2016. április 11. 17:57

Bár jeles költőink nagyobbik fele nem fővárosi származású volt, mégis a magyar nyelvű irodalom egyik első gyöngyszemében feltűnik a város. Főhajtásunk Bornemisza klasszikusával.

Írta: Viczián Zsófia

 

Közeledik a reformáció nagy évfordulója: jövőre lesz 500 éve, hogy Luther megfogalmazta és (a klasszikus verzió szerint) kiszögelte 95 tételét Wittenbergben. Ennek kapcsán Magyarországon is folyik az előkészítő munka, és emiatt előtérbe került az utóbbi hónapokban a korabeli magyar kultúra és történelem is. Nekünk nem csak a hitbeli reformok, hanem az anyanyelvű irodalom kialakulása miatt is döntő jelentőségű ez a korszak.

Buda és Pest, a két szomszéd város az 1500-as években még virágzó, de már fenyegetett hátországú városok voltak: a török egyre nyomult előre, és sejthető volt, hogy e gazdag és stratégiailag fontos helyekre is fáj a foga. 1541-ben aztán el is érték, és a mindenki által ismert cseles módon megszerezték azt.

A katonai megszállás egyet jelentett a fosztogatással: így öltek meg egy tehetős pesti polgárt is, családtagjaival együtt. Csodálatos módon azonban a 6 éves kisfiuk megmenekült, és rokonokhoz szökve később a korszak legműveltebb hazai vidékén, a Felvidéken nevelkedett, s lett fiatal poéta, illetve tanító és hitvalló evangélikus lelkész. 

Úgy hívták, Bornemisza Péter, és neki köszönhetjük az első magyar nyelven íródott, közismert verset, amelyben a főváros megjelenik. 1556-ban veti papírra a „Siralmas énnéköm…” kezdetű verset, amelynek refrénje: „Valljon s mikor lészön jó Budában lakásom!” közismert. 

Valószínűleg nem hogy lakozása nem volt soha Budán, de a tragikusan megszakadt kisgyerekkori évek után nem is járt ott soha többet. Nem véletlen, hogy nem Pestet emlegeti versében, hanem a királyi Magyarországot képviselő Budát, mégis érdekes, hogy ez a két hely összekapcsolódik már az ő személyében is. A vers amolyan tragikus gyors riport a korabeli siralmas állapotokról.

Cantio optima

        Nóta: Mindönök meghallják, és jól megtanulják ...

 

Siralmas énnéköm tetűled megváltom,

Áldott Magyarország, tőled eltávoznom;

Valljon s mikor leszön jó Budában lakásom!

 

Az Fölföldet bírják az kevély nímötök,

Szerémségöt bírják az fene törökök.

Valljon s mikor leszön jó Budában lakásom!

 

Engömet kergetnek az kevély némötök,

Engöm környülvettek az pogán törökök.

Valljon s mikor leszön jó Budában lakásom!

 

Engöm eluntattak az magyari urak,

Kiízték közőlök az egy igaz Istent.

Valljon s mikor leszön jó Budában lakásom!

 

Legyön Isten hozzád, áldott Magyarország,

Mert nincsen tebenned semmi nagy uraság.

Valljon s mikor leszön jó Budában lakásom!

 

Ez éneköt szörzék jó Husztnak várában,

Bornemisza Pétör az ő víg kedvében,

Valljon s mikor leszön jó Budában lakásom!

(1557?)

Bornemiszától több irodalmi művet és prédikációt ismerünk, de világú tárgyú versét csak ezt az egyet. Főhajtás illeti tehát a fővárost először magyarul megéneklő poétát. 


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó