A húsvétot megelőző böjtről az embereknek általában a hústilalom jut eszébe, pedig e negyvennapos időszak lényege igazából általában véve az önmegtartóztatás. A késő középkorban a szárnyas oltárokat is e cél érdekében fejlesztették ki: az oltár közepét kitöltő festményeket vagy szobrokat az oldalsó szárnyak behajtásával eltakarták, a hívek így nem láthatták a csodálatos műalkotásokat. Nem maradtak azért képek nélkül, a szárnyak mögött ugyanis voltak úgynevezett merev szárnyak, melyek szintén hordoztak festményeket. Ezek azt a célt szolgálták, hogy a szárnyak behajtása ellenére se csökkenjen az oltár szélessége. Ezeken, valamint a csukott szárnyak hátoldalán rendszerint a keresztre feszített Krisztus, illetve a passió jelenetei szerepeltek, hogy az emberek emlékezzenek az értünk vállalt szenvedéseire.
Ez az oltártípus a XIV. század második felében jött divatba és használatuk a XVI. század elejéig virágzott. Noha valószínűleg egész Magyarországon elterjedtek, a török háborúk miatt csak a Felvidéken és Erdélyben maradtak fenn. Egy részüket a XIX. század második felében Budapestre szállították, hogy múzeumi körülmények között mutassák be őket. Napjainkban a Magyar Nemzeti Galériában, az egykori királyi palota tróntermében csodálhatók meg. Legnagyobb közülük az 1496-ban készített kisszebeni Keresztelő Szent János-főoltár, amely több mint hét méter széles.
Kiállítási darabok lévén nincsenek használatban, nem úgy, mint a Belvárosi plébániatemplom szárnyas oltára. Igaz, középkori társaihoz képest még nagyon új, hiszen csak a második világháború után készült. Pedig maga az épület közel ezeréves, de a történelem viharai következtében az eredeti szárnyas oltár nem maradt fenn. A török hódoltságot csak a gótikus szentély élte túl, a ma látható templomházat a XVIII. század elején toldották hozzá, az északi torony pedig még későbbi, csak a század végén emelték. A különböző építési szakaszok a külsőn is megfigyelhetők, de a belsőben sokkal látványosabb, ahogyan a bordás keresztboltozattal fedett szentély és a fiókos dongaboltozatú főhajó találkoznak.
A templom a XIX. század elején új, neogótikus főoltárt is kapott, melyet Hild János tervezett 1808-ban. Bár ez a klasszicizmus időszaka, a templomokban mégis volt jogalapja a középkori stílusoknak, hiszen az egyház azokban az évszázadokban élte virágkorát, így a kettő összekötődött az emberek gondolkodásában. A Szűz Mária mennybevételét ábrázoló festmény két oldalán Szent István és Szent László királyok szobrai álltak. Ezeket az 1889-ben kezdődött, Steindl Imre által vezetett helyreállítás során egy Zsolnay-majolika oltárra cserélték le, melyet a Magyarok Nagyasszonyának szenteltek. Ahogyan az Országház belső tereiben is tapasztalható, a mester nagyon szerette az élénk színeket, és itt is hasonló stílusban dolgozott. Alkotása azonban a második világháborúban elpusztult, mikor egy bomba a tetőt átszakítva a szentélyben robbant fel.
Az ezt követő rekonstrukció alkalmával Gerő László tervezte meg a ma is álló alépítményt süttői kemény mészkőből, a tetejére szánt – a gótikus környezethez illő – szárnyas oltár megfestésére viszont 1947-ben zárt körű pályázatot írtak ki. Medveczky Jenő, Szőnyi István és Molnár-C. Pál versengéséből végül utóbbi került ki győztesen, aki 1948-ra készítette el a művet. Középső nagy táblája Mária mennybevételét ábrázolja, lent az apostolokkal, a szárnyakon pedig a Szűzanya életéből vett jelenetek sorakoznak egymás alatt, mindkét oldalt három-három. Alul további két kis tábla egészíti ki, felül pedig mintegy pártázatként nyolc háromszög alakú kép áll, melyekből az Árpád-házi szentek néznek le ránk. Utóbbiak egyébként később, 1951-ben készültek, amikor a művészt a szárnyak hátoldalára szánt Keresztrefeszítés jelenet megfestésével is megbízták. Ekkor Molnár-C. Pál a középső nagy festményt is módosította, eredetileg ugyanis egy barokkosan megoldott, átszellemült Mária szerepelt a képen, ennek helyére került a ma látható, fiatalabb, légiesebb Szűzanya.
Pontosabban szólva ma nem látható, hiszen hamvazószerdán a középkori hagyományokat folytatva behajtották a szárnyakat, melyeknek a hátoldala fordul a hívek felé: a bal oldalin Krisztus és a két lator keresztre feszített képe jelenik meg, akiket a jobb oldalin Szűz Mária és Evangélista Szent János néznek. Előttük az elájuló Mária Magdolnát Mária Kleofás tartja, fölöttük pedig elsötétül a Nap. Húsvétvasárnap azonban újra megvilágosodik az oltár, és a szárnyak kinyitása után ismét a Szűzanya felhőkön ülő alakját csodálhatjuk meg.
A nyitóképen: A Belvárosi plébániatemplom főoltára (Forrás: A Belvárosi Plébániatemplom honlapja, www.belvarosiplebania.hu)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció