2018. augusztus 29. 14:15

A régi idők Városligetében az élő zene is a szórakoztatás része volt. Több helyen is álltak zenepavilonok, amelyek a Ligetbe érkező tömegek kedvelt célpontjai voltak.

A városligeti zenepavilonok történetéről írt cikket Lovas Dániel a Liget Budapest blogjára. Emlékeztet: a 19. századi parkok legtöbb látogatót vonzó programja a térzene volt. Többnyire katonazenekarok játszottak, alkalmi helyszíneken, a forgalmas sétautak közelében vagy egy-egy nagyobb, táncra is alkalmas tisztáson. Az állandó helyre épített zenepavilonok először az angol parképítészetben jelentek meg. Az 1800-as évek második felére olyan népszerűvé váltak, hogy nélkülük nem is tekintettek egy nyilvános parkot teljes értékűnek.

A zene fontos szerepet töltött be a Városliget történetében is. Kétszáz éven át zeneszó mellett zajlott itt az élet. A térzene, a szabadtéri koncertek hallgatásával összekötött korzózás kedvelt időtöltéssé vált. Ám sokáig hiányoztak a Ligetből a szórakoztató séta célpontjául szolgáló zenepavilonok. Az 1885-ös Országos Állandó Kiállításra emelték az első ilyen építményt az Iparcsarnok előtt létrehozott sétányon. A zenepavilon, ahol naponta katonazenekarok adtak műsort, pillanatok alatt a pestiek egyik legnépszerűbb találkozóhelyévé vált.

A kiállítás végén a pavilonok többségét elbontották. A  hatalmas Iparcsarnokot azonban, a hozzá tartozó létesítményekkel együtt, tartós használatra építették. Így a zenepavilon fennmaradhatott, a kiállítási kerítés elbontása után belépőjegy nélkül is lehetett zenét hallgatni itt, a Stefánia korzó szomszédságában.

Serly Lajos magyar és török történelmi kosztümökbe öltöztetett, nagylétszámú ének- és zenekara Ős-Budavára zenepavilonjában (Vasárnapi Újság, 1896. 32. szám)

 

Az 1896-os Ezredéves Kiállításon újból fontos szerepet kapott az első zenepavilon. A millenniumi kiállítás főútvonala az Andrássy úti főkaputól indult, és miután kettéágazott, egyik ága az Iparcsarnok előtti, virágágyásokkal díszített térbe torkollott. A sétatér közepén a felújított, váltakozó színekkel világító szökőkút állt. A szökőkút és az Iparcsarnok főbejárata között pedig a felújított zenepavilon, ahol minden nap délután négy órától este tízig 43 tagú katonazenekar játszott. A korabeli krónikás így írt az itt zajló életről: „Este kigyúltak a villamos ívlámpák, ezüstös fényt és világosságot terjesztve, s az Iparcsarnok előtti nagy sétányon kifejlődött a korzó, mellyel csak a nápolyi esték vetekedhetnek. Zeneszónál, a szivárványfényben pompázó fontaine lumineuse mellett találkozót ad Budapest a vidéknek.”

Az Ezredéves Kiállítás záróünnepségét 1896. november 3-án rendezték. Ezen az estén még utoljára megteltek a vendéglők és a sétányok. A korzón rengeteg nép hullámzott, megvárva a világító szökőkút színpompájának végső lobbanását, majd a katonazenekarok Rákóczi- és Klapka-indulóját, melyek hangjaira este kilenc órakor a közönséget kivezették. Az Ezredéves Kiállítás bezárt, de a zenepavilon az Iparcsarnoknál a következő fél évszázadban is használatban maradt.

A szintén a Városlietben működő szórakoztató negyed életében is központi szerepet játszott a zene. A területén több zenepavilon is állt. A központi „zenecsarnok” egy keleties stílusú pavilon volt a Szent György téren, melyet Marmorek Oszkár műépítész tervezett. Itt szórakoztatta a közönséget Serly Lajos zene- és énekkara. Az ismert színházi zeneszerző és karmester kultúrtörténeti értékekkel igyekezett műsorát gazdagítani. Serly nemzeti ruhába öltözött, nagy létszámú társulata magyar történeti zenét játszott a szórakozni vágyó tömegnek.

A Budapest Központi Általános Tejcsarnok Rt. városligeti tejivócsarnokának kerthelyisége a zenepavilonnal (képeslap, részlet, magángyűjtemény)

 

 

Emellett az Állatkertben is megszólalt a zene: az állatkerti tó mellett olyan zenepavilont építettek, ami a következő évtizedekben több száz komolyzenei hangversenynek adott otthont.

A városligeti zenepavilonok több mint fél évszázadon át, egészen a 2. világháborúig szolgálták a közönséget. Ekkor azonban a két legfontosabbat, az Iparcsarnok előttit és az állatkertit lebombázták. A háború után az Állatkertben szabadtéri színpadot építettek a zenepavilon helyett. Ám ennek működtetése nem volt gazdaságos, ezért a zenei előadásokat is leállították. A zenepavilonok fél évszázados fénykora lezárult, a ligeti térzene hosszú időre elhallgatott.

A 2020 végén megnyíló Magyar Zene Háza a Városliget gazdag zenei hagyományát viszi tovább a 21. századi technikán alapuló interaktív bemutatókkal és a zenepavilonok hangulatát idéző szabadtéri koncertekkel – zárul a Liget Budapest cikke.


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó