Múltidéző
2018. június 23. 07:54

Lassú folyamat volt az első Erzsébet híd megvalósulása. Csodálatos híd született, ám ehhez le kellett bontani a pesti óváros számos házsorát és a régi városházát is. Itt a története!

Most 125 éve, 1893. június 18-án fogadták el azt a törvényt, amely Budapestet XIX. századi nagyvárosból XX. századi világvárossá változtatta. 

A törvény, az 1893. évi XIV. törvénycikk egyáltalán nem hosszú, mindössze 6 paragrafus, mégis olyan hatása volt Budapestre, mint anno az 1836. XXVI. törvénycikk, vagy az 1870-es X. törvénycikk. 

Miről is szólnak ezek a törvények? Hidakról. Hidakról, amelyek megteremtették Budapestet, megteremtették a Duna két partján felépülő világvárost. 1836-ban az első állandó pest-budai Dunahídról és a közteherviselésről szült a törvény, az 1870-es egy új híd, a Margit híd, a Nagykörút és az Andrássy út, valamint az egész egységes városfejlesztés alapját megadó pénzügyi keretekről, azaz egy valódi főváros kiépítéséről, míg az 1893-as két új hídról. Két olyan hídról, amelyre égetően szüksége volt Budapestnek, és amely biztosította, hogy a XX. századra Budapest valódi világváros legyen. 

A Margit híd északon biztosította a gyors és kényelmes kapcsolatot, mind a személy, mind a teherforgalomnak. Attól délre állt a Lánchíd, amely azonban az 1880-as évekre egyszerűen tönkrement. Hiába volt korának, az 1840-es éveknek legmodernebb, legjobban megépített lánchídja, az akkori technológia nem tudott többet, és ez a rohamosan fejlődő XIX. század végén nem volt elég. A hídban felhasznált anyagok nem bírták a megnövekedett forgalmat, és egyes részei tönkrementek. A híd sürgős megerősítésre, átépítésre szorult, annak ellenére, hogy már ekkor korlátozták a Lánchíd forgalmát. A híd lezárása és átépítése viszont újabb híd vagy inkább hidak nélkül elképzelhetetlen volt. 

Melyik is volt e két híd? Az egyik a helyéről Eskü térinek nevezett híd, a másik szintén a földrajzi elhelyezkedésére utaló Fővám téri híd. Azaz az Erzsébet és a Ferenc József (Szabadság) híd. 

Eskü tér a XIX. század végén (Fotó Fortepan.hu Budapest Főváros Levéltára. )HU.BFL.XV.19.d.1.07.177 )

 

A törvény meghatározta, hogy milyen forrásból épüljön meg a két híd. Egyrészt még mindig az 1870-ben felvett városfejlesztési kölcsönből, másrészt a hidak hídvám-jövedelméből, hiszen ekkor még fizetni kellett a meglévő két hídon a Margit és a Lánchídon. Ennek alapján a törvény kimondja, hogy:

„2. § Az előző §-ban felsorolt összegekből:
a) a fő- és székváros I. kerületi Rudas-fürdő előtti teréről a IV. kerületi eskütéri róm. kath. plébánia-épületnek vezető Dunahid;
b) az I. kerületi Sáros-fürdőtől a IX. kerületi vámház-körut irányában vezető Dunahid épitési költségei fedezendők (…)”

A törvény további rendelkezései pedig a Belváros teljes átépítése felől rendelkeznek. Ugyanis a két híd közül az egyiknél, a Eskü térinél volt egy kisebb gond. Nem vezetett hozzá semmiféle út, sőt a teljes pesti belváros, beleértve a pesti városházát és a Belvárosi Plébániatemplomot, útban volt.

A Fővám téri hídnál egyszerűbb volt a helyzet. Pesten ott volt a Fővám tér és a körút, míg Budán egyszerűen semmi sem volt, üres, beépítetlen területre vezetett a tervezett híd, amelynek a város déli területein történő áruszállításban látták a fő szerepét, illetve abban, hogy megnyitotta az utat a Gellérthegy déli oldalának fejlesztése előtt. 

A Belvárosba tervezett, az Eskü tér környékére tervezett híddal azonban sokkal több probléma volt. Egyrészt a Duna itt a legkeskenyebb a fővárosi szakaszon, ami nem a legkedvezőbb, bármennyire is úgy gondoljuk, hogy rövidebb hidat egyszerűbb építeni. A keskeny szűkületet ugyanis a város vezetői nem kívánták a vízben álló pillérekkel tovább csökkenteni, félve a jégtől és az árvíztől, így itt közel 300 métert kellett volna áthidalni. A világ legnagyobb nyílású hídja is csak alig haladta meg ekkor az 500 métert.

A Belvárosi Plébániatemplom környezete 1900-ban (Fortepan.hu Budapest Főváros Levéltára. HU.BFL.XV.19.d.1.06.018)


Másrészt Budán ott volt a Gellért-hegy, illetve a Tabán zegzugos szűk utcái, Pesten pedig, ahogy írtuk,a teljes belváros. Emiatt korábban már azt is fontolóra vették a fővárosi vezetők, hogy ide csak egy gyalogos hidat építenek, azaz a hídra villamossal, szekérrel vagy omnibusszal nem lehet volna felhajtani.

Ezt az elképzelést elvetették, inkább a sűrűn álló, de alacsony, kisvárosias házakból álló Belváros teljes átépítését választották. A törvény ezért részletesen szól a kisajátításokról és az átíépítendő területről. A fő cél az volt, hogy a Hatvani utcát, a mai Rákóczi utat a Dunáig, illetve a hídig kiépítsék, ezért rengeteg házat, utcát, teret tüntettek el, beleértve a pesti Városháza emeletes tornyos épületét is. A belvárosi templom megmaradt. Nem azért, mert a műemlékvédelem közbeszólt, hanem mert elfogyott a pénz. 

A törvényi felhatalmazás birtokában nemzetközi pályázatot írtak ki még 1893-ban. A Fővám téren Ferencz József 1896. október 4-én hidat avathatott, megvalósult Feketeházy János csodás hídterve; de az Erzsébet híd felavatására, részben a belvárosi átépítések miatt még tíz évet, 1903-ig várni kellett. 


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó