2019. február 24. 18:19

A vasminiszter 1892-es váratlan halála után szinte azonnal mozgalom indult, hogy az életében nem túl népszerű, 44 évesen elhunyt miniszternek szobrot állítsanak. Azt mindenki érezte, hogy Baross halálával nem egy népszerűséget hajszoló politikust vesztett el az ország, hanem egy Széchenyi Istvánhoz fogható zsenit, aki bárhová nyúlt, ott a veszteséges, nem működő állami vagy állami pénzen fenntartott vízfejű intézményből hatékony, nyereséges, és kitűnő szolgáltatást nyújtó szervezet jött létre. Olyan kis rendszereket tett rendbe pár év alatt, mint a magyar vasúthálózat, a Posta, az állami hajózás.

Írta: Domonkos Csaba Fényképek: Fortepan, Vasárnapi Újság, Bolond Istók

Hiába a nagy felbuzdulás, a szoborpályázat után, amelynek 125 éve volt a beadási határideje, valójában mindenki fanyalgott, és ráadásul kisebb botrány is kitört. 

A Vasárnapi Újság 1894. évi 11-es számában így írtak a pályaművekről: "Ily szempontból őszintén s némi sajnálkozással mondhatjuk, hogy a pályázók közül alig egy-két mű jöhetett tekintetbe s volt érdemes a jutalmazásra. Szorgalmas munkáról, becsületes igyekezetről tanúskodó pályaművek szép számmal vannak, sőt a szobrászati elcsépelt frázisok használatában nem egy elismerésre méltó ügyességet tanúsít, de csak a mellék-alakoknál; a főalak annál mostohább elbánásban részesült, úgy-annyira, hogy szinte semmiséggé törpül a többi mellett. Láttunk díszmagyarban jól megtermett testes alakokat. Közéletünknek bármely közepes nevezetességű alakja megörökíthető ily módon. Semmit mondó tartás, üres, kifejezéstelen mozdulat; a nagy igyekezettel készített mente és zsinórzat minden, már pedig ezek nem tehetik jóvá az említett hiányokat.”

De nézzük a pályaműveket! Összesen 18 munka érkezett be. A bíráló bizottság az első díjat Stróbl Alajonsak adta, akinek szobrát így jellemezte az Építészeti Szemle: „Strobl szakított a sablonos felfogással s a szokásos talapzat helyett a Vaskapu egyik sziklájára állította Baross alakját, egyszerű szalon-öltözetben, fedetlen fővel, a mint egyik kezével a szabályozás tervét tartja s a másikkal e tervre mutat. A sziklára kígyózó ut vezet, melyen a szobor lábainál a szárnyas- kerék szimbóluma látható «zóna» felírással.  A háborgó Duna hullámai csapkodják e sziklát s a habokból kiemelkedő Danubius szelleme izmos karjaival döngeti, mig a sziklatalpazat elején Merkur repülő alakja  tör át a tajtékzó hullámok fellett a Keletet jelző félhold felé: Magyarország keleti  kereskedelmi politikáját szimbolizálva. A sziklafalon csak e felírás olvasható: Baross.”

A második díjat Szécsy Antal nyerte el, az ő munkájáról ugyanitt ez olvasható: "Valamennyi Baross-alak között az övé az egyetlen, igazi Baross, az a széles vállú, hatalmas alak, önérzetes, erélyes magatartással, a mint kedvenc Ferenc József kabátjában, födetlen fővel áll, egy sziklára támaszkodva.”

Karikatúra a Baross szobor pályázatáról, Bolond Istók, 1894.03.18.

Harmadik díjat nyert Róna József munkája, bár az újság szerint a kivitel kérdése az első két helyezett között fog eldőlni. És így is lett, de egy kisebb botrány következtében. Azt várta ugyanis a művészeti közvélemény, hogy a pályázati nyertesek között újabb fordulót hirdetnek, ám e helyett arról, hogy melyik, a pályázaton nyertes művet valósítsák meg, egy 100 fős bíráló testületet hívtak össze Podmaniczky Frigyes elnöklete alatt. E fórumon elhangzottak bírálatok a Stróbl-féle talapzatról, azaz a Vaskaput imitáló sziklát kifogásolták. A korabeli tudósítások szerint erre Stróbl a művét egyszerűen visszavonta, a mintát elvitte, és az első díjazottnak járó összeget sem vette fel. A százas bizottság tagjai annyira megdöbbentek és felháborodtak, hogy ott helyben Széchy szobrának kivitele mellett döntöttek.  Ám ez ellen Stróbl protestált, és „az országos képzőművészeti tanácshoz fordult, mely azonban nem felebbezési forum, a százas bizottság határozatát föl nem oldhatja, csak erkölcsi elégtételt adhat. (…) Stróbl a tanácshoz írt levelében «a megbotránkozás keserűségével szivében» hozza föl, hogy ő az építész mesterséges architektúráját a természet keresetlen architektúrájával kívánta helyettesíteni, a talapzatot is bele vonni a jellemzés egységébe, azért lépett ki a konvenczionális határok közül s Barosst nem fényes kőkoczkára helyezte. Kéri a tanácsot, hogy ez az ügy, mely a művészi szabad gondolkozás kérdésével azonos, a bukásból fölemeltessék” – olvashatjuk a Vasárnapi Újság 1894. évi 17. számában. Azt is felajánlotta, hogy az 1000 forintos díjból fizessenek francia és angol független szakértőket. 

Baross Gábor szobra az eredeti helyen 1900-ban (Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.08.088)

Hiába került azonban a panasz a közoktatásügyi miniszter és egy külön bizottság elé, a döntés maradt. Négy évvel később a Baross téren felállították Széchy szobrát, amely – visszatérve a pár évtizedes tér széli száműzetésből – ismét a Baross közepén látható.

Nyitókép: A három helyezett a Vasárnapi Újság 1894/11 számában. Középen, pont a lapok hajtásánál Stróbl nyertes pályaműve


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó