2017. március 7. 15:14

Több, eddig nem ismert tényre derült fény a Néprajzi Múzeum Kossuth téri épületével kapcsolatban. Épülettörténeti sétán mutatták be a palota történetét; ennek során kiderült, melyik terem őrzi eredeti szépségét, de sikerült megcáfolni egy évszázados legendát is.

Írta: Bukovszki Péter; fotók: Kozics Júlia

 

A Kossuth tér északkeleti részén, az Országházzal szemben álló hatalmas palotát mindenki ismeri: a legtöbbek számára ez ma a Néprajzi Múzeumot jelenti, esetleg a Nemzeti Galériát, 1973-ig ugyanis utóbbi intézmény működött itt. 

Az igencsak fontos helyen álló épület sorsa számos érdekességet rejt: ezeket is megismerhették azok a látogatók, akik részt vettek a múzeum napján megrendezett épülettörténeti sétán, amelyet Árva Judit muzeológus vezetett. 

Sokan tudják, hogy a Néprajzi Múzeum eredetileg nem kiállítótérnek épült: 1896 és 1948 között ugyanis az igazság szolgálatában állt. A Kúriaként is emlegetett épület eredeti, hivatalos neve azonban nem ez, hanem Igazságügyi Palota, a különbség pedig nem véletlen. A Magyar Királyi Kúria (a legfelsőbb bíróság elődje) ugyanis csak az egyik lakója volt a palotának, rajta kívül itt volt a székhelye a Budapesti Királyi Ítélőtáblának, a Királyi Főügyészségnek és a Koronaügyész Hivatalának is. 

Az igazságszolgáltatást jelképező épület elhelyezése szimbolikus: a szemközt álló, törvényhozást megtestesítő Országházzal együtt két, egymástól elvileg független hatalmi ágat jelenítettek meg (a harmadik, a végrehajtás ága jelképesen a Várban, a Sándor-palotában, a miniszterelnök rezidenciáján volt). 

A Néprajzi Múzeum főhomlokzata és a 2. emeleti előadóterem eredeti bútorzata

Évszázados legenda

Létezik egy népszerű, szintén a Parlamenttel kapcsolatos elmélet a palota építéséről. Sokan úgy tudják: az Igazságügyi Palota Hauszmann Alajos által tervezett épülete az országházra kiírt tervpályázaton a második díjat elnyert pályamunka volt, ezért építették oda, ahol áll. Ez azonban nem teljesen igaz.

A palota tervezésére ugyanis – a parlament épületével ellentétben – nem írtak ki pályázatot, mivel az akkori igazságügy-miniszter, Szilágyi Dezső 1891 novemberében egész egyszerűen megbízta Hauszmannt a feladattal. A tévedést az okozhatta, hogy Hauszmann az időközben kiírt parlamenti pályázaton is elindult, ráadásul „Patres conscripti” jeligéjű terve valóban II. helyezést ért el, ám az eredményhirdetés idején ő – a már előbb említett miniszteri megbízásból – már két éve dolgozott az Igazságügyi Palota tervein.

A két munka azonban természetesen nem független egymástól, ezt az is bizonyítja, hogy Hauszmann (saját bevallása szerint) a tervezéskor figyelembe vette az időközben győztes Steindl-féle épület stílusát, és az igazságügyi épületet igyekezett úgy alakítani, hogy az ne rivalizáljon az Országház épületével, inkább ellensúlyozza, kiegészítse azt.


A díszterem gazdagon díszített karzata és mennyezete

Díszek – az igazság szolgálatában

A palotának nem csak a külső, de a belső kialakítását is Hauszmann tervezte, a termektől kezdve egészen a legapróbb díszecskékig. Mivel a bíráskodás – az irodák mellett – tárgyalótermeket is igényelt, az építész sok ilyen célú helyiséget is elhelyezett az épületben, közülük mára azonban csak néhány maradt meg. 

Ennek oka, hogy az eredeti teremfelosztás múzeumi célra tökéletesen alkalmatlan volt, az alaprajzot az évek során ezért teljesen átszabták, sok termet egybenyitottak. Emiatt a házban ma már csak néhány terem őrzi az eredeti hauszmanni formát: az egyik ilyen nem más, mint a hatalmas, 24 méter magas előcsarnok (aula), amely olyan harmonikusra sikerült, hogy már elkészültekor is széles körű elismerés és csodálat fogadta, s ez az azóta eltelt 126 évben sem változott. Hauszmann ugyanis fantasztikusan ötletes és szép megoldással, szerteágazó lépcsősorokkal és árkádokkal kötötte össze a szinteket, mindezt színes üvegablakok keretezik és Lotz Károly monumentális, Justitia diadalát ábrázoló mennyezeti freskója koronázza meg. 

Az igazság római istennőjének alakja az aulában még egy helyen megjelenik, méghozzá a bejárattal szemközti lépcsősor tetején: itt állt ugyanis egykor az istennő négy méter magas, tizenkét tonnás márványszobra, Stróbl Alajos munkája, amelyet 1950-ben távolítottak el, ma a Kúria Markó utcai épületében található, megcsonkítva, trónusa helyett egyszerűbb kőtalapzaton. A Kossuth téri palota aulájában a szobrot egy róla készült kép helyettesíti. 

Az eredeti díszítést őrző termek közül a második emeleten található egyik előadóterem a legjelentősebb. A helyiségbe belépve az embert döbbenetes látvány fogadja: a terem ugyanis – néhány részlettől eltekintve – időkapszulaként őrzi 1896-os formáját; pontosan úgy, ahogyan azt Hauszmann annak idején megálmodta. Az ő kezét dicsérik a stukkók, díszfestés és a bútorzat is, amelyen itt-ott még fellelhető a székek eredeti bőr borítása. Egy fontos részlet azonban nem stimmel: a széksorok mögötti falon feltűnően üres, falba épített képkeret ásít: Ferencz József hiányzó portéjának helye. A termet egyébként az mentette meg az átépítéstől, hogy kialakítása alkalmas volt arra, hogy előadóteremként funkcionáljon, ezért a későbbi korok is ennek használták.

A harmadik fontos helyiség az előcsarnok főhomlokzati oldalán, az első emeleten található díszterem, amely szintén Hauszmann munkája. A csiszolt márvány- és műmárvány borítású, majd 200 négyzetméteres karzatos helyiség az épület egyetlen olyan terme, amelyik két emeletet fog át: 12 méter magas. Bútorzata sajnos megsemmisült, ám fekete kandallói, a mennyezet kazettás boltozata és a rengeteg díszítés, aranyozás ámulatba ejtően szép és harmonikus, ezzel együtt egyáltalán nem kelti nehézkesség, túldíszítettség érzését. A kandallók fölötti tükrök azonban itt is árulkodók: Ferenc József és felesége portéit szintén 1950-ben távolították el innen, azóta a látogató az uralkodók helyett önmagát csodálhatja a falakon.

A költözés

Az épület mai funkciójában csupa ellentmondás, hiszen kialakítása és a díszítések nagy része is az igazságszolgáltatással kapcsolatos szimbólum, a benne található intézmények – a ház kétharmadát elfoglaló Néprajzi Múzeum és a déli szárnyban található Politikatörténeti Intézet – nem szakmai, hanem politikai döntések folytán kerültek ide. A Néprajzi 1973 óta küzd a palota múzeumi célokra alkalmatlan belső tereivel, amit a kiváló és ötletes kiállítások ellensúlyoznak ugyan, de feledtetni mégsem tudnak. A tárgyak jó része kiállítótér hiányában raktárakban pihen, a költözés ezért szakmai szempontból is jogosan felmerülő igény. 

Jelenleg úgy tűnik azonban: a probléma hamarosan megoldódhat, a múzeum a Liget Projekthez kapcsolódóan két új épületet kaphat. Az egyik, Szabolcs utcai helyszín raktár-illetve restaurációs bázis lesz, a másik, tényleges kiállítótér pedig a mai Ötvenhatosok terén épülő új, íves, formabontó múzeumépület lesz. A PestBuda Kemecsi Lajos főigazgatótól megtudta: a Néprajzi Múzeum új épületének kialakítása során szorosan együttműködnek a tervezőkkel és nemzetközi folyamatokat is figyelembe vesznek, ezért az intézmény új székhelye pontosan olyan lesz, amilyenre szükségük van, a jövőben tehát a mainál jóval kevesebb kompromisszumot kell majd kötniük. 

A költözés azonban még a jövő zenéje: a folyamat akkor indulhat el, ha az új épület már elkészült, ami 2-3 éven belül valósulhat meg, ekkor hagyhatja el az intézmény a Kossuth téri palotát, amit a Kúria kap majd vissza.

Összesen 1 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint


Találhattak volna egy felújítandó régi épületet a Néprajzi múzeumnak! De akár a Hungária körúti most felújított szecessziós épület is jobb lett volna, mint amit a Ligetbe terveztek. Ott egyben tönkreteszik a rondó szökőkút helyszínét is.



Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó