Tisza István családja a neves, több évszázados történelmi múlttal rendelkező famíliák közé tartozik. A nemességet Rudolf király adományozta Tisza Tamásnak 1578-ban. A család geszti birtokközpontját a török kiűzése utáni években Tisza László kapta. Itt épült fel a barokk művészet figyelemre méltó alkotása, a geszti Tisza-kastély.

Nagyapja, Tisza Lajos (1798–1856) Bihar megye alispánja, majd az 1840-es években Bihar megye főispáni helytartója volt. Lajos fia, Tisza Kálmán 1830. december 16-án született, és 1902-ben hunyt el. Az ifjú Kálmán az 1848-as forradalomban minisztériumi fogalmazóként tevékenykedett. Tisza Kálmán a Monarchia Magyarországának miniszterelnöke volt 1875 és 1890 között, mint a Szabadelvű Párt vezetője.

Tisza István és felesége a Sándor-palota teraszán 1904-ben (Forrás: Wikipédia)

Kálmán testvére, Lajos (1832–1898) a Fővárosi Közmunkák Tanácsának első alelnöke, majd 1871 és 1873 között közlekedésügyi miniszterként vett részt a közéletben. Ő irányította az 1879-es nagy tiszai árvíz után Szeged városának újjáépítését. Érdemei elismeréséül Ferenc József császártól 1883-ban grófi címet kapott. Hosszú időn keresztül Szeged országgyűlési képviselője volt.

Tisza István arcképe, Benczúr Gyula olajfestménye, 1915 (Forrás: Hungaricana)

Tisza István, Tisza Kálmán fia 1861. április 22-én született Pesten. Gimnáziumi tanulmányait előbb magántanulóként, majd az utolsó két évben a Debreceni Református Kollégiumban végezte, ahol 14 éves korában tett érettségi vizsgát. Budapesten, Heidelbergben és Berlinben jogot tanult, majd jogi és államtudományi doktorátust szerzett. Huszonnégy éves korában, 1885-ban házasságot kötött: nagybátyja, Tisza László lányát, Ilonát vette feleségül, akibe már évek óta szerelmes volt.

Az országos politikába 1886-ban mint az erdélyi Vízakna település országgyűlési képviselője kapcsolódott be. Első parlamenti beszédét 1888-ban tartotta meg, amelyet aztán harminc éven át hatszáz politikai szónoklata követett.

Tisza István mint honvéd ezredes az olasz fronton, 1917-ben (a félkör közepén, szemüvegben) (Forrás: Austrian National Library)

1898-ban, nagybátyja, a gyermektelen gróf Tisza Lajos halála után megörökölte annak grófi címét. A magyar közélet egyik legnagyobb, felelősséggel járó feladatát, a miniszterelnökséget két alkalommal látta el, előbb 1903 és 1905, majd 1913 és 1917 között. A parlament házelnöki tisztségét 1912 és 1913 között töltötte be.

Az I. világháború második évében, 1915-ben gróf Tisza István a következőképpen mondta el gondolatait a rá háruló feladat terhéről:

„Nekem egy percre sem szabad arról megfeledkeznem, hogy a magyar nemzetnek ebben a nagy korszakában nekem jutott a feladat, hogy a nemzet ügyét felelős állásban képviseljem. Egy percig sem szabad arról elfeledkeznem, amit ez a helyzet rám hárít.”

A földszinti lakrészt bérelte Tisza István a Róheim-villában, a Hermina út 45. alatt (Forrás: muemlekem.hu)

Tisza István a világháború utolsó évében katonai szolgálatot teljesített. Politikai merénylet áldozataként Budapesten a zuglói, a Hermina úton álló Róheim-villában hunyt el 1918. október 31-én.

Tisza István tiszteletére az első emléktáblát Budapesten 1921-ben a Miniszterelnökség akkori épületében, a budai Várban álló Sándor-palotában avatták fel. A kőből faragott tábla alkotója Kisfaludi Strobl Zsigmond. Ennek az emléktáblának napjaikra csak töredéke maradt meg, amely 2018. tavaszától Nagykovácsiban látható a felújított Teleki–Tisza-kastély falán.

A gyilkosság színhelye a Róheim-villában (Forrás: sk-szeged.hu)  

A lipótvárosi Zrinyi utca 4. számú házon az 1920-as évek közepén helyezték el a Tisza István szülőházára figyelmet felhívó táblát. A nyilvános Tisza-emlék, hasonlóan a többi mártír miniszterelnökre emlékező jelre, az 1940-es évek második felében megsemmisült. A pótlására 2006-ban készített, kőlapon elhelyezett öntöttbronz tábla Kligl Sándor szobrászművész alkotása. A gróf félalakos portréja alatt a régi táblával megegyező felirat olvasható:

„Itt született 1861. április 22-én/ GRÓF TISZA ISTVÁN Magyarország kétízbeni miniszterelnöke, s közben a képviselőház elnöke, ki önfeláldozással vezette Magyarország kormányzatát az 1914-ben kitört világháborúban majd maga is harctéren küzdött s 1918 őszén orgyilkosság áldozata lett.”

A Miniszterelnökség épületében 1921-ben felavatott emléktábla, amelynek megmaradt töredéke Nagykovácsiban található 

A Parlament épületében 1925-ben átadott domborműves emléktábla egyedi a Tisza-emlékek sorában, mert nemcsak a gróf, hanem Návay Lajos mártíromsága előtt is tiszteleg, mivel mindketten az 1918–1919 közötti „forradalmi” idők áldozatai, akik politikusi munkásságuk során a házelnöki tisztséget ellátták. Ez a Tisza-emlék is elpusztult 1945 után, az eredetit idéző pótlása 2011-ben történt meg.

Tisza István első egész alakos szobrát nem a fővárosban, hanem Debrecenben, az abban az időben a nevét viselő egyetem mellett állították fel 1926-ban. Ezt az alkotást Budapesten, a Százados úti művésztelepen alkotó Kisfaludi Strobl Zsigmond (1884–1975) mintázta, és a Zuglóban dolgozó olasz Raffael Vignali (1877–1940) öntötte bronzba.

A Tisza-per a Királyi Büntető Törvényszéken, a Markó utca 27. szám alatt 1921-ben (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A politikus meggyilkolásának helyszínén, a Róheim család villájában 1928-ban helyeztek el a bűncselekményre utaló táblát, amelyet az 1940-es évek második felében bekövetkezett baloldali politikai fordulat után megsemmisítettek. A rendszerváltást követően, 2003-ban az épület külső falán avattak fel újra Tisza Istvánra emlékező táblát, amelyen az alábbi szöveg olvasható: „ E VILLÁBAN GYILKOLTÁK MEG ELLENFELEI/ GRÓF TISZA ISTVÁNT (1861. ÁPRILIS 22. – 1918. OKTÓBER 31.) MAGYARORSZÁG KÉTSZERES MINISZTERELNÖKÉT. / „ SEMMIFÉLE TANULSÁG NEM SEGIT / A MORÁLIS ROMLOTTSÁG ELLEN!”

A Hermina úti villán elhelyezett emléktábla a Nemzeti Újságban 1938. október 30-án

Tisza István pesti, Kossuth téri emlékművét a magyar parlament északi oldalához közel állították fel 1934-ben. A szoborkompozíció építészeti terveit Foerk Ernő (1868–1934) készítette el. A szobrászati munkákra Zala György (1858–1937) és Orbán Antal (1897–1940) szobrászművészek kaptak megbízást. Az emlékmű bronzrészeinek öntését Szili István (1882–1936) végezte kőbányai öntödéjében. A szoborcsoportnak a mártír miniszterelnököt ábrázoló, egész alakos főalakját 1945 tavaszán ledöntötték, majd 1948-ban megsemmisítették.

A mellékalakok egymástól távolra helyezve élték túl az elmúlt évek viharos évtizedeit.

Tisza István szobra a Kossuth téren 1934-ben, Zala György és Orbán Antal alkotása (Forrás: Fortepan)

A Tisza István-emlékműnek az eredetivel teljesen megegyező állapotát biztosító helyreállítására 2014-ben nyílt lehetőség. A főalakot Elek Imre szobrászművész alkotta újra. A szoborkompozíció leleplezését 2014. június 9-én, pünkösdhétfőn tartották. Ünnepi beszédet mondott Orbán Viktor miniszterelnök, imádsággal és áldással szolgált Bogárdi Szabó István a Dunamelléki Reformárus Egyházkerület püspöke.


Gróf Tisza István 2014-ben újraavatott szobra a Kossuth téren (Fotó: Tihanyi Károly)

Zuglóban 2012. április 22-én a helyi önkormányzat támogatásával felállították Tisza István egész alakos bronzszobrát, az előző évben a róla elnevezett téren. A monumentum Harmath István szobrászművész alkotása. A mártír miniszterelnök megjelenítésében Zala György Kossuth téri szobrát idézi, egyben megmutatja, hogyha a főalakot nem veszik körül mellékalakok, mint az 1934-ben átadott szobor esetében, akkor az ábrázolt személy egyénisége, elveihez végsőkig ragaszkodó természete, ahogyan Reményik Sándor nevezte Őt :„Kálvin kemény magyarja” , néha „konok”, de a hazájáért és a családjáért még életét sem féltő személyisége jobban megmutatkozhat.

Nyitókép: Tisza István halála, Nemes Tamássy Miklós festménye