2016. november 5. 11:44

Gesztenyés kert, West End, Kálvária tér: Budapesten számos olyan közterület van, amely valamikor temető volt. Nem csoda: az állandóan terjeszkedő város mindig túlnőtte a határában lévő sírkerteket. Ezekből mutatunk meg néhányat.

Írta: Viczián Zsófia; fotók: Fortepan; Viczián Zsófia.

 

1. Gesztenyés kert

1885-ban a növekvő lakosságú németvölgyieknek új temetőt nyitottak a mai Csörsz utca –Alkotás út – Jagelló út bezárta háromszögben. A gondosan parkosított sírkert egykori alaprajza ma is jól kivehető a belső utak mellé ültetett, azóta óriásivá terebélyesedett gesztenyefasoroknak köszönhetően. A temető nem sokáig működött, 1912 után már nem temetkeztek ide. Viszont a szomszédos tabáni sírkert felszámolása után itt állították fel a 1849-ben Buda ostromakor elesett honvédek síremlékét. A temető felszámolását, a sírok exhumálását a hatvanas évek első éveiben kezdték meg, ezután lett belőle közpark. A Csörsz utca másik oldalán, magas fallal körülvéve látható ma is a házak közé ékelődött zsidó temető, amit a németvölgyivel egy időben nyitottak meg. A fővárosi ortodox közösség héber nyelvű sírkövei mind keletre néznek. A csak hitközségi engedéllyel látogatható temetőben számos híres budapesti személyiség nyugszik, és egyúttal ez a kis telek emlékeztet a környék múltjára is.

Nyitókép: Németvölgyi temető 1940; fenti kép: Gesztenyés kert a Németvölgyi temető helyén

 

2. Pető Intézet és a Kútvölgyi Klinika területe

Az 1700-as évek végén Budának új temetőre volt szüksége, mert a korábbi városmajori már szűkösnek bizonyult. 1785-ben a Vár, a Víziváros és Országút lakossága számára megnyitották a mai Kútvölgyi út - Szilágyi Erzsébet fasor – Virányos út között fekvő Vízivárosi temetőt. Az október felszentelt temető 15 holdnyi területét a keresztény vallásfelekezetek közösen használták, a zsidóknak pedig egy külön részt kerítettek el mellette. A vízivárosi temetőbe temetkeztek a reformkor budai nagyjai, így például Vásárhelyi Pál, a folyamszabályozások vezetője, Vörösmarty leányai (Terézia és Erzsébet) vagy Laszlovszky József városi tanácsnok.Ybl Miklós is tervezett ide síremléket a tehetős Gerliczy Vincének, ez ma a Fiumei úti sírkertben látható. Itt feküdtek Verseghy Ferenc, a papköltő hamvai is, melyeket a temető felszámolása után szülővárosában, Szolnokon helyeztek örök nyugalomra. A vízivárosi polgári temető mellé helyezték át 1797-ben a mai Déli pályaudvar helyén fekvő katonai temetőt is. Itt temették el Hentzi altábornagyot és az 1848-49-es szabadságharc alatt elesett osztrák katonákat, de Hentzi holttestét később átszállították a hűvösvölgyi kadétiskola kertjébe. A vízivárosi temetőn kívül temették el az 1795. májusában kivégzett Martinovics Ignácot és társait is (bár ekkor még maga a sírkert fel sem volt szentelve). Mivel az elföldelés titokban történt, holttesteiket csak jóval később, alapos kutatás után,1914-bentalálták meg. A vízivárosi temetőt 1885-ig használták, de a fővároskimondta, hogy kivételes esetekben tovább is lehet temetkezni benne, így véglegesen csak 1930 elején szűnt meg.A katonai temető része ma sincs beépítve, a nem különösebben gondozott kis erdős területet rendszerint hajléktalanok lakják.

Honvéd emlékmű

Ecce Homo szobor, Városmajor

 

3. Csörsz utcai játszótér, park és sportpálya

A tabániaknak a XVIII. század utolsó évtizedeiben a Gellérthegy alatti, nagyjából a mai Gellért Szálló területén lévő kis temetőt használták: ez azonban a növekvő lakosságnak hamarosan kicsinek bizonyult. 1796-ban új területet jelölt ki számukra a városi tanács: a mai Hegyalja út - Avar-utca - Csörsz-utca– Alkotás út közötti területet. A Hegyalja útnak ezt a szakaszát1936-ig Csend utcának hívták, éppen a közeli tabáni és németvölgyi temető miatt. Mivel a tabáni görögkeletiek se temetkezhettek tovább plébániatemplomuk köré, ők is az új temetőben kaptak egy részt, melyet azért széles árokkal elkerítettek. A tabáni temetőben XVIII-XIX. századi közéletünk szá¬mos jeles személyisége aludta örök álmát, például Virág Benedek költő, Döbrentei Gábor író vagy Lenhossék Mihály orvos és fia, József, a pesti egyetem bonctantanára. Itt temették el eredetileg a Buda 1849-i ostrománál elesett honvédeket és igen sok magasrangú, hős katonatisztet is. A közös sírba helyezett maradványok fölé díszes obeliszket emeltek 1877-ben (ez látható ma a Gesztenyés-kertben), a temető pedig fontos zarándokhellyé és az osztrák uralommal a dualizmusban is szemben állók kedvelt temetkezési helyévé vált. A tabáni temetőben egy 1885. októberi határozat beszüntette az általános temetkezést, de a tanács engedélyével elvétve még temetkeztek benne. Az utolsó temetésre 1916-ban került sor, a sírkert végleges lezárása és a felszámolása pedig 1930-ban zajlott le. A Tabáni temető két nagyobb kápolna-építménye a temető felszámolása után is a helyén maradt, csak a II. világháborúban semmisültek meg. Ma is megvan viszont az egykori közös kegyeleti helyen álló temetőkereszt a Bécsi úton, az újlaki plébániatemplom mögötti kis kertben. 

4. Váci út, West End

Az 1780-as években a régi városfal Váci-kapuja előtti temető megszüntetése után a mai Lipótváros területén, az egykori Újépülettől északra létesítettek a pesti polgárok új temetőt. A Duna áradásainak kitett, mocsaras helyen fekvő temetőt azonban alig pár évi használat után bezárták és új, jobb adottságú területet kerestek: ez lett a mai Váci út – Lehel utca és a vasúti sínek közötti városrész tágas mezeje. Ebből kaptak kisebb részt a görögkeletiek a Váci úti oldalon, illetve a katonaság számára a temető keleti oldalán hasítottak ki egy külön parcellát. A keresztény vallásfelekezetek által használt polgári temető az egykorú visszaemlékezések szerint a XIX. századi Pest legnagyobb és legszebb sírkertje volt, ahol a parkszerű környezetben egymást érték a díszes síremlékek. A Váci úti temetőt 1847-ig, a Kerepesi úti köztemető megnyitásáig használták, kivéve a sírboltokat, amelyekben tulajdonosaik tovább is temetkezhettek. A temető végleges megszüntetését és a sírboltok betömését a pestvárosi tanács 1873-ban rendelte el. A Váci úti keresztény temető közelében volt a zsidók temetője is, amely nagyjából a mai Ferdinánd-híd közepe táján feküdt. A Váci út mentén fekvő temetők sorsa példázza talán leginkább azt, hogy a fejlődő város hogyan terjeszkedett egyre kijjebb: ma itt semmi nyoma az egykor oly csodálattal emlegetett sírkertnek, a keresztek helyén bevásárlóközpont és piac áll vagy vasúti kocsik robognak el.

5. Kálvária tér

A növekvő józsefvárosi lakosság számára a XVIII. század végén a Kálvária-dombon, nagyjából mai Kálvária tér helyén nyitottak egy új temetőt. Azért itt, mert korábban, az 1740-es években egy barokk kálvária épült fel ide. Ezt egyébként a férjét hirtelen felindulásból megölő Wistner Schwartz Anna Mária alapította, aki vezeklésül felajánlotta e célra teljes vagyonát. (A barokk kálváriakápolna ma is megvan, miután 1894-ben városrendezési okokból lebontották, az Epreskertbe került és ma is ott áll, raktárként.) A Kálvária mellé szívesen temetkeztek, így alakult ki az első józsefvárosi temető. De a kis terület hamar megtelt, így 1755-ben már be is záratta a városi tanács. A temető véglegesen1818-ban szűnt meg, az új temetkezési hely a mai józsefvárosi pályaudvar helyén lett. 

Összesen 1 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint


...honnan lettek itt, mikori adatok összerakva?
Az epreskerti Barokk Kálvária Strobl Alajos révén került az Epreskertbe és persze nem raktár, hanem restaurált műemlék, gyakran használt kiállítótérrel. Jelenleg Terézváros legöregebb álló épülete. Tíz évvel ezelőtt lett újra átadva, egy jelentős rendbehozatal után, amit a Budapesti Városvédő Egyesület szervezett és sponzorokat is szerzett az akkor 100 milliós munkához.



Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó