Munkácsy Mihály 1844. február 20-án született Munkácson, ahol a római katolikus egyház szertartása szerint 1844. február 24-én keresztelték meg Lieb Mihály Leó néven. Édesapja, a Bajorországból származó Lieb Michael állami hivatalnokként dolgozott, édesanyja az osztrák, evangélikus vallású Liebné Reök Cecilia volt. A fiatal Mihályt és öt testvérét az 1850-es évek elején több családi tragédia érte. Édesanyjuk 1850. január 12-én, édesapjuk 1852. május 14-én hunyt el. Az árvaságra jutott ifjú Lieb Mihály ezt követően rokonoknál nevelkedett Békéscsabán, ahol az 1850-es évek közepén kitanulta az asztalosszakmát.

Munkácsy Mihály festőművész 1885 körül (Forrás: Fortepan)

Szamossy Elek (1826–1888) festőművésszel megismerkedve a képzőművészet iránti érdeklődése egyre inkább hivatástudattá érett. Az 1860-as évek hajnalán vándorfestőként járta a Kárpát-medencét, portrékat festett, restaurálásra szoruló festményeket javított. Országjárását megszakítva Pesten élt 1863 és 1864 között, a korszak kiemelkedő tájképfestőjével, Ligeti Antallal (1823–1890) alakult ki szoros, személyes és szakmai barátsága. Az idősebb pályatárs önzetlenül támogatta művésszé válását.

Szakmai továbbképzését folytatva előbb Bécsben, majd Münchenben tanult. Az 1867-ben megkötött kiegyezés nyomán megalakult új önálló magyar kormány ösztöndíjat biztosított számára. Munkácsy Mihály támogatás segítségével Franciaországba látogatott, itt megtekintette a kiegyezés évében a francia fővárosban rendezett világkiállítást. Párizsban találkozott a realista stílusú festészet legjelentősebb személyiségével, Gustave Courbettel (1819–1877). Nevét 1868-tól szülővárosára utalva hivatalosan is Munkácsyként használta. Mesterségbeli ismeretei elmélyítése céljából Düsseldorfba ment, ahol Ludwig Knaus (1829–1910) tanítványa lett. Az idősebb művésztárs Munkácsy egész életművére meghatározó hatást gyakorolt.

Hans Temple: Munkácsy Mihály a műtermében a Krisztus Pilátus előtt című festményével

A magyar festőművész az első sikerét a Siralomház című kompozíciójával aratta 1870-ben. Ez a mű egy halálra ítélt utolsó, kétségbeesésben töltött óráinak a feldolgozása, amelyet a párizsi Salon kiállításán aranyéremmel díjaztak. A következő évben Párizsba költözött, ahol elmélyült a barátsága a kiemelkedő tehetségű tájképfestővel, Paál Lászlóval (1846–1879), akinek az arcképét is megfestette. Az osztrák fővárosban 1873-ban rendezett világkiállításon több alkotása, így az Éjjeli csavargók és a Köpülő asszony című festménye is sikert ért el.

Munkácsy Siralomház című festménye (Forrás: OSZK)

Magánéletében változást az 1874-es év hozott, amikor házasságot kötött Cécile Papier-vel, Eduard de Marches báró özvegyével. A hosszú nászút során hitvesével együtt Magyarországra látogatott, a magyar pusztán szerzett élményei alapján készült el az impresszionizmus stílusához a legközelebb álló alkotása, a Poros út, amelyet két változatban festett meg. Bár Munkácsy ezzel a festményével megmutatta, hogy az akkor korszerűnek tekintett képzőművészeti formanyelv megszólaltatására megfelelő érzékkel és képességgel bír, mégsem ezt a művészeti utat választotta. Az 1870-es évek közepétől eltávolodott az egyszerű, az élet nehézségeitől megfáradt emberek realista stílusú megfestésétől, ehelyett többségében az előkelő városi polgárság és a főúri körök elvárásai szerint készítette alkotásait.

Milton című festménye, amelyet Budapesten 1879-ben mutattak be, újabb elismerést hozott számára nemcsak szakmailag, hanem anyagilag is, mivel alkotását Charles Sedelmeyer osztrák műkereskedő 30 000 frankért megvásárolta. Emellett Munkácsyval 1878-ban tíz évre szóló értékesítési szerződést kötött, amely során a megrendelőkkel való kapcsolattartás mellett Munkácsy alkotásait több európai városban belépőjegy ellenében bemutatta a nagyközönségnek. Az együttműködésnek köszönhetően Munkácsy nagyságát elismerték egész Amerikában, ahonnan sok megrendelést kapott.

A Krisztus Pilátus előtt című festménye (Forrás: Wikipédia)

Déri Múzeum, Munkácsy Mihály Ecce Homo című festménye, 1974 (Forrás: Fortepan) 

A témák közös keresése eredményezte Krisztus szenvedéstörténetének három nagy méretű festményben történő egyéni megfogalmazását. Elsőként 1881-ben, a Krisztus Pilátus előtt című alkotása, majd 1884-ben a Golgota készült el. A később trilógiának tekintett festményciklus első tagja mind a nagyvilágban, mind Magyarországon pozitív fogadtatásban részesült. A műalkotás bemutatását Sedelmeyer szervezte, a kép Párizs, majd Bécs után érkezett Budapestre. Pesten az akkori Műcsarnok Sugár úti épületében láthatta 1882-ben az érdeklődő közönség.

A régi Műcsarnok homlokzata a Sugár úton (a mai Andrássy úton) 1883-ben (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)

A festmény kedvező fogadtatását előkészítette Ipolyi Arnoldnak, az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat elnökének beszéde is. Ipolyi, aki nemcsak a Besztercebányai Római Katolikus Egyházmegye püspöke volt, hanem az egyik első magyar művészettörténész, személye és véleménye általános elismertségnek örvendett. Ipolyi Arnold méltató beszédében kiemelte, hogy Munkácsy Mihály alkotását csak Rembrandt és Raffaello műveivel lehet egy sorban említeni.

Munkácsy a műtermében 1895-ben (Forrás: Fortepan)

A kép bemutatása is egyedi volt a budapesti tárlatok sorában, a nagy méretű festményt felülvilágító ablakokkal rendelkező teremben állították ki 1882. február és március hónapjaiban. A műalkotást nem függesztették fel a falra, hanem a padlózatra állítva a terem végén mutatták be. A művet aranyszínű szegéllyel ellátott selyemfüggöny fedte, amit a terembe lépő érdeklődők szeme láttára távolítottak el a festmény elől. A fényt az ablaküveg előtt elhelyezett kék színű textilek mozgatásával tudták szabályozni. A festménnyel szemben felállított tükrök fokozták a Krisztus Pilátus előtt monumentalitásának hatását, amelyet azzal is elértek, hogy a közönség a képtől csak a kordonnal szabályozott távolságra helyezkedhetett el.

A festmény ünnepélyes bemutatójának részét képezte, hogy az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat vezetősége a műalkotás pesti kiállítására érkező mesternek az ezüst babérkoszorú kitüntetést adta át. A Krisztus Pilátus előtt című képet a budapesti bemutatása alkalmával 80 000 érdeklődő látta. Munkácsy Mihályt Budapest Székesfőváros közgyűlése a festmény bemutatásának évében, 1882-ben díszpolgárrá választotta.

A Krisztus Pilátus előtt egészéről vagy a műalkotás részleteiről több festménymásolat is készült, amelyek közül az egyik a Budapest-Fasori Református Egyházközség Szabó Imre gyülekezeti termében található, a másik, a fehér ruhás Krisztus-alakot önállóan megjelenítő alkotás a szolnoki evangélikus templom oltárképeként látható.

A Krisztus Pilátus előtt című festmény egyik másolata a Budapest-Fasori Református Egyházközség Szabó Imre gyülekezeti termében található (Fotó: Millisits Máté)

Munkácsy Mihály a kereszten, tanulmányfénykép a Golgota készítéséhez, az 1880-as évek elején

A Golgota című monumentális festményt 1884-ben mutatták be Budapesten, amelyet 92 000 ember tekintett meg. A Jézus szenvedéstörténetét feldolgozó két festmény kiállítását Európa számos városában kiemelt érdeklődés kísérte. A hosszú, Munkácsy számára fárasztó bemutatók sorozata az Amerikai Egyesült Államokban ért véget, ahol a monumentális művek tulajdonosra találtak.

A szolnoki evangélikus templom oltárképe, amely Munkácsy Mihály Krisztus Pilátus előtt című festményének jelenetéről készült reprodukció 1932-ben (Fotó: Millisits Máté)

Munkácsy Mihály 1890-es évek első felében alkotott Honfoglalás című festménye az 1896-os millenniumi esztendő ünnepélyes hangulatát idézi. A megrendelést 1890-ben kapta a magyar kormánytól. A műalkotás elkészítésének gondolata Jókai Mórtól származott, a gyakorlati megvalósítást gróf Tisza Lajos segítette, aki ebben az időben az Országház-építő Végrehajtó Bizottság elnöke volt. A festményt a Tömő téren, a mai Kossuth téren épülő Parlament képviselőházi üléstermébe szánták.

Munkácsy Honfoglalás című festménye (Forrás: Wikipédia)


A Magyar Nemzeti Múzeum díszterme, ekkor főrendiházi ülésterem. Munkácsy Mihály Honfoglalás című festményének átvétele az Országház építkezése Végrehajtó Bizottságának ülésén. Az előadó Neÿ Béla (állva olvas), tőle balra gróf Szapáry István, jobb oldalán Szmrecsányi Miklós. Velük szemben kalap nélkül Munkácsy Mihály, az ő háta mögött Steindl Imre áll, mellette Telepy Károly, a művész bal oldalán báró Harkányi Frigyes (Forrás: Fortepan)

Munkácsy 1891 és 1893 között folyamatosan dolgozott a magyar történelem ünnepélyes pillanatának méltó megörökítésén, a fehér lovon érkező Árpád vezért és a honfoglaló magyarok népét a meghódolás gesztusát kifejező gyalogos szláv népcsoport fogadja.

A műalkotás megismerését segítette, hogy különböző méretű színes nyomatokon nagy példányszámban terjesztették, emellett parfümös dobozt is kiadtak Párizsban, amelynek fedőlapján a Honfoglalás című festmény részlete jelent meg. A doboz külső felületét a műalkotás reprodukciója mellett a két angyal által közrefogott magyar államcímer és az apostoli kettős kereszt díszítménysora fedte.

Munkácsy Mihály a műtermében, amint a Honfoglalás című festményének befejezésén dolgozik (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1894. február 4.)

Az elkészült impozáns méretű festményt a felsőház üléseinek színhelyén, a Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében helyezték el 1905-ig, miután a kijelölt parlamenti bizottság a művésztől átvette. Ezt követően a Szépművészeti Múzeum oldalfolyosóján láthatta az érdeklődő közönség. A Steindl Imre által tervezett Parlament épületében csak 1929-ban helyezték el, a házelnöki terem hosszanti falába építve.

A Krisztus-ciklus utolsó tagját, az Ecce Homo című művet 1896-ra készítette el az alkotóereje vége felé járó, egyre több betegségtől gyötört Munkácsy Mihály. A festményen a művész megjelenítette a Jeruzsálem népe előtt álló, töviskoronát viselő, megostorozott Jézust. A műalkotást 1916-ban Déri Frigyes műgyűjtő vásárolta meg. A debreceni Déri Múzeum felépülése után az intézmény első emeleti kiállítási termében helyezték el.

Magyar Nemzeti Galéria, Munkácsy Mihály Colpachi park című festménye rendőrökkel 1979-ben (Forrás: Fortepan)

Munkácsy Ecce Homóját 1896-ban a millenniumi kiállítás közvetlen közelében, önálló épületben mutatták be.  A műalkotás nem aratott olyan átütő szakmai sikert, mint a trilógiának az 1880-as években készített első két tagja. A nagyközönség érdeklődése a jó időzítés és a nagyszámú újsághirdetés miatt viszont minden eddiginél nagyobb volt, a festményt háromszázezer ember tekintette meg. Az ezredéves kiállítás alatt a festő a Feszty-Jókai család vendége volt a Bajza utcai házukban.

Az ezredéves kiállítás alatt Munkácsy a Feszty-Jókai család vendége volt a Bajza utca 39. szám alatti házukban (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)

Bajza utca 39., Feszty-villa, Jókai-emléktábla, Szentgyörgyi István alkotása,1935 (Forrás: Fortepan)

Testi és szellemi összeroppanásának következtében 1896-ban Munkácsy Mihály egészségi állapota súlyosan megromlott, előbb szanatóriumba, majd az endenichi elmegyógyintézetbe került, ahol 1900. május 1-én elhunyt. A művészről készített utolsó fényképen Munkácsy Mihály a halottas ágyán látható, kezében feszületet tart, mögötte a falon a Krisztus Pilátus előtt, a feje fölött a Golgota című alkotásának reprodukciója függött.

Munkácsy Mihály temetése, a gyászmenet a Műcsarnok előtt, 1900. május 9-én

A Műcsarnok előtt felállított ravatalt három kiváló művész, a szobrász Fadrusz János és Stróbl Alajos, valamint az építész Lechner Ödön készítette (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1900. május 13.)

Temetése alkalmával Budapesten, a városligeti Műcsarnokban ravatalozták fel, majd 1900. május 9-én hatalmas gyászoló tömeg kísérete mellett a Fiumei Úti Nemzeti Sírkert művészparcellájában örök nyugalomba helyezték. Síremlékét Telcs Ede (1872–1948) szobrászművész készítette el, 1911. június 18-án avatták fel.

Munkácsy síremléke, Telcs Ede alkotása 2019-ben (Fotó: Millisits Máté)

Munkácsy Mihály alkotásainak jelentős része Budapesten, a Magyar Nemzeti Galériában található. A Terézvárosban utca, a fővárosban több oktatási intézmény viseli a nevét. Kultusza két vidéki nagyvárosban, Békéscsabán és Debrecenben nevezhető állandónak. Békés megye székhelyén a Munkácsy Mihály Múzeum állandó kiállítással segíti emlékezetének ápolását. Debrecenben, a Déri Múzeumban a Krisztus szenvedéstörténetét bemutató festmények 1995-től együtt tekinthetők meg. Magyarország Kormánya 2019. év elején megvásárolta az itt letétbe helyezett, még magántulajdonban lévő trilógia utolsó festményét, a Golgotát. Munkácsy életműve a magyar nemzeti örökség kiemelt részeként példaértékű az utókor számára, kivételes szorgalmával és tehetségével a magyar művészet dicsőségét szolgálta.