Az 1893–1894-es hídterv pályázatra 74 pályázat érkezett. Ezek közül 21 a Fővám térre vonatkozott, ezekről szólt a PestBudában az előző cikkünk. Most az Erzsébet híd alternatív terveit járjuk körül. 

Az Eskü téri pályázatot azért tekinthetjük nagyobb vállalkozásnak, mert egyrészt itt a város szövetébe sokkal jobban beavatkozó hídról volt szó, hiszen a belváros teljes átalakítását igényelte. Másrészt itt a szakértők csakis egynyílású hidat tudtak elképzelni, ugyanis általános vélemény volt az, hogy a jégzajlásos, gyakran áradó folyót a legkeskenyebb részen nem szabad tovább szűkíteni. Itt a Duna közel 300 méter széles, és ez akkor még jelentős távolság volt, hiszen a világ akkori legnagyobb áthidalt nyílása – a Fort hídnál – is 520 méteres volt, míg a legnagyobb kábelhíd, a Brooklyn híd legnagyobb nyílása mindössze 486 méter volt. Ugyancsak nagyobb falatnak tűnt pénzügyileg is, nagyjából a duplájára becsülték az Eskü téri híd költségeit, mint a Fővám téri háromnyílású hídét.  

A nyertes pályamű a Vasárnapi Ujság 1894. június 3-i számában

Összesen 53 pályamű érkezett be az Eskü téri hídra a január 31-i határidőre, és ezeket 1894. február 18-tól bírálta el egy erre a célra létrehozott bizottság. A kiírásnak megfelelően az 53 tervből 38 egynyílású hidat javasolt, ilyen volt az is, amelyik az első helyezettnek járó díjat, a 30 000 koronát elnyerte, nevezetesen egy német tervező, Julius Kübler „Magyarország nem volt, de lesz” jeligéjű pályaműve. Ez egy olyan kábelhidat tartalmazott, amelynek parti nyílásait egy monumentális, a korszak esztétikai ízlésének megfelelő kőépítményként képzelte el. 
Azonban az egynyílású függőhidak mellett számos más elképzelést is papírra vetettek a tervezők. 

Egy magyar pályázat: M. Kir. Államvasutak gépgyára, Cathry Saléz és fia mérnökök, Schickedanz Albert építész munkája (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)

Volt olyan függőhídterv, amelyben a láncok vagy kábelek helyett itt is merev tartót alkalmaztak. Egyesekbe mai szemmel nagyon könnyű merevítő tartót építettek volna be, vagy a híd merevítését a függesztőrudak közé beépített keresztkötések biztosították volna. A könnyed szerkezet papíron jól nézett ki, de vélhetően nem igazán lettek volna megépíthetőek. Hasonló módon csak nagy nehézségekkel lett volna megépíthető bármelyik ívhídterv. Ezeknél az egyetlen ív vagy merészen lapos volt, vagy magas, akár 80 méterre a város fölé magasodott volna.

Az elképzelések között szerepeltek vonórudas ívhidak is, amelyeknél a partfalakra irányuló erőt az ív végpontjait összekötő rúd vagy kábel megszünteti, és így a hídfőket könnyebbre lehet építeni, ám ezek is magasan a város fölé emelkedő szerkezetek voltak. Egyes tervezők az ívhidat még pluszkábelekkel vagy láncokkal is megerősítették, illetve az ívszerkezetnek csak a pálya merevítése lett volna a szerepe, a terhet a pluszlánc vagy -kábel viselte volna. 

Ívhídelképzelés (Forrás: MMKM Archívum) 

A háromnyílású szerkezetek között is találunk furcsa megoldásokat, kábel- és rácshíd keverékét, illetve itt is feltűnnek a másik hídnál, a Fővám térinél favorizált konzolos tartós háromnyílású elképzelések is. 

A benyújtott tervek gyakorlatilag az akkor ismert összes olyan szerkezetet felvonultatták, amelyet az akkori vashidaknál alkalmaztak, illetve kipróbáltak. A tervezők egy része a jövőbe tekintve igen merész terveket nyújtott be, míg mások a bevált formákat alkalmazták. A bírálóknak nem volt könnyű dolguk. Az elsőnek kikiáltott német terv valóban az egyik legimpozánsabb, és nem mellesleg valóban megépíthető hídterv volt. Azonban a végén mégsem ez a terv valósult meg..

Gáll Imre, maga is elismert mérnök A budapesti Duna-hidak című művében így fogalmazott az Eskü téri híd pályaműveiről: „Ha egy mai hidász, vagy híd esztéta kezébe adnánk az akkori tervpályázat anyagát, igen nehezen választaná ki az első díjra érdemes tervet, sőt lehetséges, hogy egyik tervet se érdemesítené díjazásra. Ebből a szemszögből nézve viszont bizonyítottnak látjuk, hogy a Kübler-féle terv mellőzése előremutató állásfoglalás volt, amely ismét csak azt a tényt húzza alá, hogy hidász mérnökeink már akkor hivatásuk magaslatán állottak.” 

A díjazott pályamű mellőzésének oka az volt, hogy a kormányzat nemcsak magyar tervezőt látott volna szívesen, hanem olyan hidat, amely magyar anyagokból megépíthető. Itthon ekkor viszont nem gyártottak még olyan minőségű kábelt, amelyből egy ekkora kábelhíd megépíthető lett volna. A megoldás végül egy teljesen magyar tervezésű lánchíd lett, az eredeti Erzsébet híd. 

Nyitókép: A Nünberg-München jeligés pályamű az Eskü téri hídra (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)