Múltidéző
2018. június 21. 09:03

Tudta, hogy 1948-ig fizetős volt a Margit-sziget? Előbb magántulajdonban, majd a főváros tulajdonában állva is fizetni kellett a tömegeknek a sziget meglátogatásáért.

Írta: Domonkos Csaba
 
A régebbi újságcikkeket bogarászva érdekes adatokra lehet bukkanni. A Szabad Nép 70 évvel ezelőtt, 1948. június 19-én egy rövid kérdést tett fel a „Telefonriportok” rovatban: 
 
„Amióta nincs belépődíj, többen járnak a Margit-szigetre?
— Sokkal többen. Még a rossz időjárás ellenére is szemmel láthatóan benépesedik a sziget. Kora este sok munkásasszonyt látni, gyerekekkel.”
 
Sajnos azt nem írják, hogy kit is kérdeztek, de vélhetően egy szigeti illetékest. De miért is nagy hír az, hogy nem kell fizetni a Margitszigetre való belépésért? 
 
Azért, mert 1948 június 10-ig a Margit-sziget – a Tanácsköztársaság 1919-es uralmának időszakát leszámítva – fizetős volt. A szigetre 1900-ig, a Margit híd szárnyhídjának átadásáig csak vízi úton, hajóval vagy csónakkal lehetett eljutni. A szárnyyhíd átadása nemcsak azért volt jelentős, mert egyszerűbben lehetett eljutni a szigetre, hanem azért is, mert ekkor csökkentek a belépti díjak, és bérleteket is bevezettek. A sziget 1908-ig magántulajdonban állt, akkor vásárolta meg a Főváros Habsburg József főhercegtől, József nádor unokájától. Ennek ellenére a belépésért továbbra is fizetni kellett, és 1918-ban, amikor a hídvámot eltörölték, akkor sem szüntették meg a belépőt a Margit-szigetre. A Tanácsköztársaság bukása után itt is visszaállt a régi rend, azaz a belépés díjköteles volt.
 
A II. világháború után, amikor mindenki egy szabadabb, demokratikusabb világot várt – ami helyett kiépült a kommunista diktatúra –, egyre többen sürgették, hogy a Margit-sziget is legyen ingyenes. 1947-ben a Haladás című újság tudósítója a „Manci” pontonhíddal kapcsolatban – ami újra elérhetővé tette a szigetet a szárazföldről – így méltatlankodik: 
 
„A természet mindenkié, tehát kell, hogy a Margitsziget mindenkié legyen, mert — bármily csodálatosan hangzik —még ma, a demokráciában igen sokan vannak, akiknek nem áll módjában 1 F 50 fillért fizetni egy kis természetért, egy korty friss levegőért. A Margit-sziget ma is csak azoké, akik megfizethetik a belépődíjait.”
 
A Manci híd, amely újra összekötötte a Margitszigetet a szárazfölddel. (1945) Foto: Fortepan.hu 
 
1946. november 18-án  arról írt a Kossuth Népe, hogy a VI. kerületi „jószándékú nők” heti 100 gyereket akartak vinni a Margit-szigetre strandolni, és micsoda tortúrát kellett kiállniuk, míg a Közmunkatanács elnöke engedélyezte az ingyenes belépésüket a szigetre. 1947-ben a Fővárosi Közmunkák Tanácsának (ekkor még létezett ezen intézmény) elnöke a háborús károk helyreállításának költségeivel magyarázta, hogy még fizetni kell: „Ismeretes, hogy a Margit-sziget újjáépítése is szerepel a hároméves tervben. Elhatároztuk, hogy a lerombolt, összetiport, kifosztott szigetet minden külföldi tőke nélkül, a saját erőnkből felépítjük. Ezért van szükség arra, hogy az idén még belépődíjat szedjünk. A szakszervezeti tagok részére kedvezményes jegyeket bocsátunk ki.”
 
1948 júniusában azonban eltörölték a belépőjegyet a szigetre, onnantól az újjáépített Margot hídon, illetve 1950-től már az Árpád hídon keresztül is bárki ingyenesen beléphetett. Ez azonnal meg is látszott a forgalomban: a Szabad Nép 1948. augusztus 20-i száma már a „Meghódított Margitsziget” címmel közölt írást arról, hogy hétvégente duplájára nőtt a sziget forgalma, sőt az év augusztus elsején százezer ember szórakozott a már ingyenes szigeten.

Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó