Múltidéző
2018. augusztus 7. 12:48

1863. augusztus 4-én Buda városa díszpolgárrá választotta Ganz Ábrahámot. A város a magyar ipar egyik legfontosabb szereplőjét tüntette ki e címmel, aki nemcsak a vasútnak gyártott kerekeket, hanem a városban is számos épülethez készített kiváló vas alkatrészeket.

Írta: Domonkos Csaba

 

1863-ban a „Ganz” még nem az a hatalmas vállalatóriás, ami a XIX. század végére lett, hanem egy öntöde Budán, akkoriban költözött az új épületébe a mai Bem utca 20. alá, az 1862-ben megnyílt csarnokba. 

Ganz legfontosabb találmánya a kéregöntésű kerék, amellyel elérte azt, hogy a vasúti kerekek külseje kemény, míg a belső részei – vashoz mérten – rugalmasabbak, így ideális volt vasúti kerekekhez. Azonban Ganz Ábrahám öntödéjéből nem csak vasúti kerekek kerültek ki – tegyük hozzá – tízezerszámra, hanem egyéb termékek is, így például korlátöntvények a Lánchídhoz, de gyártott ágyúgolyókat is a Honvédség részére a szabadságharc alatt.

Ganz Ábrahám 1814. november 6-án született Svájcban, közelebbről a zürichi kantonban található Unter-Embrach községben. Tizenhét évesen állt be öntőinasnak, majd 1836-ban a kor szokásának megfelelően külföldre, külföldi öntödékbe indult vándorútra. Sokfelé megfordult, Pestre 1841-ben érkezett, és jelentkezett a József Hengermalomba, amelyet Széchenyi István kezdeményezésére alapítottak. Itt az öntödében kapott munkát, amit 1843-tól vezetett is. Ekkor érte az a baleset, amely miatt fél szemét elvesztette, és ekkor mondta, hogy „A fél szem oda, de az öntés sikerült”.

A Hengermalom öntödéje nem csak a malmot látta el, hanem külső megrendeléseket is teljesített. Bár a Hengermalomban nagyon megbecsülték, 1844-ben kilépett és önállósította magát. Döntésében az is motiválta, mert úgy érezte – tegyük hozzá jogosan –, hogy a javadalmazásánál (ekkor már nemcsak fizetést, de százalékot is kapott a nyereségből) becsapták. Budán telket és házat vásárolt, majd 1845-ben alapította meg vállalkozását, amelyre a városi tanács január 24-én adta meg  az alapítási engedélyt.

Azzal,  hogy Ganz önálló lett, egy nagyhatalmú embert haragított magára, mégpedig Széchenyi Istvánt, aki mindenáron el akarta érni, hogy Ganz térjen vissza a Hengermalomhoz. Megtiltotta a Hajógyár igazgatójának, hogy Ganznak szenet, illetve vas nyersanyagot szállítson, de Széchenyi azzal is megfenyegette, hogy nem kap megrendeléseket.

A viszony végül Kossuth közbenjárására (aki Széchenyi áskálódásának nyilvánosságra hozatalával fenyegette meg a grófot) rendeződött, és a frissen alakult öntöde is készített öntöttvas elemeket az épülő Lánchídhoz. 

Ganz Ábrahám 1862-1864 között készült bérpalotáját Ybl Miklós tervezte, az épület a főváros második világháborús ostromában elpusztult (Klösz György felvétele). 


Az öntöde szépen fejlődött, sikeres volt a kiállításokon, és nem mellesleg nyereségesen működött. A szabadságharc alatt ágyúkat és ágyúgolyókat öntöttek a Honvédségnek, ami miatt a megtorlások idején, 1849 októberében Ganzot is hadbíróság elé citálták, azonban megmentette svájci állampolgársága.

Ebben az évben megnősült, választottja az akkor 16 éves – Ganznál 19 évvel fiatalabb – Heiss Jozefa volt. 

A forradalom leverése után a termelés visszaesett, újítani kellett. A nagy áttörést a kéregöntésű vasúti kerék hozta meg a gyárnak. Az eljárást nem Ganz találta fel, azt 1812-óta ismerték, de ő volt az, aki továbbfejlesztette és antimonmasszát is alkalmazott. Az eljárás lényege annyi, hogy az így öntött kerekek külső felülete keményebb, míg a kerék belseje – vashoz mérten – puhább. Ganz nemcsak a gyártáshoz, a marketinghez is értett. Bécsben a vasúttársaságoknak azt ajánlotta, hogy két évig használják ingyen az új kerekeket, sőt a hibákat, károkat meg is téríti.

1855-ben Ganz a párizsi világkiállításon érmet is nyert az eljárásával, így a vasúttársaságok – 59 európai társaságnak szállított – egyre szívesebben használták a Ganz-féle kerekeket. 

Az öntöde épülete múzeumként


Az új eljáráshoz új csarnok is kellett, amelyet 1862-ben vettek használatba. Itt gyártották előbb ezer-, végül tízezerszámra a kereket. 1867-ben már a 100 ezer kéregöntésű kerék legyártását ünnepelhették.

A svájci születésű budai öntőmestert, aki vélhetően élete végéig sem tanult meg magyarul, Buda városa büszkén tüntette ki a díszpolgári címmel most 155 éve. 1865-ben pedig a császár is elismerését fejezte ki a sikeres vállalkozónak, aki a világkiállításokon is sorra nagyon jól szerepelt a termékeivel. 

1867. november 23-án nagy vacsorával ünnepelték a 100 ezer kereket: hivatalos volt a vacsorára a családtagokon kívül a gyár összes (ekkor 371) munkása és azok családtagjai. Ganz alkalmazottaitól magas minőségű munkát követelt, de nemcsak jó fizetést, hanem nyugdíj- és betegpénztárt is kínált, így munkásai szerették, amit jól mutat, hogy összesen 64 gyermeknek, a munkásai gyermekeinek volt a keresztapja.

1867. december 15-én szűkebb körben, családjával a vasárnapi ebéd mellől egyszerűen felkelt, elnézést kért, és levetette magát az 1862-ben épített (korábban a gyár területén laktak egy 3 szobás lakásban) Duna-parti palotája emeleti folyosójáról. Az ok máig rejtély, de azt lehet tudni, hogy az utolsó évben betegeskedett és fejfájások is kínozták. A családi élete harmonikus volt, feleségével szeretetben éltek és nevelték két örökbefogadott gyereküket. 

A gyárat a Ganzt által 1859-ben Budára hívott Mechwart András vezette tovább és tette hatalmas, virágzó vállalatbirodalommá. 

Az 1862-ben elkészült öntöde, amelyet természetesen a gyarapodó vállalat gyorsan kinőtt, nem szűnt meg. A II. kerület szívében, a Margit hídhoz közeli üzem 1964-ig működött. Az épületben 1969-ben nyílt meg  az Öntödei Múzeum, amely ma Ganz Ábrahám Öntödei Gyűjtemény néven várja a látogatókat a Bem utca 20. alatt.


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó