2017. december 18. 14:00

Mostantól emléktábla is hirdeti a Váci úti indóház jelentőségét.

A Magyar Közlekedési Közművelődésért Alapítvány elhatározta, hogy az 1866. július 30-án átadott és augusztus 1-jétől a pesti Széna – ma Kálvin – tér és Újpest között menetrend szerint közlekedő lóvasútnak – egyben a fővárosi közúti vasúti közlekedés kezdetének – emlékét méltó módon hirdető emléktáblát állít. Az Angyalföld és Újpest határánál álló, Wagner János építész által emelt egykori végállomási épület külső falán elhelyezendő emléktábla avatására – az „utód” villamosvasút megindulásának 130. évfordulója előtt tisztelegve december 13-án került sor.

A már-már meseszerű kis kastélynak is beillő ház a vasúti híd szomszédságában áll több mint másfél évszázada, műemléki védettséget élvez. Élete legnagyobb részben városi közlekedésünk múltjához kötődik, kezdetben a lóvonatok személyzete és utasai, majd a millennium évétől a villamosvasúti üzem dolgozói „lakták”.

A pesti Széna térrel kapcsolatot biztosító lóvasút vonalának északi végén e díszes indóház a telektulajdonos Wagner János építész tervei szerint készült. Az építész 1866-ban bérleti szerződést kötött a lóvonatot építtető, majd üzemeltető Pesti Közúti Vaspálya Társasággal, 1869-ben pedig tulajdonjoga is ez utóbbi vállaltra szállt. 

Az indóházban több forgalmi személyzeti helyiség, váróterem és vendéglő állt. Duna felé nézett a földszinti étterem nagyterme, keleti feléről volt megközelíthető a kávéház és billiárdterem. Itt állt a söntés és a konyha is. Emeletén több kisebb szoba és lakás mellett szintén a Dunára néző kilátással a bálterem kapott helyet, ahol „civil” közösségi rendezvényeket, például műkedvelő színielőadásokat tartottak. Talán éppen ennek jelképeként kerültek a ház homlokzatára a máig titokzatos maszkok…

A ház mellett álltak a lóvasúti üzemhez elengedhetetlen kocsiszíni csarnokok, a lovászmesteri lakás, istállók és egyéb kiszolgáló helyiségek. 1868-tól átszállóhellyé minősült a végállomás: innen indult a megyeri, majd 1872-től Újpesten át a rákospalotai lóvonat. 

1878-tól teljes fővárosi lóvasút-hálózat birtokában „Budapesti” előnévvel továbbélő Közúti Vaspálya Társaság újpesti vonala fejlesztése mellett gondot fordított az épület modernizálására is, felújították és légszeszvilágítással látták el. 

1896-ban a lóvonatokat a villamosvasút váltotta fel, ekkor épült a házzal szemközti kocsiszín első része. A megmaradó indóház újabb átalakításokon esett át, továbbiakban villamosvasúti alkalmazottak „lakták”. Idővel nyilvános helyiségeit is bekebelezte a mindenkor villamos-üzem. 1958 és 1961 között műemléki szintű felújításon esett át Borsos László tervei alapján.

Jelentős fordulatot hozott a 3-as metró újpesti szakaszának építése, mikor is a Váci úti villamosjáratok 1982-ben megszűntek. A ház ezután a BKV kishajózási csoportját szolgálta, majd e funkcióját is elvesztve fővárosi tulajdonba került, és értékesítették. Új tulajdonosától 1999 tavaszán vásárolta meg a teljesen leromlott állapotú épületet Kenéz Attila, Gecse Tamás és Voloscsuk András, akik hozzáláttak műemléki szintű felújításához Kemény Mária művészettörténész segítségével. 

Az indóház azóta ismét a környék patinás „ékszerdobozaként” töri meg a Váci út forgalmát, s mostantól emléktábla is hirdeti jelentőségét, fővárosi, egyben hazai közlekedéstörténetünkben betöltött kiemelkedő szerepét.

(Forrás: közlemény)


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó