá vált a párját ritkító pesti panoráma, a templom körüli az adventi vásár pedig a közelgő karácsonyi ünnepre emlékeztette az arra járókat.

A nyitóképen: A Mátyás-templom belső tere (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)