József nádor, aki minden olyan kezdeményezést lényegesnek tartott, amely elősegítette Magyarország gazdasági és kulturális fejlődését, Pest, különösen a pesti rakpart fejlesztését is szívügyének tekintette. Már 1805-ben készíttetett egy rendezési tervet a környékről Hild Jánossal. Noha az ügy akkor évtizedekre megrekedt, Pest növekedésével mégiscsak szükségessé vált a városrész átszerkesztése, egy új utcarend és új telekkiosztás megtervezése. Ennek részeként a nádor alapította Szépészeti Bizottság (más néven Szépítőbizottmány) hosszas egyeztetések és a sóhivatal, valamint raktárai elköltöztetésével létrehozta a Só teret 1823-ban, amelyet a városi tanács a nádor iránti elkötelezett tisztelete jeléül 1824-ben átkeresztelt József térre (a mellette húzódó utcát pedig feleségéről Dorottya utcára). A Szépészeti Bizottság egyébként, akárcsak Széchenyi István, szívesen látott volna egy fákkal övezett, kellemes sétateret a helyszínen, ez az ötlet azonban meghiúsult.
Miután a tér elnyerte végleges határait, az építkezések is megkezdődtek. A mai József Nádor tér 1. számú telket Gross Ferenc úriszabó és kereskedő vásárolta meg, aki Hild Józsefet kérte fel háza terveinek elkészítésére. Grossnak egyébként nagy tekintélye volt a városban és jelentős vagyona, nem messze, a Váci utca 12. szám alatt például már 1802-től üzemeltetett egy divatáru-kereskedést, ami A rumburgihoz nevet viselte. Hild ez idő tájt, az 1820-as évek elején, már befejezve római, nápolyi, firenzei és milánói építészeti tanulmányait, gyakorlatilag Pesten élt. Gross megrendelése az egyik első pesti munkája volt, ezt megelőzte az 1823-ban épült Diana fürdő épülete, a mai Belügyminisztérium helyén. (A fürdő udvarát és lépcsőházát a főváros földjéből előkerült római szobortöredékekkel, Minerva és Apolló másolatával díszítették, ezek másolatai a Gross-palota árkádjai alá kerültek, az eredetiek ma Leányfalun állnak.)
Hild a mai József nádor tér és József Attila utca sarkán lévő telekre egy kétemeletes palotát tervezett, melynek rizalitos főhomlokzata a József nádor térre néz. Homlokzatát felülről párkány, középen timpanon zárja, a földszinten és az első emeleten félkörívvel zárt és kis pillérrel keretezett ablakok sorakoznak. Az épületben először a Kávéforráshoz címzett kávéház működött, ahol a források szerint Hans Christian Andersen is járt, aki 1841 júniusában, Medárd napon érkezett Pestre, mint dunai hajóútja egyik állomására (miként az Utazások a Dunán – Egy költő Bazárja című, 1842-es munkájában írta).
Itt működött a Rákosi Jenő vezette Kávéforrás-társaság, és melynek író, szerkesztő, újságíró és politikus tagjai „jobban öltözködtek, rendesebben éltek, jobb társaságba jártak, modernebbek voltak, liberálisoknak vallották magukat, nem játszták a radikálist” – ahogy Rákosi Jenő Emlékezések című művében írja. A Gross-ház kávéasztalai mellett születtek meg egyebek közt a Borsszem Jankó tréfái vagy a Reform című orgánum cikkei.
Ezt követően, 1860-tól a Blumenstockl vagyis Virágbokor vendéglő költözött be a ház falai közé, „mely aztán népszerűvé és felejthetetlenné tette az egész környéket. Pesten itt mérték a legjobb sört és itt főzték a legjobb pörköltet a hatvanas-hetvenes esztendők németül beszélő, gyomorkultuszos világában. »Virágbokor« volt a kocsma becsületes magyar neve, de azért mindenki »Blumenstöckli«-nek becézte ezt a híres étkezőintézetet” – olvasható a Magyar Hírlap 1931. májusi számában. A névadás egyébként egy félreértésnek köszönhető, a ház díszes címere ugyanis egy körtefát ábrázolt, amit az arra sétáló polgárok virágbokornak néztek. A becenév az épületen maradt, és jó apropót adott a névadáshoz az étterem megnyitásakor.
A vendégkörben itt is művészeket, tudósokat, politikusokat találunk. A Virágbokor bérlői, üzemeltetői között volt Kirchhof Frigyes, Förster Mátyás, Gundel János aki 1871 és 1879 között (más források szerint 1872 és 1878 között) irányította az éttermet. A közkedvelt étteremben gyakran időzött maga a tervező, Hild József, Mikszáth Kálmán, Tisza Kálmán, Liszt Ferenc és Lotz Károly, aki felfestette Bacchus diadalmenetét az egyik különterem falára a leírások szerint. Ennek a műnek ma már nyoma sincs, létéről a Művészet című folyóirat 1911/4-es számának köszönhetően tudunk. A hely állandó vendége volt a világhírű pilóta, Louis Blériot is. Egy anekdota szerint Blériot híres repülését megünnepelve gépe mását készítették el számára cukorból. A pilóta annyira örült az ajándéknak, hogy nem engedte elfogyasztani, hanem hazavitte magával.
Később Kommer Ferenc és öccse, Kommer Antal vezette a vendéglátóhelyet. Az épület 1905-ig volt a Gross-örökösök birtokában, majd Lührsen Jánosné és tulajdonostársaihoz került, aztán 1912-ben a Magyar Általános Hitelbanké lett a ház. Számos részvénytársaság, így a Magyar Iparbank Rt., a Pannónia Kender- és Lenipari Rt., a Methana Földgáz Kémiai Tanulmányi Rt. és a Magyar Nitrogén Műtrágyaipari Rt. irodái is itt működtek, a különböző funkcióváltások persze kisebb-nagyobb átalakításokkal jártak.
Mivel a muzsikusok is nagyon kedvelték a helyet, itt alakult meg 1907 májusában a Magyar Zeneszerzők, Szövegírók és Zeneműkiadók Szövetkezete (az Artisjus előde). Az éttermi részlet mindemellett továbbra is üzemelt. Kommer Antal halála után, 1909-ben unokaöccse, Gundel Ferenc vette át annak vezetését. A Blumenstockl 1936-ig üzemelt ezen a néven, Posch Károly volt ekkor a vezetője, majd 1937-től Teuber Ágoston irányította a vendéglőt, mely 1938-ban Erdélyi étterem néven üzemelt.
A II. világháborúban súlyos találatot kapott a palota József téri homlokzatának bal szárnya. Ugyan 1948-ban részben helyreállították, ám az eredeti kialakítást kevéssé figyelembe véve, némileg egyszerűsítettek az architektúrán. 1954-ben került csak sor egy átfogó rekonstrukcióra Horler Miklós tervei alapján.
Végváry Annamária 1988-as tanulmányából tudjuk, mely az Adalékok Lipótváros történetéhez című monográfiában látott napvilágot, hogy az egész épület irodaház volt a nyolcvanas években. Az irodák kialakítása miatt az eredeti funkciók már nem is voltak felismerhetők. Egy belső átjáróval megnyitották az épületet a József Attila utca 3. számú ház felé, és erre bővítették az irodák számát. Mint a szerző megjegyzi, „valaha szép ház lehetett, körvonalaiban ma is az”. Ugyan a klasszicista forma megmaradt, de az egykori díszeket a bombázások és az átalakítások teljesen eltüntették.
Noha a háborút is túlélte, a XX. század végére igazán sanyarú sors várt a palotára. Az 1988-ban alakult Postabank és Takarékpénztár Rt. itt működtette székházát 2002-ig. Az ingatlant 2005-ben privatizálták, ezután pedig tulajdonosváltások követték egymást. Szinte nyomon sem lehet követni, hogy ki és mikor volt a tulajdonos, vagyis kit terhelt volna a felelősség a ház egyre kritikusabb állapota miatt. Még romkocsma is üzemelt itt 2005 és 2009 között, az elnevezés szinte már megfelelt a hely valódi állapotának.
A Gross-palota ma már nemcsak klasszicista formavilága, világos szerkezete, nemes arányai, de rossz állapota miatt is kiemelkedik a 2019-ben felújított tér összképéből. Noha az eredeti József tér utolsó hírvivője ez az épület, helyreállítása és egy méltó funkció kijelölése továbbra is várat magára.
Nyitókép: Méltatlanul elhanyagolt a József nádor téri klasszicista épület (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció