Szobrokat, grafikákat és festményeket vonultat fel Borsos Miklós szobrászművész gyűjteményes kiállítása, amely péntektől látható Budapesten, a Várkert Bazárban.

Gyutai Csaba, a Várkert Bazár ügyvezető igazgatója a csütörtöki megnyitót megelőző sajtótájékoztatón emlékeztetett arra, hogy az intézmény és a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány (Kogart) legutóbbi közös kiállításán Kondor Béla munkásságát mutatták be. A most nyíló tárlaton a 20. századi magyar szobrászművészet egyik meghatározó alakjának munkásságát tárják a közönség elé. 

Borsos Miklós festőnek készült, de hamar áttért a szobrászatra: utolsó festményét 1933-ban készítette feleségéről, majd a grafika és szobrászat felé fordult. Művészeti munkásságára jellemző, hogy egyfelől egyszerű szimbolikával és formákkal dolgozik, másfelől összetett és bonyolult, a reneszánsz és az európai szobrászat klasszikus hagyományait és mesterségbeli tudását követő alkotásokat hozott létre. Tanárként pedig a magyar művészetben meghatározó tanítványokat nevelt – emelte ki az ügyvezető igazgató. 

Fertőszögi Péter művészettörténész, a Kogart kuratóriumának elnöke elmondta, hogy a tárlat tematikailag és kronologikusan teljes áttekintést nyújt Borsos Miklós művészetéről a korai, archaikus szemléletű munkáktól az organikus absztrakciót képviselő alkotásokig.

A tárlat a festői életmű bemutatásával indul, majd a szobrászati életmű következik. Mint Fertőszögi Péter kiemelte, Borsos Miklós a nagyszebeni kőfaragókat figyelve sajátította el a szobrászat alapjait, Győrben az aranyműves műhelyben segédkezett, megcsodálta a reneszánsz szobrokat Firenzében, és a természetet tanulmányozta Tihanyban. Az 1930-as évek elején kezdett el rezet domborítani, ebből jött a csak rá jellemző technika, amely korai szobrászati munkáin érhető tetten. Szobrászati pályakezdését jellemzik archaizáló alkotásai, a kiállításon is látható portréfejek, valamint torzók, amelyek az ókori kelet és görögség világába vezetnek vissza. 

Az 1940-es évek elején kezdődő tihanyi korszak a második világháború után virágzik ki és egész életművét meghatározza. Tihanyban fedezi fel az állatokat, növényeket, azt a régi falusi környezetet, amely még a bivalyokhoz, lovakhoz és a szőlőművelő földművesekhez kötődik. 

Életművének legjelentősebb részét kitevő úgynevezett organikus szobrai az 1960-as, 1970-es évekre datálhatók. Ekkor készültek legfőbb márványszobrai, amelyek többek között az univerzumhoz, a teremtéshez, a születéshez vagy a jó és a rossz ellentétéhez fűződnek. Borsos Miklóst az élet igazságai foglalkozatták, és ezeket a témákat alakította szoborrá – emelte ki a művészettörténész.

Külön szekcióban mutatják be Borsos Miklósnak a zenéhez fűződő viszonyát, amely egész életében meghatározó szerepet töltött be.  

A szeptember 24-ig látogatható tárlatot a görög-római mitológia témája zárja, amely az 1970-es, 1980-as években érdekelte a művészt. Azok az alakok és figurák foglalkoztatták, köztük például Odüsszeusz és Orpheusz, akiknek az életben meg kellett küzdeniük valamiért vagy szembe kellett szállniuk a sorsukkal. 

Fertőszögi Péter hangsúlyozta, hogy több mint négy évtizede nem rendeztek ilyen jelentős és átfogó bemutatót a művész alkotásaiból. Utoljára 1976-ban láthatott Borsos Miklós-tárlatot a főváros közönsége a Magyar Nemzeti Galéria jóvoltából a művész 70. születésnapja alkalmából.

(MTI)