Feszty Árpád 1891-ben a Detaille és Neuville által festett, napóleoni csatát ábrázoló körkép láttán döntötte el, hogy ő is készít egy, a század végén Nyugat-Európában népszerű műfajú körpanorámás képet.

Eredetileg az ószövetségi özönvíz témáját akarta vászonra vinni, ám apósa, Jókai Mór javaslatára, aki abban az időben országgyűlési képviselő volt, A magyarok bejövetelét – vagyis  a honfoglalást – választotta munkája témájául. (Feszty Árpád 1888-ban elvette Jókai Rózát, a színésznő Laborfalvy Róza lányát, Jókai Mór nevelt lányát.) Jókai maga is írt regényt, drámát, elbeszélést a honfoglalás koráról.

A körképet, amelynek témájával a nemzeti identitást kívánták kifejezni és erősíteni, az 1896-os ünnepségek egyik központi helyén, a Városligetben akarták bemutatni. A gigantikus mű ügyére megalakult a Magyar Körkép Részvénytársaság, elnöke gróf Andrássy Tivadar, igazgatója Feszty Gyula építész volt. A panorámaképbe Jókai is jelentős összeget fektetett, üzleti lehetőséget is látott a látványosságban. 

A képhátteret Munkács város környékének panorámája adta. Feszty ismerhette a Gesta Hungarorumban megjelenő mondát, miszerint a honfoglaló magyarok Munkácsnak nevezték el a helyet, ahol először megtelepedtek, és ahol az első negyven napjukat töltötték. Popovics Béla munkácsi kutató és tanár szerint Feszty több vidéket is megnézhetett, mielőtt a helyszínt kiválasztotta, ami egyébként méteres pontossággal beazonosítható a képen. (Hogy miképpen, erre később visszatérünk.)

Az alkotó tehát alaposságra törekvő előtanulmányokat folytatott. A 120 méter hosszú, 15 méter magas és 38 méter átmérőjű, több mint 2000 figurát felvonultató mű 1892-től 1894-ig készült. A munkában részt vett több festőművész is, például Mednyánszky László és Ujváry Ignác, valamint az alkotó felesége, az ugyancsak a Müncheni Akadémián végzett Jókai Róza. Ő festette a körképen látható sebesülteket és halottakat. A korabeli munkácsi lapok több ízben is tudósítottak a településükön zajló eseményről. Izgalmas volt számukra a művészek megjelenése a településen. Innen tudható például az, hogy az alkotók két csoportra oszlottak: az egyik Kendereskén táborozott le, a másik Alsó-Vereckén készített vázlatokat.

A mű elhelyezésére és bemutatására egy állandó, „a környéknek is díszére szolgáló stylszerű” épületet kívántak emelni, a mai Szépművészeti Múzeumnak a Városligeti-tóhoz közelebb eső szárnya helyén. Budapest városa aláírta a bérleti szerződést a Magyar Körkép Rt.-vel 1891-ben: „Budapest fő- és székesfőváros, a tanács pártolásával és a kormány beleegyezésével a Városligetnek e kiváló helyét csekély évi bérletért hosszabb évsorra engedte át e vállalat számára.” Kauser József építész és társa egy kör alaprajzú, ablak nélküli létesítményt, úgynevezett rotundát emelt. Az épületben felállítottak egy síneken guruló állványzatot, ami mögé kifeszítették a 120 méter hosszú, 15 méter magas, Belgiumból rendelt 1800 négyzetméternyi vásznat.

Feszty Árpád és a festők a körkép vászna előtt felállított állványzaton 1893-ban (Forrás: Hungaricana)

A határidő nagyon közeli volt ahhoz képest, ahogyan a monumentális művel haladtak. Óriási közérdeklődés várta A magyarok bejövetelét, ami végül 1894 tavaszán elkészült. Az ünnepélyes megnyitót 1894. május 13-án, pünkösdvasárnap 15 órakor tartották. A magyar sikert követően egy körút részeként a londoni világkiállításon is bemutatták a panorámaképet. 1898-ban aztán a főváros határozatot hozott a Szépművészeti Múzeum megépítéséről. A rotundát lebontották, és a körképnek is költöznie kellett. 

Az 1909-ban épített rotunda új helye szintén a Városligetben, a Mutatványos tér 15. számú parcellája, a Meienheroly-féle barlangvasút, a Schöftner-féle lövölde és a Royal Vio-féle mozgóképszínház tőszomszédságában volt. Vagyis a Vurstliban. Az új rotundát a Popper és Grossmann cég tervezte. Abban az időben járunk, amikor hirtelen megjelent és népszerű lett a mozi, így a körképnek riválisa akadt. Főleg abban a közegben, amely a vurstlit látogatta: a cselédlányok, katonák, szegények szabadidejükben inkább választották a filmszínház látványosságát, mint a festményt. A Mutatványos téren, az új helyszínen elkezdődött a körkép kálváriája. 

A részvénytársaságnak egyre több gondja akadt. Felmérték, hogy sem a hely, sem a rotunda nem alkalmas a történelmi mű bemutatására. Az épület beázott, a tetőzet a kisebb szélviharokat is alig-alig élte túl.  A rotundának nem volt vízelvezetője, állt körülötte és alatta a víz. Szűcs Árpád és Wójtowitz Malgorzata könyvéből tudjuk, hogy a gondnoka ezt írta az rt. igazgatóságának ekkortájt: „A Körkép állaga ép, az épület azonban, amely elég hitvány munka, valamint a belső vászonkonstrukció, sajnos rosszak. Azért még ma is agyon kellene verni Popper & Grossmann úrékat. Az épületet ugyanis megnézettem szakértővel, főleg az érdekelt, hogy a Körkép kiszedése hogyan történhetne, mit kellene bontani stb., és akkor konstatálódtak az épület konstrukciós hibái.”

A körkép állaga nem sokáig volt ép. 1917-ben egy nagy eső után az 1914-ben elhunyt Feszty Árpád özvegye és lányuk saját kezűleg próbálta restaurálni a tönkrement, esőfoltos részeket.

Az 1909-ben épített második rotunda 

A teljes restaurálás a szakértők szerint 10-15 ezer pengő lett volna, ám a részvénytársaságnak erre nem volt pénze, hiszen alig akadt látogató. A gondnok 1934-ben feljegyezte: „Nem jön az ördög sem, pang itt, kérlek, minden.” Az igazgatóság propagandamunkát kezdett a turisták és a tanulók becsalogatására. Plakátokat, reklámtáblákat helyeztettek el, népszerűsítő szórólapokat nyomtattak. A turisták száma nőtt, 1934-ben például egyiptomi cserkészek is felkeresték a körképet.

„A jamboree megindult, jön a nép, szinte megszakítás nélkül. Csak jöjjenek is. Tegnap kevés felvidéki jött, ma azonban megindult az angolokkal úgy, hogy se vége, se hossza. Van itt ceylonitól és az industól mindenféle angol náció. Az angol cserevonatot is megfogtam, ma volt az első, 310 személyből álló. Holnap jönnek (!) a horogkeresztes németek csoportja. Minden vonat jönni fog, az ibusz (!) megígérte” – örvendezett a gondnok. 

A propagandamunka kevés volt a megmentéshez. A részvénytársaság nemzeti közadakozási akciót hirdetett. Az Új Magyarság című lap 1935. november 6. számában rövid felhívást tett közzé, amelyben „egy özvegyasszony” támogatást javasol a körkép életben tartására. A felhívási terv sikertelen volt. Csődeljárás, illetve végrehajtás várt a társaságra, amelyre árverést is kitűztek.

Végül 1944-ben egy bombatalálat megpecsételte a sorsát. 730 négyzetméter maradt az 1800 négyzetméternyi körképből. A többi elégett. Belügyminisztériumi engedéllyel létrejött a Körkép Megmentő Bizottság, amely a rotunda maradványait eladta a lerombolt város újjáépítéshez. Pénzgyűjtés indult, ami most sikeres volt: a brit konzulátustól a Magyar–Szovjet Olajművek Rt. igazgatójáig és az államelnökig támogatták az ügyet. A pénzt azonban a bizottság tagjai elsikkasztották.

 A Feszty-körkép egy részlete a restaurálás előtt 

A megmaradt 730 négyzetméternyi vászontekercs ládákba került, a Szépművészeti Múzeumba. Miután az 1970-es évek végén eldőlt, hogy felépítik Ópusztaszeren a Nemzeti Történeti Emlékparkot, döntést hoztak a kép felélesztéséről. A festményt először 1979-től, végül 1991 és 1995 között restaurálták. Henryk Lipowitz lengyel restaurátor az 1980-as évek végén egy tévéműsorban hallott a körképről és arról, hogy pályázni lehet a restaurálására. A wrocławi panorámafestményt sikeresen helyreállító 25 fős Ars Antiqua csoport végül elnyerte a munkát. 

A körkép több mint fele elpusztult, a teljes műről pedig alig maradt dokumentáció. Szerencsére egy katonatiszt az 1930-as években körbefotózta a festményt, így a fekete-fehér üveg diapozitívokon fennmaradtak a jelenetek. Ugyancsak segítségükre volt a Morelli Gusztáv által 1896-ban készített körképmetszet is. A festmény előtti terepasztalról semmiféle hasonló adalék nem maradt, így ezt a szakemberek a körképfestmény műfaji jellegzetességeit figyelembe véve alakították ki. Érdekesség, hogy a Feszty-körképen egyes alakjainak arcvonásait ismert művészek, politikusok adták (így Árpád vezérben Feszty Árpádra, Latorc szláv vezérben pedig Jókai Mórra ismerhetünk rá). A felújítás során a restaurátorcsoport két tagjának arcát is megörökítették. A nőrablás jelenetben ábrázolt asszonynak a csoport egyik hölgy tagja, a zászlót vivő lovasnak a vezető-restaurátor, Henryk Lipowitz kölcsönözte vonásait. Akkor a restaurátorok azt a pontos helyszínt is igyekeztek megtalálni, ahonnan Fesztyék a tájkép vázlatait készítették. 

 A mű egy részlete immár a restaurálást követően 

Erre már az 1995-ös bemutató után került sor. A kilencvenes évekig ugyanis a tudományos-művészeti szakma úgy gondolta, hogy Verecke vidéke látható a képen. A már említett Popovics Béla helytörténész azonban 1996-os ópusztaszeri látogatásakor észrevette a tájkép lankái és városának környezete közötti hasonlóságot. Nemcsak a megjelenés, hanem a kutatómunkák is igazolták a pontos helyszínt, vagyis Munkácsot és annak vidékét.

2013-ban a Munkács keleti részén található Kenderesen felállították a Feszty-panorámakilátót, közepén betonkörben tizenhat trapéz alakú bazalttáblát helyeztek el, amelyeken a körkép gravírozott másolata látható. Így bárki beazonosíthatja a tájat, amit Feszty és társai annak idején vászonra festettek.

Nyitókép: a rotunda a Szépművészeti Múzeum helyén (Fotó: Klösz György, forrás: Hungaricana)