A második világháború után Magyarországon a Független Kisgazdapárt vált a legjelentősebb politikai tömörüléssé, ezt azonban a Szovjetunió által támogatott magyar kommunisták nem nézték jó szemmel. Ennek egyik hathatós jele volt, hogy Kovács Béla főtitkárt 1947. február 25-én letartóztatták, és a szibériai Gulágba hurcolták, majd négy évvel később egy moszkvai börtönbe helyezték át. Minden bizonnyal a kilenc megpróbáltatásokkal teli év is közrejátszott abban, hogy csupán  ötvenegy esztendősen elhunyt. Emlékére 2002-ben Kligl Sándor készített egy márványtalapzaton álló bronzszobrot, melyet az V. kerületi Olimpia parkban állítottak fel. A politikus hosszú kabátban, egy pulpitus előtt állva látható, mintha a járókelőkhöz akarna szólni.

Kovács Béla szobra az Olimpia parkban (Forrás: hu.wikipedia.org)

Az 1940-es évek végén tömegével fordultak még elő a Kovács Béláéhoz hasonló esetek. Valójában azonban már korábban is megmutatkozott, hogy a szovjetek hazánkra olyan megszállt területként tekintenek, amelyet saját érdekeiknek rendelnek alá. Még véget sem ért a második világháború, mikor az orosz katonák elkezdték összegyűjteni az utcán sétáló embereket, hogy „egy kis munkára” vigyék el őket. Budapesten a Ferencvárosi pályaudvarnál tették vonatra a munkára kényszerítetteket, ezért 2017. február 26-án a Málenkij Robot Emlékhelyet. Az alkotás építészeti részét – hatalmas betonkockákat – Birkás Gábor tervezte, az abból kinyúló, emberekkel teli vagonokat pedig Párkányi Raab Péter szobrász készítette.

A Málenkij Robot Emlékhely (Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum, mnm.hu)

Méretében kisebb, de jóval korábbi a szovjet munkatáborok, vagyis a Gulág magyar áldozatainak emlékműve az V. kerületi Honvéd téren. Veszprémi Imre Munkácsy-díjas szobrászművész 1993-ban felállított carrarai márvány alkotása egy stilizált emberalakot ábrázol, akinek mellkasát átlósan szürke vonalak hasítják. Két kicsi lábával egy alacsony, szürke talapzaton áll, és a kompozíció része még a fűben elhelyezett márványtábla is a következő felirattal: „Szovjet kényszermunkatáborokban elpusztult honfitársaink emlékére. Gulág Alapítvány 1993.”

A Pázmány Péter sétányon álló Memento emlékmű (Forrás: kommunizmusaldozatai.kormany.hu)

Sokan voltak olyanok is, akik nem kényszermunka következtében hullottak el, hanem politikai okokból ítélték őket halálra. Nekik állít emléket 1998 óta a XI. kerületi Pázmány Péter sétányon Péterfy László alkotása: egy több lépcsőfokos talapzaton két vastag kőtábla mered egymással szemben. Tetejükre négy-négy sorban az áldozatokra utaló emberalakokat helyeztek, akik a mellkasuktól felfelé látszanak. Arcaik teljesen némák, talán már az élettelen testeket szimbolizálják. A kőtáblák belső oldalán a kivégzettek nevei sorakoznak, külső felükön pedig Gérecz Attila Ítélet című verséből olvasható egy idézet, valamint a következő felirat is: „Hirdesse az emlékmű az 19451956 között kivégzett és mártírhalált halt magyar hazafiak emlékét, akik a II. világháború után ellenálltak a megszálló szovjet hadseregnek és az árnyékban uralomra került kommunista diktatúrának.”

Brenner János szobra a Szent Imre-templom előtt (Fotó: Flier Gergely/pestbuda.hu)

A kommunizmus persze 1956 után is folytatódott, sőt a következő pár évben volt igazán kemény. A rendszer kíméletlen terrorját mutatja, hogy nemcsak a forradalomban szerepet vállalókat végezték ki vagy zárták börtönbe, hanem még ártatlan papokat is. Brenner János ciszterci szerzetes mindössze huszonhat éves volt, amikor 1957. december 15-én orvul meggyilkolták. Évtizedekig nem volt szabad beszélni róla, de nem feledték, és 2018. május 1-jén boldoggá avatták. Ebből az alkalomból készítette el Rieger Tibor a vértanú pap bronzszobrát, amelyet a XI. kerületben, a Szent Imre-templom előtt állítottak fel 2018 decemberében.

A nyitóképen: A Pázmány Péter sétányon álló Memento emlékmű (Forrás: kommunizmusaldozatai.kormany.hu)