2016. február 4. 21:31

Az idén másfél évszázados múltra visszatekintő Fővárosi Állat- és Növénykert históriáját mutatták be egy helytörténeti előadás keretében a Fővárosi Levéltárban. Tudták, hogy egykor szakállas nőt is mutogattak a majmok és medvék mellett?

Írta: Balázs Attila

 

Helytörténeti előadás keretében mutatták be az idén másfél évszázados múltra visszatekintő Fővárosi Állat- és Növénykert történetét a Fővárosi Levéltárban. A Budapesti Honismereti Társaság szervezésében hónapról-hónapra megrendezett Budapesti Históriák előadássorozat keretén belül február 3-án Hanga Zoltán az Állatkert szóvivője vetítéssel egybekötött előadással mutatta be az Állatkert 150 éves múltját.

A Budapesti Állatkert hazánk történelmi sajátosságából adódóan különleges kezdetekkel bír. Eltérően az európai állatkertek többségétől, ahol főúri vagy uralkodói magán állatkerteket nyitottak meg a nagyközönség előtt – melyre a legjobb példa a Mária Terézia által alapított schönbrunni állatkert –, Budapesten ilyenről nem beszélhetünk, egyrészt a török 150 éves jelenlétének köszönhetően, másrészt pedig a Habsburgoknak nem állt érdekükben a schönbrunni mellett még egy állatkertet létrehozni Budán vagy Pesten.

Tudós hazafiaknak kellett felkarolniuk a magyar állatkert ügyét: Kubinyi Ágoston a Nemzeti Múzeum igazgatója, Szabó József geológus professzor és Xantus János természettudósok érveltek először egy Pesten felállítandó állandó állatkert fontossága mellett. Törekvéseiket siker koronázta: 1866-ban, tehát 150 éve, megnyitotta kapuit az Állatkert Xantus János vezetése alatt, ami az egyik legrégebbi folyamatosan működő fővárosi közintézmény, régebbi, mint a főváros, Budapest születése (1873). 

A 18 hektáron elterülő Állatkert egészen a Hermina útig tartott (a Vidámpark mai főbejáratáig). Az angolparkok mintájára megtervezett területen majomház, medveketrec és bagolyvár várta a látogatókat. Ez utóbbi alkotja a ma is megtalálható bagolyvár alapjait. 5-600 állat élt a nyitáskor az Állatkertben, melyek közül a legnépszerűbb a közönség körében Kristóf, a barnamedve volt. Deák Ferencnek is nagy kedvence volt ez az állat, így aki kvaterkázni szeretett volna a „haza bölcsével”, az gyakran megtalálhatta a medveketrec melletti padok valamelyikén.

A 19. század második felében az Állatkertet működtető részvénytársaság nem tudta kitermelni a működtetéshez szükséges tőkét, ezért egyéb bevételi forrás után kellett nézniük. Mutatványosoknak adtak helyet, melyek többségében néprajzi témájúak voltak, a világ minden tájáról hívtak őslakosokat, például ceyloniakat, szamojédeket, hogy bemutatassák az ottani népviseletet, szokásokat. A mutatványosok sorába azonban bőven belefért a szakállas hölgy is. Nem volt haszon nélküli a „programbővítés”, mivel csak a szakállas nő bevételéből fel tudták építeni az Állatkert főkapuját. A gazdasági öröm azonban rövid távú volt, mivel a főváros felfigyelt arra, hogy milyen komoly vállalkozási tevékenység folyik az Állatkertben, és az addigi jelképes telekbérlet összegét jelentősen felemelte, ami viszont csődbe vitte az Állatkertet.

1907-ben ifj. Andrássy Gyula kezdeményezésére a Főváros átvette a működtetés feladatait, és azóta is fővárosi tulajdonban van. Hatalmas beruházást hajtottak végre: négy millió aranykoronát költöttek az Állatkert modernizálására. Szemléletesen érzékelteti az összeg nagyságát, hogy a Vajdahunyad várának felépítése a Városligetben nem érte el a két és fél millió aranykoronát.

A felújítás idejére 1909 és 1912 között a kert zárva volt. Ekkor készült el a Nagyszikla, valamint több Kós Károly és Zrumeczky Dezső tervei alapján megvalósult épület, ma is álló műemléképület, többek között a majomház, a tigrisház, vagy a madárház. Ugyancsak ekkor épület az elefántház és a főkapu is Neuschloss Kornél tervei alapján. 

A második világháború éveit nagyon megsínylette az Állatkert, a bombázások mindennaposak voltak, a közeli vasúti sínek miatt, és 1944 decemberében a front is napokig hullámzott a területén. Ennek következményeként a 2500 állatból 1945-re húsznál is kevesebb maradt életben. A kommunizmus éveiben meglehetősen nehézkes volt az állatok létszámának gyarapítása, mivel a mezőgazdasági központi beszerzésekkel foglalkozó Terimpex hatásköre alá tartozott, mindenféle külföldi növény és állat „beszerzést”, így az egzotikus papagájok vagy éppen tigrisek megvásárlását is ugyanaz a vállalat bonyolította, mint ami a gabonaexportért volt felelős.

Hanga Zoltán az előadása zárásaként bemutatott olyan nagyszabású fejlesztési terveket, amelyek még ebben az évtizedben megvalósulnak, és tovább növelik a Budapesti Állatkert 21. századi minőségű látványosságainak számát.


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó