2019. március 5. 12:00

A zugligeti Lóvasút Kulturális és Rendezvényközpontban tekinthető meg a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény, valamint a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ közös kiállítása Sándy Gyula építőművészetéről.

Írta: Flier Gergely

Március első hétvégéjén kerestük fel a budai Hegyvidék új színfoltját, az egykori zugligeti lóvasútállomás épületében helyett kapott Lóvasút Kulturális és Rendezvényközpontot, illetve az ugyanitt működő Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjteményt.

Hadd mondjuk itt el: minden elismerés megilleti a XII. kerületi önkormányzatot, amiért gyakorlatilag romjaiból, az utolsó pillanatban támasztotta fel ezt a gyönyörű XIX. századi épületet, mely évtizedekig a városrész nem túl nagy dicsőségére folyamatosan pusztult, a mellette elhaladó kirándulók és a környéken lakók szeme láttára.

A zugligeti Lóvasút épülete (Forrás: lovasut.hu)

Látogatásunk elsődleges célja azonban most nem a szép régi épület felkeresése, hanem a Helytörténeti Gyűjtemény jelenlegi időszakos kiállításnak megtekintése volt. A „Napsugaras tornyok építésze: Sándy Gyula és a Hegyvidék” címmel megrendezett kiállítás apropóját a neves építész születésének nemrég ünnepelt 150. évfordulója adta.

A kiállítótér a Helytörténeti Gyűjteményben (Fotó: Flier Gergely)

Sándy Gyulának (1868-1953) a Hegyvidékkel, Budapest XII. kerületével kapcsolatos tevékenységére fókuszáló kiállítás azért nem mond le az egész életmű áttekintéséről. De a hegyvidéki vonatkozás hangsúlyos, hiszen ismertségét, frekventáltságát, de monumentalitását tekintve is Sándy legjelentősebb műve a Budai Postapalota. Itt a Hegyvidéken emellett a jelentős alkotás mellett még villák tervei kerültek ki keze alól, melyekről szintén láthatunk felvételeket a tárlaton.

A Budai Postapalota épülete (Fotó: Bélavári Krisztina)

A kiállítás anyaga egyébként egy életrajzi szálra van felfűzve, és az Eperjesen született Sándy Gyula (1868-1953) életének kezdeteiről is szolgál képanyaggal, nem is akármilyennel, hiszen az építész édesapja, idősebb Sándy Gyula festőművész volt, akinek két művéről is látunk reprodukciót, ezek egyike a gyermek Sándy Gyulát ábrázolja.

Az eperjesi, felvidéki származás fontos eleme az életrajznak, melyre Sándy több épületével rá is mutat a tárlat, nagyon érdekes párhuzamra híva fel figyelmünket. A magyar építészettörténet egyik kuriózuma a felvidéki „pártázatos” reneszánsz stílus, melynek emlékei leginkább Szepes és Sáros vármegyékben, tehát Sándy szűkebb pátriájában találhatók.

Példaként említhető az eperjesi Rákóczi-ház, vagy a lőcsei Thurzó-ház. Nagyon jellemző ezekre a csipkés „pártázat”, valamint az úgynevezett sgraffito eljárás. Utóbbi egy különleges díszítő eljárást jelent, melyben épületek egymásra felvitt különböző színű vakolatainak felső rétegét precízen visszakaparják, kikarcolják, ami által előtűnik a mélyebben fekvő réteg színe. Nos, mind az említett pártázat, mind a sgraffito módszer visszaköszön Sándy Gyula nem egy alkotásában, köztük a legjelentősebb alkotás, a Postapalota épületén is. Egyedi „ízt” képvisel ezzel Sándy a magyar szecesszióban, és ezt az ízt a szülőföldjéről hozta magával.

Foerk Ernő - Sándy Gyula: A Zágrábi Postapalota épülete, 1904. (Forrás: Hrvatska tehnička enciklopedija)

Kitér még a tárlat Sándynak egy másik jelentős építészünkkel, Foerk Ernővel való munkakapcsolatára, melynek egy különleges eredménye, a Zágrábi Postapalota épülete a bemutatott határon túli művek egyike.

Számos meg nem valósult tervrajzot is látunk a képeken, köztük a bécsi hadügyminisztérium és a pozsonyi postapalota pályázatára beadott terveket.

Fontos még Sándy életében az evangélikus egyházzal való kapcsolata. Ő maga az evangélikus felekezethez tartozott és számos evangélikus templom terve került ki a keze alól, ezekre itt is nagyon szép példákat látunk.

Rákosligeti Evangélikus Templom, Budapest, XVII. kerület, XIX. utca 15. (Fotó: Bélavári Krisztina)

Budai Református Egyházközség, I.kerület, Szilágyi Dezső tér 3. (Fotó: Bélavári Krisztina)

A képek mellett kellemes meglepetés, hogy tárgyi emlékek is várják a kiállításra betérőket. Sándy Gyula kiállított mellszobra – Bory Jenő alkotása – meghatóan idézi meg az aránylag kis kiállítótérben a mester szellemét.

Sándy Gyula mellszobra, Bory Jenő alkotása (Fotó: Flier Gergely)

Az idős Sándy Gyula munkakönyve a kiállítás tárlójában (Fotó: Flier Gergely)

Látunk még a Postapalota épületéről származó emlékeket, szép megmunkálású zárat, míves kilincset és eredeti fémkorlátok megmaradt darabjait. Sándy életéhez tartozó relikviák, könyvek, iratok között egy tárlóban újabb érdekesség: Sándy Gyula munkakönyve az ötvenes évekből… Ennek története megindító: a nyolcvan év körül járó nagynevű építész, miután Budapest ostromakor a Toldy utcában álló házát bombatalálat érte, a Fővárosi Tervezőirodánál jelentkezett munkára, és ott állt alkalmazásban hosszú élete alkonyán.

Kollár Lajos nyaralója, Budapest, XII. kerület, Fészek utca 18.

A kiállításon szívélyes és szakszerű tárlatvezetés várja a látogatókat, nem feledkezve meg a családjukkal érkező gyermekekről sem, akik részére a kiállítással egy térben színvonalas elfoglaltságot biztosítanak, többek között hegyvidéki helytörténeti kirakójáték segítségével ismerhetik meg a kerület múltját.

Szívből ajánljuk, hogy a küszöbön álló tavaszi hétvégék valamelyikén egy kellemes zugligeti kirándulás vagy séta részeként tekintsék meg olvasóink ezt a remek kiállítást! Még csaknem két hónapig, április 30-ig van erre lehetőségük.

Nyitókép: Pártázat  és sgraffito a Felvidéken és Budán: balra a lőcsei Thurzó-ház részlete (a kép forrása: Wikipédia), jobbra Sándy Gyula alkotása, a Budai Postapalota (Forrás: Magyar Művészeti Akadémia)


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó