A játszótér a modern nagyvárosok találmánya, alapvetően XX. századi jelenség. Budapesten az I. világháború előtt csak három volt belőle, néhány létesült a '30-as években, de igazából csak a Kádár-korszakban lett a fővárosi utcakép szokványos része.

De mi az, hogy játszótér? Mert hát játszani bárhol lehet.

Például itt, a régi Tabánban 1914-ben egy kis füves folton. (Fotó: Fortepan)

Vagy szerencsésebbeknek a szépen ápolt kertben, matrózblúzban, hintósat (1909). (Fotó: Fortepan)

De jó a ház belső udvara is, ha éppen labdázni szeretnének (Óbuda, 1927). (Fotó: Fortepan)

Vagy megteszi egy nagyobb terasz is, ha van egy jó kis járgány, Budapest, XI. kerület, Eszék utca, 1936. (Fotó: Fortepan)

De azért az igazi mégiscsak a játszótér. Az egyik első és legnépszerűbb ilyen hely a Gellért-hegy déli lejtőjén létesült, a Gellért fürdő közelében. Tudják, ez az, ahová Mosonyi Alíz szerint éjszaka az óriások is kijárnak játszani… Míg a gyerekek homokoznak, a mama egy csinos, bajszos tiszttel hetyeg (Gellér-hegy, 1931). (Fotó: Fortepan)

Erős kép: néhány hónapja ért véget a háború. Az élet megy tovább, játszani pedig kell (Horváth-kert, háttérben a Krisztina körút szétlőtt házaival, 1945). (Fotó: Fortepan)

Itt a szép új világ, a béke korszaka. A TV-székház előtt is homokozó! Gyerek van elég: a Ratkó-korszak elég jelentősen megdobta a születésszámot. De vajon mi történhet itt éppen? (Szabadság tér, 1955) (Fotó: Fortepan)

A játékválaszték elég szűkös: viszont jó sok a pad, ahonnan felügyelni lehet a gyerekeket. Se árnyék, se kerítés (Belváros, Apáczai Csere János utca, 1961). (Fotó: Fortepan)

A telepen sok a gyerek, de kevés a hinta. Meg a többi játékból sincs sok. Viszont ha ezen a sóderes talajon elesel, tuti tele lesz a sebed kis éles kavicskákkal (Fiastyúk utcai lakótelep, 1964). (Fotó: Fortepan)

Azok az átkozott westernfilmek! Hát nem azt utánozza a gyerek még lenn a téren is?! (Balassi Bálint utca, 1966) (Fotó: Fortepan)

A köztársaság tér volt ez egyik első hely, ahol játszótér létesült Budapesten. Ezek a gyerekek itt pedig egy csodás vitorláshajóban ülnek, és a végtelen óceánon tartanak az új kalandok felé, ez egyértelmű. Nem kell túlvariálni a dolgot: elég néhány fatönk, a többi a képzelet dolga. Manapság ilyen megoldások már csak a Waldorf-ovik kertjében vannak (mai nevén II. János Pál pápa tér, 1968). (Fotó: Fortepan)

A játszótér jó terep arra is, hogy a modernitás merész formáit megvalósítsák a tervezők. Ezen a hullámos izén biztos jó lehetett végigmenni, de a medenceszerű izé elég veszélyesnek tűnik (József Attila-lakótelep, 1968). (Fotó: Fortepan)

Azok a jó fémjátékok azon a jó kis betonon! Reméljük, valaki eltett néhányat emlékbe ezekből a fémgömbökből, űrhajókból! És vajon a (valószínűleg a közeli Dunát idéző) kecses betonhullámok hol végezték? (Jászai Mari tér, 1968) (Fotó: Fortepan)

A klasszikus fémgörgős csúszda! Ez tényleg nagyon dizájnos volt, és elég gyors is! A 2000-es évek elején még megvolt a Diószegi úti parkban játszótér-történeti érdekességként is megjelölve, de aztán a 2011-es felújításkor nyoma veszett (XI. kerület, 1968). (Fotó: Fortepan)

És a mókuskerék! Manapság sehol sem látni: netán már nem EU-konform? (Maros utca, 1968) (Fotó: Fortepan)

Na igen, és a generációs konfliktusok… Néha a nagyfiúk ma is elfoglalják a mászókát (Klauzál tér, 1975). (Fotó: Fortepan)